2025. augusztus

Kiderült később, hogy rossz időpontot kaptam, a könyvbemutató nem 16-án, hanem 20-án lesz, így rövid idő alatt kétszer kell Kolozsvárra mennem. Átvettem a Sugárút tiszteletpéldányait, postacímet kértem a szám képzőművészétől, de azt hiszem téveset kaptam, ezt tisztázni kell. Megírta, hogy adjak az anyósának is egy példányt, de azt hiszem erre már nem lesz időm. Kolozsváról írtak, hogy a könyvbemutatóval egyidőben jó lenne, ha egy kisebb tárlatot is rendeznék, ez nagyon körülményes lenne, mert a képekért még külön vissza kellene mennem, ez lenne a harmadik út Kolozsvárra. Helyette azt javasoltam, hogy az üres falra vetítsenek a munkáim reprodukcióiból, nem tudom elfogadják-e. Aki hozzám hasonlóan él, annak a napjai tele vannak hasonló megleptésekkel. A csatornafedelek gyűjtésével, rendszerezésével bajlódtam napokon keresztül, sok száz gyűlt össze és gyűl folyamatosan. Részt vettem a Megyei Múzeumban a Cordea/Popdan/Sasu emléktárlaton, valamint a Megmaradás Háázában a sváb telepítéssel kapcsolatos konferencián. Budapesten meghalt Kárpáti Andrea a Képzőművészeti Egyetem professzora, ő szervezte azt a vizuális neveléssel kapcsolatos konferenciát, amelyen előadóként én is részt vettem, később is váltottunk néhány levelet a témakörrel kapcsolatban, publikációkhoz kért anyagokat. Az Új Hét főszerkesztője átesett egy operáción, addig a lap szünetel, csak néhány nap múlva indul újra. A kolozsvári könyvbemutatóhoz elfogadták a jaslatomat, előhalásztam néhány saját készítésű, régebbi kisfilmet, készítettem egy Powerpoint bemutatót is, sajnos a programot ma már pénzért adják, ezér ez nem sikerült maradéktalanul. Megjelent enyediék kisfilmje a 33. Véndiáktalálkozóról, többen beszéltünk erről az eseményről a filmen. A csatornafedelek országonkénti rendszerezésével foglalkoztam, helyet foglaltam a kolozsvári útra, számítógépes anyagokat készítettem elő, vettem három kis koszzorút és kivittem ezeket a Magyar utcai temetőbe, ahol letakarítottam a sírokat. Részt vettem Kolozsváron a BMC 95 éves, évfordulós tárlatnyitóján, közgyűlésén. Kaptam egy nagyon szép, reprezentatív albumot is, két képpel szerepeltem a tárlaton, Nagyon sok ismerőssel, baráttal találkoztam, tartalmas, hangulatos ünnep volt, 250 művész több, mint 350 alkotása volt a tárlaton. Közben megjelent az Új Hétben két írásom (Győri-Sánta Kinga: Igen vagy nem, Ács-Muhi Klára: Kalandozások) és küldtem három új írást a főszerkesztőnek. Holnap újra Kolozsvárra utazom, délután lesz a műkritikai kötetem bemutatója a Minerva Galáriában. Kifizettem a BMC tagsági díjat a jövő évre is. Megtartottuk a könyvbemutatót Kolozsváron, több kedves ismerősöm, egykori tanítványom, kollégám jött el, Szabó Gyulától kaptam néhány könyvet a Kriterion képzőművészeti sorozatából. Több kedves ismerőssel találkoztam Kolozsváron, Pákay Enikővel, Szémán Péterrel, Károly Zöld Margittal és még sorolhatnám. Többen megvásárolták a kötetet, volt, aki kettőt is vett. Mari ma 21-én utazott Kolozsvárra, kikapcsolódni. Ma is megjelent egy írásom az Új Hétben: Barcsay művészeti anatómiájáról szól. Az utóbbi három napban naponta egy írásom jelent meg itt.. A kolozsvári Szabadságban megjelent egy cikk a könyvbemutatóról. Voltam az 1983-ban végzett VIII. B. osztélytalálkozóján a 10-es Iskolában. A tanárok közül sokan meghaltak, van, aki külföldön él, ezért én helyettesítettem az osztályfőnököt. Az eseményről fotósorozatot tettem fel. Klára a műhelyemben újabb kompozíciót kezdett el. A politikai kommentárokról írtam: A kölcsönös rágalmazások, gyalázkodások, kötekedések, odamondások korát éljük. Erről azt gondolom, hogy épeszű ember a járdán hagyott kutya ürüléket sem szaglássza, nem elemezi, nem kommentálja, hanem átlépi és elfelejti. Tovább bővítettem a Csatornafedelek könyvtárat. Megrendeltem Klára részére a nagykép párjának két vásznat, ez lesz a diplomamunkája. Jelentkezett egy székelyudvarhelyi csoport városnézésre, ez szeptember 5-én lesz. Lóci névnapjára is adok 500 lejt, jól jön iskolakezdéskor. Az egyik vászon megérkezett, a másik a hétvége miatt akadozik, de remélem rövidesen az is itt lesz. Voltam a Pannóniában, jól haladnak a munkával, találkoztam az ott kisegítő fiatalokkal is, többek között Klára egyik osztálytársával. Összefutottam a művészeti múzeum vezetőjével, újabb ígéreteket hallottam a könyvünk megjelenéséről, bemutatójáról és az ehhez kapcsolódó kiállításról. Ő ukrán származású, két vendége is volt onnan, beszélgettünk az ottani helyzetről, a béke esélyeiről. Haza jövet még fotóztam a városban és megnyiratkoztam, otthon feldolgoztam az összegyűlt képanyagot.

 

 

 

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.