2022 január

2022 úgy kezdődött, mint a többi. Reggel hatkor levittem a szemetet, visszajövet kivettem a postaládából Orbán Viktor miniszterelnök levelét. Nem az egészségem, a munkám érdekelte, ezúttal is választásra buzdított. Új képeket töltöttem fel a világhálós oldalaimra, takarítottam, válaszoltam a jókívánságokra, meg hasonlók. Eugen írt, hogy küldjem el a kollégáknak a javaslatomat, hogy az UAP szatmári fiókjának vezetőségében Szemák Zsuzsa vegye át a helyemet. Elküldtem. Küldtem Hugónak újabb három írást, visszajelzett, hogy megkapta. A múlt évi számítógépes anyagokat karcsúsítom. Csilla segítségével elküldte az e-oldal egy éves előfizetési díját január másodikán. Negyedikén érkezett a visszajelzés a honlapom aktivizálásáról. Ma küldött Sümegi György budapesti művészettörténész egy Szalay Lajos által készített, sokszorosított, aláírt rajzot. A Vízháti Szamolcs oldalon vetélkedőt hirdettem, Szamolcsról készített rajzot, festményt, logót, fotót, rövid verset lehet beküldeni. A nyeremény egy névre szóló oklevél, a sikeres pályamunkák népszerűsítése. A fődíj: ünnepélyes kézfogás Szamolccsal. Az első pályamunkát én írtam, de névtelenül szerepel: Nem kell!   Nem kell bakancs, pamut zokni, mezítláb jó szamolcskodni. Lombsusogás, védőoltás, Glamb Bella meg omikron, tétován a vízparton nézik, ahogy integet, sárkány helyett lazán felhőt ereget. Buten Bernadett kolozsvári egyetemista, a dolgozatához kért a Pannóniáról képeket, írásokat, küldtem neki. Ma felhívtak a tanfelügyelőségtől, január 15-én Székelyhídon ünnepeli az RMPSZ 30 éves fennállását, meghívtak, a szervezők érdeklődtek, hogy szeretnék-e elmenni. Azt mondtam igen, még aznap visszajövünk, értesítést kapok a részletekről. Az Új Szamos januári számában megjelent egy írásom Valóság vagy tehetetlenség címmel, valamint egy interjú Csillával. Kaszaniczky Csongor kért régi ás új szatmári lépeket, küldtem neki. Hegedüs Csilla meghívót küldött a Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett díjátadóra, visszaírtam, hogy nem tudok elmenni. C. G. O. nehezményezi a helyettesítésre tett javaslatainkat, szerinte nem tartottuk tiszteletben az előírásokat. Nem tudom, mit szeretne, ami engem illet, cirkuszok, veszekedések, reklamálások nélkül szeretném eltölteni azt a kevés időt, ami még hátra van. Győri Zsolt érdeklődött, hogy szerinte az ő családjáé-e egy régi pecsét. A választ nincs honnan tudjam, de megírtam, honnan tudom, hogy Muhi János pecsétje valódi-e. Új sorozatot indítottam a fészbuk oldalamon: „sok játékot ismerek”. Az Új Hétben nagyon népszerű a Szejke Vilmosról közölt írásom. Bölöni Domokos Marosvásárhelyről elgondolkodtató írást küldött a Kádár korszak író haszonélvezőiről. Ezt válaszoltam: Köszönöm szépen! Tanulságos, elgondolkodtató szöveg a túlélésről, annak áráról. Hasonló történetek sorát lehet feljegyezni a mai napig nagy népszerűségnek, elismerésnek örvendő erdélyi írókról, újságírókról, képzőművészekről, színészekről, így hirtelenjében több tucat név ugrik be. Ők azok, akik a múlt rendszerben anyagi gondok nélkül éltek, utazhattak bárhová , akiket sohasem lehetett látni a kenyérbolt vagy a mészárszék előtt sorban állni, akiket folyamatosan támogattak, kitüntettek. Kaptak házat, vadász engedélyt, vállveregetést, barackot a fejükre. Később sokan külföldre menekültek, illetve önjelölt „forradalmárok”, vezető politikusok lettek. Sajátos értékrendű világban élünk. Ma fizettem ki online a lakásunk évi adóját. Felhívott Walter Frigyes grafikusművész fia, tárlatot rendez az apja munkáiból a nagybányai telepen, megkért, hogy nyissam meg román