2022. június

A szatmar.ro kvízjátékot szervez, ehhez kértek 15 kérdést képekkel és három–három válasszal, amelyekből egy helyes. Elküldtem az első kérdéseket, holnap kapom a linket. Löchli István keresett meg a világhálós oldaltól. Az Új Szamosban megjelent a Szatmári arcképek 13. című összeállításom. Mira Marincas kérte a könyvbemutató szövegét románul, az iskola újságban szeretnék publikálni. Elküldtem neki. Rendeltem egy rámát Klárikának, jártam az Iparosotthonban, megnéztem egy tárlatot, meg a kistermet, ahol a portrékat kiállítom. A beszédet július 8.-án, 17 órakor mondom a Filharmóniában, abban egyeztünk, hogy a püspök urat, az elnökség hívja meg. Klára tanulmányi végeredménye a Kölcseyben: 9, 92, dicsérő oklevelet kapott. A szatmar.ro oldal lehozta a kvízjátékom első 15 kérdését a következő szöveggel: Muhi Sándor extranehéz kvíze – lássuk kifog rajtad a tanár úr?. Kíváncsian várom lesz-e érdeklődés. Ezt írta szerkesztő: Jelen pillanatban 1723-an töltötték ki az Ön által készített kvízt (és még hosszú a nap) ami messze felülmúlta a várakozásainkat. Nagyon sok pozitív visszajelzés érkezett. A Zamfirescu Művelődési Ház oldalán megjelent néhány fotó a városnéző sétáról, megosztottam. Az Új Hétben megjelent A Vatikáni Múzeum című írásom. Elküldtem a szatmar.ro szerkesztőségébe a jövő heti kvízjáték anyagát, ez tematikus: Városcímerek. Meghalt Kruzlics János, egykori véndiák társunk. Az unokáimmal részt vettem a Családi hétvégén a Kossuth-kertben, ahol ingyen használhatta a gumi csúzdát Lóci és a céllövöldében sem kellett fizetni, mert mindkettőt egykori tanítványaim működtetik. Löchli István megkapta a kvízjáték anyagát erre a hétre, kedden teszik közé. Ma elküldtem a pályázatomat az Apáczai-díj gyémánt fokozatára. Voltam Fehér Imola könyvbemutatóján: VálóVersek. Paklulár Sára egyetemi hallgató kért adatokat a M: Eminescu Kollégium épületéről, küldtem neki szövegeket, képeket. A szatmar.ro közzétette a második kvízjáték anyagát. A Hám János Iskolaközpont igazgatója megkért, hogy vigyem városnézésre a miskolci vendégeit az iskolának. Vannak vagy 110-en, kíváncsi vagyok, hogy boldogulok. Elvittem a miskolciakat városnézésre, nagyon sokan voltak, ha nehezen, mégis boldogultunk. A Püspök Úr is köszöntötte őket, voltunk a palota dísztermében, a kápolnában, a Kálvária templomban, készítettem felvételeket, amelyeket megosztottam a Facebook oldalamon. Az elmondottakból kérdéseket tettem fel a résztvevőknek, és a helyes választ adókat Szatmári séták oklevéllel jutalmaztam. A Digitális Tudománytárban – amely most pár napig ingyen látogatható – hatalmas mennyiségű adtot találtam az eddigi tevékenységemről, de ez nem volt számomra annyira fontos, hogy behatóbban tanulmányozzam vagy elmentsem. Kit fog az néhány év múlva érdekelni, hogy megjelent egy rajzom, írásom, pár sor a munkásságomról itt-ott-amott. Engem már most sem érdekel, mert minden, amit teszünk – ha méltó rá – úgyis beleolvad a nagy egészbe, és ez jól van így. Elküldtem a harmadik kvízjáték kérdéseit a szerkesztőnek. Életünk során sokféleképpen járjuk körbe, vesszük birtokba a rendelkezésünkre álló teret, közben mi is formálódunk, míg végérvényesen be nem olvadunk abba a közegbe, amelynek érzéseinket, gondolatainkat, létünket köszönhetjük. Ma hajnalban eszembe jutott, hogy hány helyen fordultam meg ennek kapcsán: kultúrházakban, templomokban, köztereken, kiállító termekben, iskolákban, polgármesteri hivatalokban, színházakban, múzeumokban, temetőkben, műtermekben, stúdiókban, utcákon, tereken. Fontos, hogy legalább annyit vissza tudjunk adni, mint amennyit kaptunk. Erre a legalkalmasabb hely a szülőföld! A csoportosított munkáim közé besoroltam pár művészi igénnyel, üzenettel készített fotót is. Kis kiegészítéseket végeztem a honlapomon. Ma kezdődtek a képesség vizsgák a nyolcadikosoknak, ezzel kapcsolatban írtam: Tanárként úgy gondoltam, hogy a mi szerepünk a vizsgákon azoknak a feltételeknek a megteremtése, amelyek lehetővé teszik, hogy minden