Az Új Szamosban megjelent az Egy példa nélküli példamutató életút című írásom, amelyben a 80 éves Csirák Csabát köszöntöm. Szénás Szabolcs szeretné, ha az oldalukon a kulturális örökségről és a multikulturalitásról is írnék. Valami keveset tudok ezekről, írtam pár sort. Értesítettek, hogy megjelent a Sugárút tavaszi száma, ma kapom meg a tiszteletpéldányokat. Megkaptam a Sugárút tiszteletpéldányait, elküldtem gyorspostával két példányt Véső Ágoston címére, aki a számot illusztrűlta. Megjelent a Szamosban egy újabb sorozatom a Szatmári arcképekből. Ma tudtam meg, hogy meghalt Bara István építész, és azt is, hogy az új tulajdonos egyszerű rendelettel menesztette a Szatmári Friss Újság vezetőségét és az újságírók nagy részét, kíváncsian várom, hogy kik kerülnek a helyükre és milyen jövője lesz Szatmár megye egyetlen magyar nyelvű napilapjának. Zajlik az ukrán-orosz háború, a fővárost, Kievet hatalmas orosz és fehérorosz erők támadják. Felhívott Véső, megköszönte a küldött Sugárutat. Elek azzal keresett, hogy könyv és folyóirat bemutató lesz a Forrásközpontban, szeretné, ha szó esne a Sugárútról is. A szatmári írókat, kiadványokat ünnepeltük a Forrásközpontban, bemutattam a Sugárutat két nyelven, utána hosszas megbeszélést tartottunk a magyar résztvevőkkel a szatmári magyar kiadványok jövőjéről. Az elnök bejelentette, hogy március 8-tól megszűnik a járvány okozta szükségállapot, ezzel eltörlik a megszorításokat, tiltásokat is. Ezt a legtöbben kicsit közömbösen vették tudomásul, a napokban mindenkit a tíz napja tartó ukrán-orosz háború érdekel. Sokan rettegnek az atomháborútól, attól, hogy a NATO fegyveresen avatkozik be, vagy kénytelen fegyveresen beavatkozni a konfliktusba. Mindenki mindenért egyszemélyben az orosz elnököt, Putin-t hibáztatja, szerintem a rendszer, és azok képviselői a hibásak. Ha Putin meghal, száz hasonló gondolkozású, mentalitású diktátor próbál majd a helyében lépni. Ugyanis nem Putin teremtette a rendszert, hanem a rendszer Putint, ez ilyen egyszerű. A patikákból felvásárolták a jódot, a beváltó helyekről a valutát, családi menekülési terveken törik sokan a fejüket, pld. egy semleges országba, Ausztriába. Nem tartom valószínűnek, hogy a háború túllépi Ukrajna határait, ha ez mégis megtörténne, akkor megítélésem szerint, pláne az én koromban nincs miért, nincs hová menekülni. Rövidesen beindul a támadás Ukrajna fővárosa, Kijev és a többi nagyváros ellen, az oroszok hatalmas fegyveres erőket összpontosítottak erre a területre, azok egészen biztosan nem véletlenül, nem tévedésből vannak ott, ahol vannak. Hát így élünk 2022-ben Szatmárnémetiben. Új képgalériát készítettem a honlapomon: „Sok játékot ismerek”, erre 74 fotómat töltöttem fel. A látógatók száma ma érte el a 800.000 személyt. Az oldallátogatások száma több millió. NEM KELL! Nem kell semmihez sem értened, semmit se tanulnod, tenned. Elég, ha ott vagy minden rendezvényen: előtérbe furakodsz, látszol a csoportképeken, hozzá szólsz, dicséred, akit kell, barátkozol, akikkel érdemes. Így rövid idő alatt jelentős kulturális, közéleti személynek tűnhetsz a hozzád hasonlók szemében. De meddig, és főleg minek? Ma Csillával beszélgettem