és magyar nyelven. Elfogadtam a felkérést, a megnyitóra jan. 22-én, szombaton 18 órakor kerül sor. Csilla keresett, a színházról szeretne írni, anyagokat, képeket, szöveget kért hozzá, küldtem neki. Az RMPSZ elküldte a Tudományos Tanács legújabb pályázati felhívását véleményezésre, ezt írtam: Kedves Réka! Köszönöm a küldeményt, én még 2021 őszén úgy döntöttem, hogy itt az idő fiatalítani, ezért lemondtam a Tudományos Tanácsban a tagságról, valamint az Erdélyi Értéktár Bizottságban való tagságról is, ahová az RMPSZ delegált. Ezt a döntésemet szeptemberben  Dicsőszentmártonban megbeszéltem Botonddal, Péter Sándorral, Lászlófy Palival és az államtitkárral is, aki szatmári, valamint a megyei RMPSZ vezetőséggel. Úgy gondolom, hogy minden feladatot akkor kell abbahagyni, ameddig a vele járó munkát még maradéktalanul el tudom végezni. Rövidesen 77 éves leszek, itt volt az ideje. Nemcsak a fentiekről mondtam le, hanem más megbízatásáról is, de még így is maradt épp elég. Úgy tudom, hogy a helyemben az RMPSZ megyei vezetősége a szatmári református gimnázium igazgatóját, Póti Eduárdot jelölte, aki történelmet tanít. Békében, barátságban váltunk el, mindenkinek felajánlottam a segítséget, az információk megosztását. Szeretettel üdvözlöm, köszönöm az eddigi együttműködést, egészséget, békét, a legjobbakat kívánom, Muhi Sándor. Keresett P. Ovidiu, elkérte a telefonszámomat, beszélni szeretne velem. Keresett Sz. Zsuzsa, úgy érzi bántják a kollégák a megbízatása miatt, igyekeztem megnyugtatni. Megkezdtem Klárika néhány munkájának a népszerűsítését az oldalamon, Egy fiatal tanítványom munkái címmel. Új sorozatot indítottam a különlegesebb fotóimból az oldalamon „Sok játékot ismerek” címmel. Közeledik a vizsgák időszaka, egyre többen látogatják a honlapomat. Megírtam a megnyitó beszédemet Walter Frigyes tárlatára, valószínűleg a Sugárutat is fogja illusztrálni, de ahhoz nagyobb felbontású fotókra van szükségem.„Czanó” keresett értéktár ügyben, mondtam, hogy már nem foglalkozom ezzel, de néhány apróságban segíthetek, főleg ha konkrét eredményeket látok, mert szerintem a generáció váltás arról szól, hogy nemcsak az elődök helyét, hanem azok szerepkörét is átvesszük, és igyekszünk mindent jobban csinálni. P. Ovidiu azért keresett mert egy könyvet jelentetnek meg az Eminescu Kollégiumban végzettekről és szeretne ebben szerepeltetni, a beleegyezésemet kérte. Szeretné felhasználni a Janitzky portrémat egy kiadványban, az is érdekelte, hogy a Villamosműveknél dolgozó Janitzky milyen kapcsolatban állt Palival. Rövidesen nyugdíjazzák, ez után Brassóba költözik, a leánya ott él. Értesített a pálfalvi igazgató, hogy szombaton, 8.30 után 5-10 perccel vesznek fel a Károlyi úti buszmegállónál. A szesszió közeledtével mindig megugrik a honlapom látogatottsága. Már nem tanítok, de jó érzés, hogy még tudok használni. Engem eddig sehonnan nem néztek ki, a Tudományos Tanácsban, a BBTE Kihelyezett Tagozatán is sajnálták, hogy visszavonulok. Szerintem helyesen döntöttem. Székelyhídon a színházban ünnepeltük a 30 éves RMPSZ-t. A vezetőség azt hitte azért mondtam le, mert odahaza összevesztem a nálam fiatalabbakkal. Még ott helyben összehoztam az elnököt a kijelölt utódommal, Póti Edvarddal, hogy lássa, szó sincs veszekedésről, ellentétről, közös fotót is készítettünk. Megegyeztem Edvarddal (tegeződünk) hogy kedden meglátogat, beszélgetünk a TT munkájáról. Gál Gyöngyi találkozót szervez a magyartanároknak áprilisban, megkért, hogy vigyem a csoportot városnézésre. Lesznek vagy százhúszan, ez egyszerre biztosan nem fog menni.A református gimnáziumban