Meglátogatott Klára, Ábel és Lóci kellemes délutánt töltöttünk együtt. Felhívott L. Horvát, azt javasolta, hogy kicsit később tartsuk a bemutatót, valamilyen promóciós anyagokat szeretne nyomtatni. Voltam a véndiákok farsangi buliján, készítettem egy fotósorozatot, amit megosztottam az oldalamon. Ezen a télen sokan meghaltak az ismerőseim közül: Zirkuli Péter, Tömöri Péter, Reinegger Gyulát holnap temetik. A véndiákoknak azt javasoltam, hogy ne beszéljünk meg mindenkivel mindent, hanem alkossuk kisebb csoportokat és mindegyik végezze a maga feladatát, a találkozóhoz közel, majd rendezünk 2-3 közös megbeszélést is. Voltam Reinegger Gyula temetésén, este részt vettem a véndiákok gyűlésén, ahol kiosztották a feladatokat. Az idén is én mondom a megnyitó beszédet, tárlatot rendezek Ez is Szatmár címen, városnézést vezetek és azt is javasoltam, hogy az érdeklődők számára mutassuk be a tanári falfestményeit. Esős napok vannak, enyhűlt az idő. Craiova városában 84 éves korában meghalt Dobi Endre, nyugalmazott ezredes, katonai pilóta, a Katonai Akadémia egykori tanára, gyermekkori barátunk. E. Gyuri interjúkat készít az értelmiségi léttel, szereppel kapcsolatban, ma válaszoltam írásban a kérdéseire. Az Új Hétben megjelent az Íróasztal című írásom. Lócival palacsintát készítettünk, haza is vitt belőle. Klárával is készül interjú, ez a Szamos márciusi számában jelenik meg. Vass Csaba elküldte a március 3-án tartandó tárlata plakátját, képanyagát, megírtam a megnyitó beszédem, amelyet idővel a Friss Újságban vagy az Új Hétben fogok közölni. Az EMKE elnöke, mint egykori díjazottat felkért, hogy tegyek javaslatot a Szolay Sándor képzőművészeti díjra. Azt kérdeztem, hogy javasolhatok-e szatmári származású, de jelenleg Magyarországon élő képzőművészt is? Nem vártam meg a választ, Zagyva Lacit javasoltam, azzal, hogyha kifogásolják, mást is javasolhatok. Zsuzsi túl van a szemműtéten, az operáció sikerült, kicsit macerás az utókezelés, de igyekszik mindn elvárásnak eleget tenni. Értesítettek, hogy levettek a magyarországi szavazók listájáról, mert soha nem szavaztam. Kérésre visszatehetnek, de nem fogom kérni. Megjelent a 189. kvízjáték. Vasárnap Lóci, Klára és Ábel volt látogatóban, Klára beszámolt a kolozsvári látogatásáról a Művészeti Egyetemen, kielemeztük a küldött képeket és szó esett Veres Szabolcs, szatmári születésű ottani tanár tanácsiról is, aztán elmentünk egy közös vacsorára. Úgy tűnik mégis Kolozsvárra megy tovább tanulni. Kiderült, hogy az országos olimpiászon szerzett díj mégsem mentesíti a felvételi alól, a beígért ösztöndíj is elmaradt. Felköszontöttem Zsuzsit a neve napján, hosszasan beszélgettünk. Újra vacakol a kazán, lehet, hogy cserélni kell, ma elválik. Volt tanítványom megjavította. a kazánt, ő annak a vállalatnak a főnöke, aki garanciális javításokat vállal . Hírdetni kezdték a múzeumi könyvbemutatót, az oldalamon én is közlök rendszeresen előzeteseket a képanyagból. A kölcsönös politikai mocskolódás kapcsán sorozatot indítottam az oldalamaon Béke van címen. Ebben a természet békéjére utalok az emberi izgágasággal szemben. Városnéző sétára vittem a Megújuló Műemlékvédelem Konferencia szatmári résztvevőit. Kisfilmet készítettek Mohy Anyám c. festményéről, amely a Művészeti Múzeum facebook oldalán jelet meg, ezt írtam ezzel kapcsolatban: A A Művészeti Múzeum facebook oldalán találtam Mohy Sándor Anyám című képének filmesített változatát, ami alapján könnyedén megállapítottam, hogy nincs mit félni a mesterséges intelligánciától a képzőművészet területén, mert nem segít, átkölti, személytelenné, közhelyessé alakítja a kiindulópontot. Mohy filmesített festményéről pont az a melegség, szeretet hiányzik, ami ezt a képet értékessé, emberivé, karakteressé teszi, arról nem is beszélve, hogy így vált a festő édesanyja – aki hét gyereket szűlt – a kisfilmen apácává. Honnan tudom mindezt ilyen magabiztosan? Onnan, hogy Mohy Sándor apám testvére, az ő édesanyja pedig a nagyanyám, akivel 12 éves koromig, a haláláig egy házban laktam. Az adófizetés öröm! Az idén is, mint minden éveben január 13-án online befizettem a nem kis mértékben megemelt adómat, erről hivatalos visszaigazolást is kaptam. Rá jó hónappal érkezett egy január 28-án összeállított, és február 21-én (!) postázott hivatalos levél. A postázás túlzás, egy cetli volt a postaládámban, amelyen értesítettek, hogy a Pink Post-hoz ajánlott levelem érkezett. A postás valószínűleg nem ismeri a kaputelefont, nem csengetett, és az olvasással is gondjai lehettek, mert a szomszéd cetlijét is hozzám dobta be, ahelyett, hogy átadta volna neki. Kis érdeklődés után azt is megtudtam, hogy többen jártak hasonlóan, annak ellenére, hogy náluk is van mindig valaki otthon. Elmentem a város túlsó végére kivenni a levelet, amiben felszólítottak, hogy fizessem ki az adómat, de ha kifizettem, ne vegyem figyelembe a felszólítást. Vagyis közölték, hogy nincs nyilvántartásuk, vagy lusták belenézni, és fogalmuk sincs arról, hogy eddig ki fizetett, ki nem. Közben azt is hallottam, hogy csökkentették az adó összegét, és szinte látom, hogy nagy késéssel újra kezdődik a körülményes levelezés, kézbesítés az adófizetők pénzén, pedig azt reméltem, hogy ebben az évben már nem találkozom többé a Pink Post-al, meg a megbízójukkal, mert enyhén szólva ez a találkozás eddig nem sok örömöt okozott. Kaptam visszajelzést az EMKE-től, feljegyezték a javaslatomat és a bizottság elé terjesztik. Megjelent a szatmar.ro oldalon a 190. kvízjáték, valamint az Új Hétben a Szinyei Merse Pál Majálisáról szóló írásom. Elküldtem három újabb írást az Új Hét számára, valamint egy-egy cikket a Friss Újságnak és a szatmár.ro oldalnak Vass Csaba tárlatáról. Vettem Klárának két új vásznat. A MASZOL riportere keresett, a Pannóniáról szeretnének forgatni március 5-6 körül. Azt mondtam jó, megígértem, hogy megérdeklődöm a főmérnök nevét, telefonszámát, Tóth Gézának írtam ebben az ügyben. Adminisztratív feladatok? Főzés, takarítás, bevásárlás, a világhálós oldalaimat se hanygoltam el
