2024. június

Megkeresett Magyarországról Varga Anikó, aki a vizuális nevelés módszertanával foglalkozik. Olvasta a Nagyváradon bemutatott előadásomat a vizuális nevelés aktuális kérdéseiről a pedagógiai főiskolán. Elküldtem neki a Ne magyarázd, mutasd kötetem pdf változatát. Elküldtem a szatmar.ro szerkesztőségének a 104. kvízjáték anyagát. Elküldtem Sógor Beátának a kért cikket a véndiáktalálkozókról, a Szamos folyóiratban közlik majd. Az Ez is Szatmár sorozat képanyagát rendezem, válogatom. Az Új Hét lehozta a Nagybányai szépművészet száz éve című írásomat. A szatmar.ro oldalon megjelent a 104. kvízjáték. Varga Anikót továbbra is érdeklődik a módszertani írásaim után, adatokat kért, elküldtem neki. Felköszöntöttem Marit a 80. születésnapján. Varga Anikó az iránt érdeklődött, hogy kötöttem-e szerződést a Forrás Központtal vagy a Limes Kiadóval a könyvem kiadására. Megkerestem Elek Györgyöt ezzel kapcsolatban, aki azt mondta, hogy nincs ilyen szerződés, meg lehet nyugodtan jelentetni Magyarországon is a könyvet. A kvízjáték anyagának a kiegészítésén dolgozom. Én egy szót se ejtettem diplomáról, de ha már szóba jött, azzal együtt is lehet valaki alkotóként amatőr. A hova tartozást nem emberek, hanem mindig a munka minősége, eredetisége, korszerűsége dönti el. Tapasztalataim szerint az amatőrök és professzinisták egyformán „feledésbe süllyednek”, csak az utóbbi évtizedekben térségünkben sok, a maga idejében közismert alkotó ment feledésbe, és ez így van rendjén. Újak jönnek, új meglátásokkal, korszerűbb mondanivalókkal, Isten éltesse őket! Az alkotás célja – néhány kiemelkedő, zseniális művész kivételével – nem a fentmaradás, a világ, a művészet kisajátítása, hanem a folyamatos felfedezések vizuális élménnyé formálásának öröme, átélése, amit az olyan ember, aki másokat utánoz – akinek nincs meg mindehhez a kellő tudása, tehetsége, bátorsága, mondanivalója – sohasem élhet át, hanem holmi látszatok, naív elképzelések érdekében gürcöl, dolgozik, igyekszik, gyakran ő se tudja hova, vagyis magával tol ki. Ami a szomszédasszonyt illeti, akkor is át van ejtve, ha nem tud róla. Varga Anikó megkapta a levelem az üzenettel, hogy a kiadott módszertani könyvemnek nem volt szerződése, tehát kinyomtatható Magyarországon is. A szatmári brutalista építészetről írok egy cikket, erre a városnéző sétához is szükségem van. Megjelent a Szamosban az Ezerszínű Szamos című írásom. Megkeresett Aurelian Busuioc, a helyi képzőművészek vezetője, listákat kért a tagokról, amit tudtam, küldtem neki. Felhívott Geszterédi Andrea, hogy egyeztessen a sárospatakiak látogatásáról, városnézésre viszem őket. Megjelent végre a Sugárút tavaszi száma, elküldtem a nyári szám képanyagát, a szöveget, borító tervet a főszerkesztőnek. Megjelent a Magyaradásban a film a Teleki Napokról, itt szó esik Szántó tárlatáról is. Megjelent a 104 kvízjáték, az oldalamon összeállítást közöltem az eddig kiadott 70 oklevélről. Kárával folytatjuk a munkát a nagy kompozíción, ezen a héten három délutánon dolgozunk együtt. Megírtam Gézának, hogy mit vállalok és azt is, hogy nincs időm, kedvem gyűlésekre járni, majd az utolsókon még részt veszek. Bob Lóri jelezte, hogy szeretne beszélgetni, ma délután meglátogat. Megjelent a Sugárút tavaszi száma, ezt írtam a a főszerkesztőnek: Kedves Kati! Szép, tartalmas lett a tavaszi szám, gratulálok! Néhány apróság: Veres István alapítója volt a Sugárútnak, de nem volt főszerkesztője. A beérkező kéziratok javítása volt a feladata, nemrég távozott az élők sorából. Alapítók: Jánk Károly, Kereskényi Sándor, Muhi Sándor, Szőcs Péter Levente, Veres István, Végh Béla. Később csatlakozott Végh Balázs, aki tördelő szerkesztő volt. Végh Béla volt a főszerkesztő, arra nem emlékszem, hogy tiszteletbeli főszerkesztőnek választottuk volna. Be kellene vonni a szerkesztő bizottságba külön rovattal Noémit, helyben tudna toborozni szerzőket ehhez, de még sok helyen vannak ismerősei. Évekkel ezelőtt hoztam létre, gondozom a Sugárút facebook oldalát: https://www.facebook.com/profile.php?id=100064068850984, szeretném, ha mások is bekapcsolódnának az új anyagok feltöltésébe, mert ezt az oldalt többen látják, mint a nyomtatott változatot, közel ezer kedvelője van. Népszerűsíteni kellene ezt is a borító belső oldalán, de más felületeken is. Jövőre, 2025. telén leszünk tíz évesek, úgy gondolom, hogy ezt méltóan meg kellene ünnepelni, erre az előkészületeket már az idén el lehetne kezdeni. További jó munkát kívánok, szeretettel üdvözöllek, Sándor. Voltam a Forrásközpontban, kaptam két példányt a Szamos Plusz kiadványból, benne van az Ezerszínű Szamos című írásom. Kiköltöztettem Klára nagy kompozícióját az erkélyre. Már ismeri az idei eredményeit, az osztály első tanulója. Demeter Ervin kért tőlem Kudelász munkáiról nagy felbontású fotókat, küldtem neki. Másoltattam 45 példányt a véndiáknapi kvízjáték kérdőíveiből, kell még néhány golyóstoll. Meglátogatott Bob Lóránd, városi tanácsos lett, sok mindenről beszélgettünk.

 

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.