próbálkozó szorongások nélkül, a legjobb tudása szerint tudjon teljesíteni. Abban reménykedem, hogy ezt még nagyon sokan gondolják ugyanígy. Sok sikert nyolcadikosok, nem ellenfelek, partnerek vagyunk! Magyarország – Anglia 4:0 Isten éltesse erőben, egészségben, tartósan és sokáig a futballistákat, meg mellettük a tudósokat, művészeket, orvosokat, lelkészeket, pedagógusokat, valamint a többi sportolót, költőt, zenészt, közgazdászt, vállalkozót, színészt, kereskedőt, építészt, asztalost, állattenyésztőt is. Isten éltessen mindenkit! Ma a Magyar utcai temetőben jártam, visszajövet vettem egy réz nyomódúcot, amelyen Albrecht Dürer rajzának jó minőségű másolata van, 30 lejt adtam érte. Czinzel László a mizerikordiánusok háza felől érdeklődött. Klára hívott: sikerre befejezte a vizsgákat, ma utaznak Budapestre, az alatt Lóci nálunk lakik. Megjelent a harmadik kvízjátkom a szatmar.ro oldalon. Elek Gyuri szerkeszti a Szamos Plusz legújabb évkönyvét, írást kér ehhez. Az Új Hétben magjelent a British Múzeumról szóló írásom. Az időm legnagyobb részét Lócival töltöttem, 20-án részt vettem a 150 éves a Szatmár-Halmi vasútvonal tárlaton, amelyen arra kértek, hogy beszéljek az állomás épületéről, a kiállított munkákról. A Szamos plusz számára készítem a kért írást, a szatmár.ro szerkesztője címére elküldtem a 4. kvízjáték anyagát, néhány óra alatt több, mint ezren töltötték ki. Koncz Klára írt Budapestről, megjelent a nagyapjáról, Haller Györgyről egy cikk a Helikonban, arra kért, hogy szerezzem meg az újságot és postázzam a címére. Klára visszérkezett Budapestről, rövidesen folytatjuk az órákat. Megjelent a negyedik kízjáték a szatmar.ro oldalon. Elek Gyurinak elküldtem a Szamos Plusz számára készített szöveget, valamint 20 illusztrációt. Megkapta, megköszönte. A Helikont megkaptam, becsomagoltam, rövidesen postázom Koncz Klára címére. Mari Horvátországba, Velencébe utazott, takarítottam mostam, bevásároltam a hétvégi vendéglátásra, számítógépes anygaokat készítettem elő. Számlákat fizettem, sütöttem, főztem: csirkeaprólék levest készítettem zöldséggel, borsóval, nokkedlivel, csirkemellet tepsiben, rántott disznókarajt rízzsel, makarónival, kétféle savanyúsággal, készítettem palacsintát, vásároltam többféle üdítőt, cukrász tésztát. Küldtem ennivalót a következő napokra is. A gyerekek egész nap nálam voltak, voltunk a Szamos-parton tekeregni, kártyáztunk, és megbeszéltük Klára legújabb festményén a javítani valókat. Kellemes, eseménydús nap volt. Tóth Géza hívott, azt mondta, megvan a rélszletes program és délután visszahív, mert most a beteg feleségét orvoshoz viszi. Nem hívott vissza. Filcz Leopold keresett, szeretné ha vasárnap, július 3-án Koltón megnyitnám a tárlatát, elvileg belementem, várom a reprókat, életrajzi adatokat. Klárával folytattuk a felkészülést, Gulácsi Lajos művészetéről is beszélgettünk, Befejezte a hármas önarcképet, nagyon jól sikerült. A szatmár.ro szerkesztőjének elküldtem a kvízjáték 5. anyagát, megkapta. Mari üzent, valamikor holnap éjszaka érkezik. Csilla is későbben jön haza, ezért Lóci a hét végén nálunk alszik. Megjelent a koltói tárlat plakátja, rövidesen megosztom. Megkaptam a Sugárút nyári számának tervezetét. A cikkemnél a nevem mellett lemaradt a bemutatás. A 13 repró közül csak 9-et szerepeltettek, ezt megírtam a szerkesztőnek. Elküldtem Mira címére a borítót. Megjelent az Új Szamosban a Szatmári arcképek 14. sorozat. Azért szeretem a naív művészetet, a gyermekrajzokat, ami miatt a profizmus látszatát keltő, imitáló tákolmányokat megvetem. Nagyra értékelem a belőlük áradó őszinteséget, az egyszerű dolgokra való rácsodálkozás képességét, a kivitelezés igényességét, a fehér vászon iránti tiszteletet. A fentiek feledtetik velem a felkészülés hiányát: őszinteségükkel, közvetlenségükkel, természetes szépségükkel olyan értékeket közvetítenek, amelyekre mindannyiunknak szüksége van. Koncz Klára értesített, hogy megkapta a két Helikont.

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.