2024. július

Megjelent a 108. kvízjáték a szatmar.ro oldalon. Demeter Ervin nagy felbontású reprókat, arcképet kért rólam a megjelenő kötetéhez. Z. Laci volt nálam látogatóban, már kicsit jobb a kedélyállapota, a lába is kezd rendbe jönni. A szatmar.ro oldalon megjelent egy véndiáknapi beharangozó – Sógor Beáta kérte – amelynek én írtam a szövegét. Két egykori tanítványom Párizsban járt, küldtek egy fotót Mona Lisaval, megosztottam az oldalamon. A Friss Újságban megjelent ugyanaz a szöveg, amelyet S. Beátának küldtem a találkozóról. Muzsnay keresett, szükség lenne valamilyen kiadványhoz a Jakabffy, Dsida, Páskándi, Szilágyi arcképeimre.A Szamos júliusi számában megjelent az Emlékek, gondolatok a 32. Véndiáktalálkozó kapcsán című írásom. A Véndiákszövetség facebook oldalán is megjelent egy híradás az általam vezetett programokról. 20 példányban lemásoltattam azt a fotót 1957-ből, amelyről a megnyitó beszédemben is szót ejtek, és amelyeket a helyszínen szeretnék szétosztani a résztvevők között. Meglátogatott Lakatos Pali, sok mindenről beszélgettünk: a művészet jövőjéről, 3D-s nyomtatókról, a mesterséges intelligencia és művészet kapcsolatáról, törtető kollégákról, pillanatnyi tervekről, megvalósításokról, a legújabb köztéri szobráról Kecskeméten. Rövidesen ő is nyugdíjas less. Adtam neki egy példányt a módszertani kötetemből, valamint a Sugárút legújabb számából. Elküldtem a szatmar.ro címére a 109. kvízjáték anyagát. Csilla és a gyerekek Bécsben vannak, két nap múlva jönnek haza. Megjelent a 109. kvízjáték, eddig hárman szerezték meg az oklevél gyémánt fokozatát. Jubielumi számot szeretnének készíteni a Sugárútnak. Kérdezték, tehát elmondtam az ezzel kapcsolatos elképzeléseimet: Kedves Kati! Úgy gondolom, hogy az őszi, jubileumi szám borítóját az eddig megjelent lapszámok borítóiból készült összeállítás  díszithetné, egy kiemelt 10-essel. A lap illusztrációs anyaga lehetne egy minőségi válogatás az eddigi illuszrtrációkból, a szövegközi illusztrációkat a folyóirat megbeszéléseinek, bemutatóinak fotói adhatnák. A kiadványnak feltétlenül tartalmaznia kellene egy általános összeállítást az eltelt tíz évről, és megítélésem szerint ezúttal a különféle rovatoknak –Szépirodalom, Szatmári szerzők, Tanulmány, recenzió, kritika, Társművészetek, Történelem, Események, évfordulók – is erről kellene szóljon. Vannak anyagaim, fotóim, adataim, ha tudok segíteni valamiben, szóljatok! Ami a nyári számot illeti, a magam részéről rendben, nekem ez a tartalom egyelőre kicsit szegényesnek tűnik. Ma gyűléseznek a véndiákok. Voltam a gyűlésen, kicsit nehézkesen mennek a dolgok, de a magam feladataimat ismerem. Nekem kell mind a hét tárlatot bemutatnom, fogalmam sincs, hogy zajlik ez majd le, de csináltam már hasonlót. Lesz kvízjáték és szatmári seta is. Szólt Jónás Bernadett, hogy holnap 9.30-kor várnak a City Rádióban egy beszélgetésre. Húsz percet késett, addig Szolomájer Bencével beszélgettünk egy halom dologról, aki átküldte az interjú linkjét. Előtte bevittem az Iparosotthonba Klára festményét, a beszélgetés után visszatértem informálódni, ott még alig mozdult valami. Segítettem a tárlat rendezésében Lepedus Ildikónak, és felpakoltam a pannókra az Ez is Szatmár sorozatomat, elég jól néz ki. Nagyon meleg volt, fárasztó nap. Otthon rendeztem az aznapi képanyagot. Közben természetesen bevásároltam és főztem is, ma Klára jön hozzám festeni. Van egy legenda, hogy a nők azért nem vállalnak közéleti tevékenységet és azért nemm tudnak tudósként, művészként teljesíteni, mert a házimunka után erre már nem jut idejük. Ez nem igaz! Én mosok, vasalok, főzök, takarítok, bevásárolok, foglalkozom az unokáimmal és közben tárlatokat rendezek, könyveket írok, közösségi feladatokat vállalok, városnéző sétákat vezetek. Az utóbbiakhoz képest az előbbiek semmiségeknek tűnnek. Bizony! A Szamos júliusi számában megjelent Az emlékek, gondolatok a 32. Véndiáktalálkozó kapcsán című kétoldalas írásom. Kaptam Klárától egy kitüntetést „Menő nagyapa” felirattal. Ilyet bárki vásárolhat, de aki az unokájától kapja csak úgy, mert eszébe jutottál, az már olyasmi, amire bárki büszke lehet.

 

 

 

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.