valaki elkapta a járványos betegséget, emiatt a találkozóm az igazgatóval jövő hétre marad. Addig kiderül, hogy ki fertőzött, ki nem. 2022 Január 17-én a Román Kulturális Napok keretében az Informatia Zilei lapban javaslatok jelentek meg azzal kapcsolatban, hogy kik érdemlik meg a díszpolgári címet, az én nevem is köztük  szerepel, olyanok mellett, akikről nem igazán tudom, hogy mit keresnek itt. Lehet, hogy az én értékrendemmel van baj, de én ezt az egész díszpolgárságot másként látom. Amúgy nem foglalkoztat különösebben, van épp elég más feladatom. Most bukkantam rá egy ötoldalas írásomra, amely a Szabolcs-szatmár-beregi szemlében jelent meg Az európai kultúra peremvidékén címen (2019/3 34-38 o.) Már hirdetik Nagybányán a Walter Friedrich tárlatnyitót, remélem a járvány nem fújja le az eseményt. Megnyitottuk Walter Frigyes tárlatát a művésztelep kiállítótermében, kaptam egy metszetet és egy albumot ajándékba. A Facebook adminisztrátora figyelmeztetett, hogy túl intenzíven használom az általuk felkínált lehetőségeket. Mivel szeretném elkerülni a letiltást, drasztikusan csökkentem kell a közzétett saját és kapott anyagok számát. Ezt megírtam azoknak az ismerőseimnek, akiktől rendszeresen kaptam képeket és hasonlókat. Szénás Zalán Web oldat szerkeszt: VisitSatu Mare. A segítségemet kérte, hogy nézzem át a képekhez mellékelt szövegeket. Păcurar Oana átküldött egy albumot pdf változatban, amely Domokos Lehelről szól. Sok új, általam eddig kevésbé ismert elemet, cikkeket, reprodukciókat is tartalmaz. Képeket küldtem a tárlatnyitóról Craciun Gyurinak és Walter Friedrichnek. Felhívott Nagy András, azt mondta szeretne valami katalógusokat és könyveket adni, végrendelkezik. Keresett Horváth Laci Kolozsvárról, Mohi Ilona után érdeklődött, mert az Apáczaiban volt egy osztály osztályfőnöke, elmondtam, amit tudtam. Kivettem a Sugárút téli számát a Forrásközpontnál, hagytam Mitroi Timinek, az illusztrátornak két tiszteletpéldányt a sugárúti Galériában, értesítettem erről. Voltam Nagy Andrásnál, vettem tőle egy könyvet és egy Ady-szobrot, az utóbbit véletlenül nála felejtettem, majd pénteken megyek utána. Nagyon rossz állapotban van, teljesen egyedül maradt, 84 éves, rákos. Közben meghalt két közeli ismerős: Nagydobai Kiss Sándor szatmári matematika tanár és Nagy Endre, kolozsvári képzőművész. Az Új Hét közölte a Szatmári szemmel a Magyar Nemzeti Galériában című írásomat. Elküldtem a Sugárút tavaszi számának a képanyagát a cikkemet a főszerkesztőnek, közben megérkeztek a nyári számba szánt reprók, Mira Maricas munkái. Jelenleg ezt az anyagot készítem elő. C. G. Oprisa és Stefan Gnandt emlékkiállítást készítenek elő a nemrég elhunyt Pászkán Misi tiszteletére, ide is készítek egy anyagot, írást. Érdekes egybeesés: ma, 103 éve halt meg Ady Endre és pont ma hozom haza a nemrég vásárolt Ady-szobrot.A Pászkán Mihály emlékkiállításra elküldtem C. G. Oprisa címére egy román és egy magyar szöveget, két reprót, valamint a kép címét, reprodukcióját amellyel a tárlaton szeretnék részt venni. Elküldtem a VisitSatu Mare címére a Tűzoltótoronyról készült összeállítást néhány fotóval. Azért ezt, mert iskolapéldának tekintették, szerintem nem az. Felhívott Gnadt Pista, egy albumhoz szeretné felhasználni az írásomat, ehhez kérte a beleegyezésemet. Azért hagyta el a szövetséget, mert nem kapott nyugdíjat, ez csak azoknak jár, akik Romániában laknak. Pászkán Misiről is beszélgettünk. Elküldtem a VisitSatu Mare címére a püspöki palotáról illetve a Székesegyházról írt bemutatókat a fotókkal.

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.