2025. november

Újabb írásokat készítettem a Kényszer Iparosítás Múzeuma számára, eddig 19 készült el. Fotókat is küldtem Várady Enikőnek. Miklóssal voltunk kivilágításon a Magyar utcai és a Mátyás király utcai temetőben. Megjelent a 176. kvízjáték. Azt hiresztelték, hogy bevonják a 20 és 50 eurós bankjegyeket, egy volt tanítványom felvilágosított, hogy csak a nagyon régi 2002-es címletekről van szó, amelyekről még hiányoztak azok a biztonsági jelek, amelyek miatt nehezen hamisíthatóak. Klárának sikerült a sofőr vizsgája. Az Új Hétben megjelent a Radu Ciobanuról szóló írásom, küldtem Hugó címére még három jegyzetet. Küldtem a Kényszer Iparositás Múzeuma számára is egy írást, ez már a 14. Közben újabb témákat dolgozok fel, készítek elő ugyancsak oda. November 4-én újabb megbeszélést tartottunk online, ahogy eddig a készülő múzeumról. Mari éjszaka elesett, felkeltem, hogy talra állítsam, szerencsére törés nincs, csak a kezén hasadt fel a bőr. E miatt lemondta a budapesti utat. Folyamatosan dolgozom a Kényszer Iparosítás anyagán. Az Új Hét lehozta a Szerelmes Picasso című írásomat. Elküldtem a szatmar.ro címére a 177. kvízjáték anyagát. Mára befejeztem és postáztam Kiss Ferenc, és Várady Enikő részére az írásaim teljes anyagát pdf változatban. Ez egy 80-90 oldalas kötet illusztrációkkal, 25  3-4 oldalas írást tartalmaz, megtettem a javaslataimat is a további munkával kapcsolatban. A szatmar.ro oldalon megjelent a 177. kvízjáték. Egy szatmári úr keresett, a festményei értéke után érdeklődött, van köztük két Husovszky munka, a többi nem képvisel művészi értéket. Az írásaimat elküldtem Butka Gergőnek és Kékesinek is, ma is volt megbeszélés a Kényszer Iparosítás Múzeumával kapcsolatban. Bob Lóránd érdeklődött, hogy mi a helyzet a javaslatával, megírtam, hogy nem kaptam visszajelzést az UAP új vezetőitől, úgy tűnik, nem érdekeli őket a pénz. Az Erdély híd környékén fotóztam, jártam a Kényszer Iparosítás Múzeuma környékén is. Liuba Horvát elküldte a közös kötetünk borítóját, talán mégis lesz belőle valami…  Egy Fülöp Róbert nevű fiatalember kért ajánlást az UAP-be. Nincs egyetemi szakvégzettsége, de jó, kifejező, egységes fotói vannak, ezért készítettem számára ajánlást. Megjelent egy újabb kvízjáték a szatmar.ro oldalon. Klárának vásároltam festékeket, oldószereket a Compas-ban, a Galériában, közben újra elromlott a telefonom, leblokálódott a képernyő, elvittem megjavíttatni, így a szokásos 6000 lépés helyett 17000-et  tettem meg. Megnéztem Talpos Elisabeta tárlatát a sugárúti Galériában, megosztottam az oldalamon erről néhány képet.  Veres Erika kérte, hogy írjak ajánlást az UAP-be való felvételhez, természetesen írok, kértem tőle adatokat, képeket. A képzőművészek árverést szeretnének rendezni, hogy megjavíttassák az újközponti műtermek  vízellátását. Ezen az úton szerintem csak apróságokat lehet megoldani, és ez elsősorban azoknak lenne a feladata, akiknek ott műterme van. Egy alaposabb átalakításhoz, javításhoz a helyi hatóságok segítségére, pályázatokra lenne szükség. Természetesen nem fogok ebbe se beleszólni. Fáj a fülem, voltam orvosnál, azt javasolta, hogy ne piszkáljam semmivel, gyógyszereket írt fel. Klára és Ábel  vasárnap nálam járt, Lócival meghívtam őket ebédelni. Jó, ha a gyerekek együtt vannak, erre a későbbiekben egyre kevesebb alkalom kínálkozik. Megjelent a 178. kvízjáték az oldalamon. Kaptam Mitroi Timeától egy szép naptárt, a múvészeti líceum tanulóinak a munkáival, Klára egy festménye is szerepel benne, a teljes naptárat beszkenneltem és megosztottam az oldalamon.  Veres Erika festményeit népszerűsítettem az oldalamon, ezt megosztották az Erdélyi Magyar  Művészet oldalon is. Ő róla hosszú ideig méltatlanul megfeledkeztek, ezt próbáltam kicsit pótolni. Klárával a múlt évi művészeti olimpiász győzteseinek a munkáit tárgyaltuk meg, elsősorban a kompociziós portrékat, a kezekkel. Ezúttal is kiemeltem: a látvány szészleteit rangsorolni kell, itt az arc és a kezek a fontosak, a többi másodlagos. M. Timea hívott, gondjai vannak a szerkesztéssel, a főszerkesztő akar bevinni olyan képzőművészeti anyagokat, amelyeket nem ismer, nem látott. Elmondtam, mit tehet. Számítógépes anyagokat készítettem elő, a városban végigjártam a fontosabb építkezések, felújítások helyszíneit, számos fotót készítettem, osztottam meg.  A fülfájásom – mióta kezelem – abba maradt. A jobb kezem hüvelyújját is egyre jobban tudom használni. Bárcsak minden nyolcvanon felülinek ilyen egészségügyi problémái lennének. Írtam egy kis mesét és közzétettem az oldalamon: Ma éjszaka álmomban az aranyhalacska megkérdezte: mit kívánsz? Én meg csak hebegtem, habogtam, mert semmi se jutott eszembe. Próbált néhány népszerű ötlettel segíteni: –Mit szólnál egymillió dollárhoz? –Semmit, mert amim van, annyi elég. A leányomnak, unokáimnak, esetleg jótékony célre adnám. –Nem szeretnél egy új kitüntetést? –Annyira nem, mert már van vagy két polcnyi odahaza, jusson másnak is –Egy világkörüli út? –15-20 éve nagyon örültem volna neki, de ma már tudom, hogy nem szükséges körbe  járni, mert a világ körülöttünk, karnyújtásnyira van –Egy szuper járgánnyal, sofőrrel csak tudnál valamit kezdeni? –Talán, de akkor mi lenne a reggeli gyalogos sétákkal, rácsodálkozásokkal? –Nem kívánsz több sikert, elismerést? –De, mint mindenki, közben viszont már az is fáraszt, ami van –Nem akarsz egy palotát, hatalmas kerttel? –Egyszerre úgyis csak egy szobában lehetek, annyi meg van. A kert csábító, bár nincs olyan, ami a Szamos-parttal vetekedhet  Közben eszembe jutott, hogy valamit mégis szeretnék; azt a kevés időt, ami még hátra van, szeretném békében, hasznosan, nagyobb betegségek nélkül eltölteni Ezen az aranyhalacska hosszasan elgondolkozott, majd a homlokát ráncolva ezt válaszolta: nagyon nagy, szokatlan kérés, meghaladja az erőmet, képességeimet, de azért próbálkozom.  Ebben maradtunk! Az Új Hét lehozta a Váratlan fordulat című írásomat, küldtem még hármat. Elküldtem a legújabb kvízjátékot a szatmar.ro oldal részére. Jártam az ószeren, nem vásároltam semmit, de készítettem egy halom fotót

 

 

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.