Voltam a fogásznál, lassan haladnak a dolgok. Megtudtam melyik otthonban van Szenczy Zoli, meg fogom látogatni: Str. Depozitelor, a Német Líceum környékén. Kereskényi Sanyi a Szent Antal Klinikán van, a Petei úton, Miklósék felé: 0744 806 050. Megjelent a 11. kvízjátékom a szatmár.ro oldalon. Megváltoztattam a profilképem a Facebook oldalon és a honlapomon. A pestiek küldtek pár képet a városnézésről, ezek egyikét használtam fel. Kaptam egy meghívót októberre Szovátára, szeretnék emlékplakettel jutalmazni a 30 éves évforduló kapcsán a Tudományos Tanács tagjait. Voltam a fogorvosnál és nyiratkozni is. Ma meglátogattam Szatmárnémetiben, az Emilia, idősek és ápolást igénylők otthonban a kollégámat, Szenczy Zoltán festőművészt. Az otthon a Depozitelor utcán van, szerdán és szombaton 16-18 óra között látogatható. Úgy vettem ki Zoli szavaiból, hogy örülne, ha a kollégák, ismerősök felkeresnék. Szenczy Zoli leánya arra kért, hogy praktikus okok miatt töröljem a bejegyzést. Töröltem. Még sok mindenről beszélgettünk, azt ígérte, hogy kb. két hét múlva meglátogat. Tóth Zoli hívott, Szenczy után érdeklődött, szeretné ő is meglátogatni. Elmondtam, amit tudtam. A fogorvos értesített, hogy elkészült a protézisem, holnap megyek utána. ISTEN ÉLTESSEN MINDENKIT! Isten éltesen mindenkit, aki rajzol, fest, zenél, ír, szaval, énekel! Isten éltessen mindenkit egészségben, szeretetben, elismerésben, aki nem másokat utánozva törekszik ismertségre, népszerűségre, nem pénzért vagy a dicsőségért alkot, aki számára a művészet szolgálat, a világ, a környezet felfedezésének lehetséges útja! Az utóbbi százezer évben a művészet egyike volt a legsikeresebb túlélési stratégiánknak, és a mai rohanó, elgépiesedő, a természettől távolodó, atomizálódó világunkban ez a megállapítás fokozottan érvényes. Meggyőződésem, hogy a jövőben az eredeti, korszerű, igényes művészet súlya, szerepe megújult formában, módosult szerepkörrel, de egészen biztosan felértékelődik. Szerte a világon kortárs művészek százezrei ismerték fel és segítik elő csendben, kitartóan, a kiszámítható értetlenség ellenére ezt a folyamatot. Elkészült az új protézisem. Találkoztam Barát Csabával, Szenczy Zoli felől érdeklődött, szeretné felkeresni, részletesen elmagyaráztam, hogy hol találja és mikor látogatható. Mari elkapta a covidot, volt orvosnál, szedi a gyógyszereket, valószínű, hogy én is elkapom. Covidos lettem, ez már a legyengült változat, de azért köhögök, gyenge vagyok, esz a fene, kis lázam van, izzadok és a fentiek mellett az új protézisem is sérti a fogínyemet. Túl fogom élni. Az Új Hétben megjelent az Erdei István köztéri szobrai ürügyén című írásom, nem tudom hányadik. Megjelent a szatmar.ro oldalon a 12. kvízjátékom. Elküldtem Ágoston Hugó címére még két írásom, megköszönte. Felhívtam a fogorvost és elmondtam, hogy megkaptam a covidot, ezért halasztást kértem az ellenőrzésre, jövő hétre. Bob Lóri augusztus 20-án 17 órakor nyitja az arckép tárlatát a Kossuth-kertben. Pablo Princz keresett Argentínából, a szatmári Princz család leszármazottja, fotókat kért, küldtem neki. Nagykárolyból kerestek városnézés ügyben, a betegségem miatt nem vállaltam. Lassan telnek a betegség napjai, az általános gyengeséget még érzem. Kezdem megszokni az új protézist