háborúról, gyerekekről, a menekültek megsegítéséről. Öröm az élet! Alig léptünk ki a járvány okozta szükségállapotból, Romániában újabb válsághelyzetet jelentettek be az orosz-ukrán háború miatt. Rövidesen behívhatják a tartalékosokat, tulajdonképen minden férfit, aki hadköteles korban van. A keleti határátkelőket elárasztották a menekültek, az energiaárak az egekig szöktek, nagy infláció van kilátásban, gyűjtések zajlanak a menekültek részére minden vonalon. Az emberek megrohamozták az útlevélosztályokat, kiveszik a bankbetétetek, mindenki valutát és tartós élelmiszereket próbál vásárolni, vagyis bárhová nézek, bizonytalanság, félelem és kapkodás. Az Ukrajna határaival szomszédos országokban magasrangú nyugati politikusok, katonai vezetők adják egymásnak a kilincset, a NATO új katonai egységeket telepít, közben a tévé állomások, a világhálós oldalak ontják a háborús képeket, filmeket, híreket, az oroszok bombázzák a városokat, nagyon sok a civil áldozat, a menekülőkre is lőnek, a béketárgyalások az abszurd orosz követelések miatt rendre csődöt mondanak. Mindenki békét szeretne még az oroszok is, de senki sem tesz érte semmit. Az oroszokat súlyos gazdasági rendeletekkel sújtják, de ezek egy része visszaüt és mi, a civil lakosság fogjuk megfizetni az árát. Hát pillanatnyilag ezt kaptuk ajándékba a kortárs politikusoktól, a választott vezetőinktől.Értesítést kaptam a Sumida folyó hídja című portáltól, hogy két nap múlva, mutatják be a tevékenységemet, egy 3-4 oldalas szöveget, valamint kb. 80 képet, fotót. Kicsit stilizáltam, egyszerűsítettem a szöveget és visszaküldtem a szerkesztőnek. Az utóbbi napokban elég sok minden napolódik: Az Új Hét már elég régóta nem közölte a legújabb írásaimat, nem kaptam semmilyen értesítést a püspökség, valamint a Művészeti Múzeum számára készített albumokkal kapcsolatban. A VisitSatu Mare közlései, kifizetése is úgy tűnik, várat magára. Az is lehet, hogy ezek a felkérések csak nekem voltak fontosak. Nem gond, teszem a dolgom és várok. Felhívott a polgármester és közölte, hogy az idén tanügy és művelődés kategóriában Ezüst Tulipán-díjat kapok. Ezt március 14-én, hétfőn, 17 órakor adják át a szatmári színházban. Arra kért, hogy küldjek át pár sort a tevékenységemről, elküldtem. Az Új Hétben megjelent egy írásom a párizsi Notre Dame-ról. Ma a Sumida folyó hídja Kulturális Magazin egy átfogó összeállítást közölt a képzőművészeti, műkritikai tevékenységemről, 80 fotót (reprók, képek tárlatokról, könyvborítókról, megnyitókról stb.) valamint egy több oldalas összeállítást. Átvettem a színházban az Ezüst Tulipán-díjat: egy oklevelet, egy kitűzőt és 500 lejt kaptam. Ott volt a magyar miniszterelnökhelyettes, az teljes városi, megyei vezetőség. Beszéltem a Nyugdíjas Klub elnökével, szeretné ha elkísérném őket két hét múlva Nagybányára. A világjárvány idején tanultam meg főzni. Sokféle levest és második fogást készítek: gulyásleves, csirkeaprólék leves, zöldségleves grízkockával, zöldségleves húsgombóccal, bableves kolbásszal, marhahúsleves, csontleves, tojásleves, krumplileves, hamis gulyásleves nokedlivel, gulyásleves oldalassal. Második fogásnak készítettem töltött káposztát, rántott