A fontosabb novemberi események: Mari Kolozsvárra ment kivilágítani, mi Miklóssal a Magyar utcai temetőben voltunk, később vittem egy koszorút a Mátyás király utcai temetőbe a nagyanyámnak. Meglátogattam Ágnest, Gábort és a családját, megmutatták a gyerekek a rajzaikat, megnéztem a A rettenetes nagyszülők című filmet, amit Nándor készített. A kutya Dió aranyos, barátságos, hamar megbarátkoztunk. Elküldtem a téli szám anyagát a Sugárút főszerkesztője címére. Megválasztották az Egyesült Államok új elnökét. Elmentem a nyugdíjosztályra, hogy megérdeklődjem, a kiegészítés miért nem lett 50 %-a az alapnyugdíjamnak. Azt mondták, hogy ez Bukaresttől függ, szerintem nincs rá pénz. A városban, a Kossuth-kertben fotóztam. Szabó Gyula keresett a Kriterion Kiadótól, már dolgoznak a műkritikai írásokat tartalmazó kötetemen, képaláírásokat kért, valamint ezt, hogy jelezzem, a névsorban ki a román. Ezeken dolgoztam ma. Dávid Lajos elküldte Sándor József kedvenc haikuit, ezekből fognak holnap felolvasni néhányat. Klárát Csilla sajnos nem engedi, hogy velem jöjjön Nagybányára, kár mert ez is a tanítás, a közös munkánk része. Majd bepótoljuk máskor, máshol. Ma elküldtem Szabó Gyulának a kívánt módosításokat, rajtam ez sem múlik. Délután nyitom meg Sándor József tárlatát Nagybányán. Megnyitottam a tárlatot, sok ismerőssel, baráttal találkoztam. Pongrác Panni oldalán egy gazdag fotóanyag jelent meg az eseményről, ezt megosztottam. Baranyai Tünde meghívót küldött egy előadás-sorozatra (Gyakorlatközeli oktatás a 21. században) a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából. Jelentkeztem előadása, a címe: Mutasd! Mivel kérte, elküldtem Sándor József Attila címére a tárlatnyitó szövegét. A fotókat Pongrác Panni készítette, ezúttal is, ezért küldtem neki pár fotót arról, ahogyan a tárlaton dolgozik, ismerősnek jelölt a facebookon. Megkaptam a visszajelzést a tudományos konferencia szervezőjétől, ha lesz program, átküldik. Elküldtem a 127. kvízjáték anyagát a szatmar.ro oldalnak. Ma egész délután Lócival tekeregtünk a városban és sok mindenről beszélgettünk. Megkaptam a rámát az új Mona Lisa-hoz. Szerintem megfelelő, Klárával folytattam a munkát, vásároltam neki még két vásznat. Egy 50 tagú debreceni csoport jelentkezett városnézésre, nem vállaltam. A Sugárút nyári számát készítettem elő, Klárával folytatjuk a munkát, ma végeztem a nagymosást is. Sándor József hívott, szeretne a Magyar Kultúra Napja alkalmából Szatmáron egy tárlatot az Iparosotthonban, megkért, hogy nyissam meg. Felajánlott egy képet, ez január 24-25 k. lenne. A véndiákok nagy ünnepséget rendeztek a vezetőség tiszteletére, volt vacsora, italok, istentisztelet, néptánc. Az eseményről fotósorozatot közöltem az oldalamon. Jövet-menet az esti városról készítettem fotókat, telehold volt. A találkozón volt egy vállalkozó és vadász, aki jövő év húsvét táján városnézésre kért fel, Vásárosnaményből jönnek látogatók. Érdeklődött az egyik kolléga a könyveim felől, hogy hol kaphatók, szeretné ezeket dedikáltatni. T. Gézával a jövő évi találkozóról, valamin a Pannónia felújításáról beszélgettünk, érdekelte az eredeti felirat, szóvá tettem a kékes színfoltokat a homlokzaton és küldtem pár fotót arról, hogy milyen volt a szálló eredeti színe. Immár harmadjára megemlítette, hogy szeretne velem hosszabban elbeszélgetni, ez eddig se miattam nem jött össze. Az Új Hétben megjelent egy cikkem Kiszner Édua tárlatáról, átküldtem neki a linket, jelenleg a Himalája környékén van valahol, írtam, hogy küldjön pár fotót, de erre még nem kaptam választ. Az Új Hét címére küldtem még három írást Hugónak. Mozgalmas napokat élek. Kiszner Édua küldött pár képet, amit megosztottam. Megjelent a BBTE tudományos konferenciájának az időbeosztása. 