is, kicsit még irritálja a fogínyemet, de ez ezzel jár. Klára jelenleg Vermeer Gyöngyfülbevalós képét másolja, fotót küldött a félkész munkáról. Ma utzott a „túlélő táborba”, innen egy hét múlva Kolozsvárra megy, ahol Marival töltenek pár napot, mozgalmas nyara van. Bob Lóránd megkért, hogy nyissam meg a tárlatát a Partiumi Magyar Napok keretében rendezi a Kossuth-kertben. Kolozsváron a 90 éves Bálint Tibor írót ünnepelik, az oldal fejlécén viszont Mohy Sándor önarcképe van, írtam, hogy korrigálják. Meghalt Szerémy Péter felesége. Tisztáztam A Helikon szerkesztójével a Mohy-Bálint portrék keveredési ügyét, Felhívott telefonon, átbeszéltük a dolgot. Az Új Hétben megjelent a szatmári Kölcsey szobor története című írásom. Írtam egy oldalnyi szöveget Bob Lóránd szatmári tárlatáról. Elküldtem a 13. kvízjáték anyagát a szerkesztőnek, válaszoltam Zsuzsi levelére. A naplóm anyagát nézem, csoportosítom át, talán idővel érdekelni fogja az utánunk következőket. Horváth Judit emlékeztetett az augusztus 20-án esedékes reggeli látogatásra, ezt válaszoltam: délelőtt ráérek, a határtól telefonáljanak és egy félóra múlva találkozhatunk a városközpontban. Megadtam a telefonszámom. Azt is jeleztem, hogy csak délután 15 órakor kell megnyissak a Kossuth-kertben egy tárlatot. Péntek este érkeznek, 8.15-kor találkozunk a Székesegyház előtt, ez nekem megfelel. Elküldtem a Friss Újság főszerkesztőjének Bob Lóránd tárlatáról a cikkemet. Klára felhívott és részletesen beszámolt a tábori élményeiről, jól van, jól érzi magát, szívesen maradna tovább is. Közzétették 13. kvízjátékot a szatmar.ro oldalon. A Friss Újságban megjelent a Bob Lóránd tárlatáról írt cikkem. Ma láttam egy felvételt a 87 esztendős Lapka Tibiről. Az örgek otthonában van, ahol Szenczy Zoli, a képen egy tolókocsiban ül, a mozdulata, nézése a teljes kilátástalanságot tükrözi. Nem tudjuk, mire jutunk. A világon mindennek és mindenkinek helye van! Sokan azért nem találják a sajátjukat, mert hamis illúziók, alaptalan vágyak miatt, felkészületlenül egy életen át rossz helyen keresték, ezért bárhová érkeztek, idegenek voltak. Rajtuk nem lehet segíteni, sorsuk a társadalom számára nem közömbös, mert az ilyen állapot irigységet, rosszindulatot, ellendrukkot szül. A fogorvos az utolsó simításokat végezte a protézisemen, Délután a nagykálói görögkatolikus líceum tanárait kalauzoltam a püspökségen, a székesegyházban. Az újközponti Galériában ideiglenes tárlatot rendeztek, az ablakon át láttam, hogy nekem is van három munkám ezen. 20-án reggel a szlovákiai Galántáról kalauzoltam egy csoportot a városban, a kirándulást egy volt tanítványon szervezte. Délután a Kossuth-kertben megnyitottam Bob Lóránd arckép-kiállítását. A kánikula lassan elviselhetetlenné válik, mondják rövidesen vált az idő, néhány esős nap következik. Mari és Klárika holnap délután érkeznek haza Kolozsvárról. A szatmar.ro oldalon megjelent a 14. altalam összeállított kvízjáték. Miklósnak ma kerültek le a kezéről a gipszelések, a Röntgen felvételek szerint rendben van, a továbbiakban tornáztatni, mozgatni kell. Beszéltem L. Gabival, kértem a beígért anyagokat a Sugárútba, egy hetet adtam neki a küldéshez. Csillával is beszéltem, gyógyul. Klára Kolozsvár után két napot nálunk töltött, vázlatoltunk, elkísértem a reggeli edzéseire, vásároltunk vásznakat, alapozott kartont és megkezdtük egy újabb kompozíció készítését. Mari megint elutazott meditálni, én pedig szokásomhoz híven meghívtam Csilla családját vasárnap ebédre. 