szeletet, sütöttem hurkát, nyers kolbászt, készítettem mititejt, pörköltet- hozzá hagymás krumplit, makarónit, rizst, burgonyanudlit, szalmakrumplit, tarhonyát, krumplipürét, mexikói zöldségkeveréket. Palacsintát, sütöttem, meg rántott csirkecombot, csirkemellet, fasírozottat, lecsót, rántott csirkemájat, rántott disznókarajt, sertéstarját, virslit. Széles ívben kerültem a zacskós leveseket, laskákat, félkész vagy egészen kész üzleti termékeket, konzerveket. Részt vettem a 80 éves Csirák Csaba és Thoroczkay Sándor köszöntésén. Felkértek engem is, hogy szóljak pár mondatot. Az ünnepség az Iparosotthon dísztermében zajlott. Az idén is sokan felköszöntöttek a névnapom alkalmából. Az ünnepségről sok helyen jelent meg írás, fotó. Én is sok fotót készítettem, néhányat küldtem az érintetteknek, az oldalamon is megosztottam tucatnyit. Csirák egy régi csoportkép szereplői után érdeklődött, amit tudtam, megírtam. Zagyva Miki újabb könyvet írt: Enni állati jó! Kaptam egy példányt, írtam róla, a cikket elküldtem a Friss Újság új főszerkesztőjének. Kimentem a Magyar utcai temetőbe, vásároltak három kis koszorút és rendbe tettem a sírokat. A háború tovább tart, városokat bombáznak, úgy tűnik nem lesz hamar vége. Az Új Hétben megjelent írásom: Két majdnem azonos oltárkép története. Felhívott Gnandt Pista, az albumáról beszélt, amelyben az én előszavam lesz három nyelven, felkért, hogy nyissam meg május 7-én a gyűjteményes tárlatát román és magyar nyelven Nagykárolyban. Felhívott a Friss Újság főszerkesztője, megköszönte a cikkemet, holnap közlik, szeretné, ha máskor is küldenék írásokat. Megjelent a cikkem a Szatmári Friss Újságban Zagyva Miklós könyvéről. Elek Gyuri írt, a Szamos áprilisi számába kért cikket Pászkán Misiről, akinek a tiszteletére rövidesen tárlat nyílik a Művészeti Múzeumban. Az OTP banktól levelet kaptam, szeretnék frissíteni az adataimat, be kell menjek. Folytatódik az orosz-ukrán háború, állandósultak a legmagasabb szintű találkozók, nyilatkozatok, az Egyesült Államok elnöke európai turnén van, folyamatosan nyilatkozik a NATO főtitkára. Sok a halott, de az oroszoknak egy hónap után még egyetlen fontos várost sem sikerült bevenniük, több mint 3.5 millió menekült hagyta el Ukrajnát. Egyre több szó esik a biológiai-, kémiai- és atomfegyverek esetleges bevetéséről. Közben riogatnak gazdasági válsággal, inflációval, a járvány újraéledésével, élelmiszerhiánnyal, energia válsággal és még sorolhatnám. Romániában politikai válság is van, a koalíciós pártok, partnerek egymást támadják, a vezető posztokon osztozkodnak, meg hasonlóak, ahelyett, hogy az embereket nyugtatnák, és a válságot kezelnék. Traian Băsescuról – aki tíz éven át volt Románia elnöke – pedig végleges ítélet született: a szekuritáté besúgója volt, a kollégái boldogulását, karrierjét, életét tette tönkre a bizalmas jelentéseivel. Mondják, a világot politikusok vezetik, nekünk ilyen politikusaink vannak, ilyen megbízhatóan, körültekintően vezetnek bennünket, és sokszoros „ellenőrzés” után ilyen magas posztokra juthatnak jellemtelen, aljas besúgók. Politikával most sem foglalkozom, de lépten-nyomon, akarva-akaratlanul belebotlom, és ez engem