15.40-kor kerülök sorra. Megjelent a 127. kvízjáték, még népszerű, pár óra alatt háromszázan töltötték le, sok jó megoldásról kaptam visszajelzést. Szabó Gyula átküldte a könyvem szerkesztett változatát. Képaláírásokat kért, elküldtem neki még egyszer a múltkori anyagot. Megtartottam az előadásomat a BBTE tudományos ülésszakán, a képanyagot ajándékba adtam a kihelyezett tagozatnak. Az eseményről fotósorozatot tettem közzé. Ma kaptam meg a könyvtári közreműködésemért az oklevelet. Megjelent öt éves késéssel a BBTE 20. éves ünnepsége alkalmával szerkesztett kiadvány. Van benne egy nyolcoldalas írásom. Folytattuk a közös munkát Klárával. Leesett az első hó. Az Új Hétben megjelent a Madarassy György Keresztútja című írásom. Klára szinte minden nap jött festeni, a Mona Lisa 2. másolaton dolgozik. Részt vett az Auchan-ban rendezett művészeti líceumi tárlaton is egy munkával. November 21-én Magyarországon meghalt Paulovics László: Paulovics László tegnap itthagyott bennünket. 1968-tól számtalan közös tárlaton vettünk részt, több alkalmi tárlatot készítettünk közösen, az avasfelsőfalui múzeum berendezésén is dolgoztunk, néhány alkalommal írtam a munkásságáról, egyházművészeti alkotásairól. 1985-ben elhagyta szülővárosát – mint sokan mások, akik kaptak útlevelet – és egy jobb élet reményében először Németországba, majd Magyarországra költözött, de Szatmárnémetiben is rendezett néhány tárlatot. Nyugodjon békében! A hét végén vendégül láttam Klárát, a barátját és Lócit is. A kvízjáték jelenlegi állása: Sokan vagyunk, tájékozottak vagyunk, szeretjük Szatmárnémetit, szeretünk hasznosan, tartalmasan játszani! Csak 2024 januártól számolom az eredményeket, ez alatt a játékban ezernél többen vettek részt kisebb-nagyobb rendszerességgel, tökéletes megfejtést 130-an adtak, több mint 1030 alkalommal mind a tíz kérdésre. Gratulálok! Miért tisztelem és szeretem Kós Károly építészt, írót, grafikust, tanárt, könyvtervezőt? Mert nem kergetett hiú ábrándokat, nem akart a kortársai feje fölé nőni, nem kívánt minden áron nagy művésszé válni, nem külföldön kereste a számára előnyös érvényesülési, anyagi jólétet hozó lehetőségeket, hanem a fentiek helyett a szolgálatot választotta, a kortársai, a kultúra folyamatos, igényes szolgálatát kitartóan, idehaza. Megható, felemelő, elgondolkoztató, hogy mind a négy gyermeke ezt a példát követte mint színésznő, szobrász, néprajz tudós, mezőgazdasági szakíró. Kós Károly példája az emberi minőség, az elkötelezettség út- és iránymutató példája, generációknak van mit tanulni abból, amit ránk hagyott. Ez nem csupán épület, könyv, írás, rajz, tanítás, hanem elsősorban hit, életforma, magatartásmód. Ez az ő legnagyobb öröksége. Klára eladta a negyedik képét, ezúttal egy csendéletet. Régebben egy Frida portrét készített megrendelése, eladott egy virégycsendéletet, amit tombolán a volt óvónénije nyert és egy festményt a zöld házról, amelyet a Vakvarjúcskák csapat vásárolt meg. Két napig nem tudtam belépni a facebook oldalamra és a hozzá csatolt 8 oldalra sem, valaki meghekkelte a személyes oldalamat. Nagyon nehezen segítséggel sikerült visszajutnom, többszöri ellenőrzés, megerősítés után. Még szerencse, hogy a facebook számomra nem szenvedély, hanem munkaeszköz, egyike a munkaeszközeimnek. Az Új Hétben megjelent a Zárda 1. című írásom. Az Átalvető folyóirat főszerkesztője arra kért, hogy a cikkemben nyomatékosabban emeljem ki Végh Béla szerepét a Sugárút szerkesztésében. Írtam pár sort és átküldtem neki. Az esti díszkivilágítást fotóztam a városközpontban.