2022-ben a férfiak Szatmár megyében átlagosan 70, 4 évig élnek. Most vagyok a 78. évemben, a nyugdíjam, az átlagos háromszorosa. Viszonylag egészséges vagyok, panaszkodnom kellene? Klára szombaton is jön hozzám, festeni fog. Ma azzal kerestek, hogy szeptember 8-án kalauzoljak Szatmáron egy felvidéki, szeredai csoportot. Elvileg belementem, kitűzőket, okleveleket másoltattam. Bevásároltam a vasárnapi ebédhez: csirkeaprólék levest, töltött káposztát, rántott szeletet, szalmakrumplit készítek és cukrásztésztát is vásárolok. Ma Gabi és Klárika is nálam ebédelt. Klára estig maradt, festettünk. Este hazakísértem, adtam egy kis pénzt Csillának az iskolakezdéshez, Lóciank vittem édességet, beszélgettünk, játszottunk a cicával. Holnap is nálam ebédelnek a gyerekek, Csillát is meghívtam, Mari este érkezik Gabival, a gyerekek addig nálam maradnak. Megkezdtem a Gabi által küldött anyag feldolgozását. Habarics Zsolt azt írta, hogy a Szatmári Friss Újság anyagi okok miatt végleg megszűnik. Szerinte ennél kisebb lapok is megélnek a térségben, nem értik, hogy miért történik mindez. Úgy gondolom, hogy Szatmár megyének szüksége van egy magyar nyelvű nyomtatott napilapra. Sajnálom, hiszen évtizedekig voltam a lap munkatársa, sok cikkem, írásom, repróm jelent meg benne, sokszor írtak a tárlataimról, könyvbemutatóimról, közszerepléseimről, valahogy az életünk részévé vált. A feleségem évtizedekig volt a lap szerkesztője, egy ideig főszerkesztő helyettese, innen ment nyugdíjba. REKVIEM EGY NAPILAPÉRT A Szatmári Friss Újságban, illetve annak elődjében, a Szatmári Hírlapban 1968 óta közöltem írásokat, cikkeket, reprodukciókat, karikatúrákat, paródiákat, itt jelentek meg interjúk, beszélgetések, tudósítások a tárlataimról, könyvbemutatókról, kerek évfordulókról, a Szatmári sétákról és még sorolhatnám, hogy az évkönyvekben, naptárokban közzétett hosszabb írásokról, tanulmányokról, fotókról ne is beszéljünk. Sohasem számoltam utána, csak sejtem, hogy sokkötetnyi anyag lehet az egész, ennek azért nincs jelentősége, mert a napilap a máról, a mának szól. 54 év nagy idő nemcsak egy ember, közösség, de egy újság életében is. A közvetlen munkatársakon kívül még sokan vannak, akiknek az évtizedek során az élete részévé vált, akik kávézás közben, ha nem is olvasták végig, de minden reggel átlapozták az aznapi számokat. Nekem is vannak világhálós oldalaim, amelyeken rendszeresen jelentetek, osztok meg meg friss anyagokat, fotókat és több online kiadványnak (szatmar.ro, Új Hét) vagyok állandó munkatársa, de az egy más közeg. A Sugárút, Az Új Szamos még létezik, de ki tudja meddig, mikor jutnak a Friss Újsághoz hasonló sorsa? A kommunikáció, információ nagyon fontos, mondhatnám lényegi része huszonegyedik századi életünknek, meggyőződésem, hogy ez a jövőben fokozódik. Azt is tudom, hogy az online közlésmód lassan lekörözi a papír alapút, de ez megítélésem szerint egy kiszámítható, és főleg természetes folyamat kell legyen. Ami most történik – ez nemcsak engem zavar – váratlan és természetellenes!