is zavar. Tartom magam a rég megfogalmazott, követett alapelvhez: a kutyák ürülékét nem tanulmányozzuk, nem szagolgatjuk, nem visszük haza, hanem átlépjük és tovább megyünk. Küldtem a Szamos számára egy írást Pászkán Misiről, cikkeket készítettem az Új Hét számára, rendeztem az OTP bankban az adataim frissítését, folytatjuk a felkészülést Klárikával, jelenleg a Frida című festményen dolgozunk. Felhívott Ádámkó István a Hám János Iskolaközpont igazgatója, szeretne ha városnézésre vinném egy versmondó verseny résztvevőit, erre április 2-án, szombaton délután kerülne sor. Találkoztam a Művészeti Múzeum részleg vezetőjével. Ő a Szatmár megyei ukránok elnöknője. Azt mondta, hogy az album biztosan megjelenik, épp javítják a szöveget. Nagyon fáradt, a menekülteket segítik, sokszor még éjszaka is szól a telefonja. A múzeumban leadtam egy képet a Pászkán emléktárlatra. Maricas Mira keresett, megjelent egy kötete, hagyott egy példányt a Galériában, szeretné, ha április 12-én bemutatnám a Művészeti Líceum dísztermében. Klárikával ma tartöttuk a 90. órát, ez tulajdonképpen két óra. Lakatos Pali hívott, nemsokára avatják a Ruha Istvánról készült szobrát Nagykárolyban, erről beszélgettünk, lehet, hogy ott leszek az avatáson. Kolozsvárról keresett Forró Ágnes, azt írja, hogy kitették a BMC-t a székházból, maradt két képem, amit el kellene vinni. Azt válaszoltam, hogy ha nincs jobb megoldás, adják oda valakinek. Forró Ágnesnek ajándékoztam a képeket, elfogadta. Találtam a Gazeta de Nord Vest újságban egy cikket, amit a múzeumi évkönyvben közölt tanulmányomból vettek át, ebben rólam is szó esik. Nagyon sok a munkám az utóbbi időben, minden napra jut. Készítettem Miklós 80. születésnapjára egy 20 oldalas albumot, holnap találkozom a VisitSatu Mare oldal szerkesztőjével, szeretné kifizetni a munkámat, Értesítettek, hogy Bura Laci sírjánál találkozunk egy megemlékezésre, most van a születésnapja. Nagykárolyba is el kell menjek a szoboravatóra, meg persze a Pászkán megnyitóra és sok más hasonló feladat. Úgy tűnik, van kevés esély arra, hogy az oroszok és az ukránok megegyezzenek, nagyon jó lenne. Nálunk most kezdik osztogatni a jód tablettákat, amit egy esetleges atomháború esetén kellene bevenni. Felhívott L. Pali azzal, hogy Kozák Imre megy holnap Nagykárolyba és elvisz engem is a szoboravatóra. Megkért Oprisa, hogy a Pászkán megnyitón mondjak beszédet. Mondok. Megjelent az Új Szamos áprilisi száma, van benne 8 portré a sorozatomból, ez a 12. rész. Ugyanebben a számban van egy írásom Pászkán Mihályról. Ma Nagykárolyba megyek Lakatos Pali szoboravatójára, Ruha István hegedűművész egész alakos szobráról van szó. Nagykárolyban részt vettem a szoboravató ünnepségen, Kozák Imre vitt el, Lakatos Pali hozott vissza, sok régi ismerőssel találkoztam, az eseményről fotókat tettem fel az oldalamra, ezekből küldtem Csirák Csabának, Lakatos Palinak ás Muzsnay Árpádnak is. Voltam négy egykori kollégával a BBTE Kihelyezett Tagozatáról Bura Laci sírjánál, vittünk egy koszorút. Most lenne 90 éves, róla beszélgettünk a sírnál, közös emlékeket idéztünk. Klárával folytattuk a munkát, rövidesen megkezdjük a konkrét felvételi előkészületeket.
