2026. január

Január elsején hajnalban hosszabb sétát tettem a városban, valamint a számítógépes anyagok feltöltésével rendszerezésével foglalkoztam. Meglátogatott  Gábor a három fiával. Játszani tanítottam a gyerekeket, mesemondó, borzongós, pincéres, varázsolós játékokra. Gábornak két képre lenne szüksége esküvői ajándékra, megígértem, hogy adok két képet. Klára megkezdte a diplomamunka második vásznának a felvázolását. Meglátogatott Lóci, Klára, Ábel. Lócinak új táskát, cipőt vásároltam, majd elvittem őket vacsorázni, Klára jól halad a diplomamunkájával. E. Gyuri írt, a Magyar Kultúra kapcsán készített interjút, másnap átküldtem a válaszokat. Klárának vásároltam festéket, oldószereket, fehér és sárga kartonokat rajzhoz. Fehér Imola hívott, 14-én találkozom az osztályával az Örökségünk őrei vetélkedő kapcsán, ott lesz Sütő Zsolt csapata is, anyagokat készítettem ezzel kapcsolatban elő, a két tanárnak képeket küldtem a témakörrel kapcsolatban. Szokatlan hideggel és vastag hóréteggel indult az új év Szatmáron. Klára végzett az alapszínek felpakolásával a diplomamunkáján. Z. Laci betegeskedett, de már kezdi magát jobban érezni, váltottunk pár sort. Az Új Hétben megjelent a Kós András szobrairól szóló írásom, Hugó címére postáztam még három írást, megkapta. Megjelent a Kölcseys kvízjáték, Klára elküldte legújabb munkáját, amit a líceumban készített, ezt ki szoktam elemezni, beépítettem a szórólapjába is. Lassan múlik a hűlésem, lassan. Klárának nincs hordható téli cipője, csak egy vékony valami, aminek több helyen el van törve a talpa és beázik. A bakancsát kutyasétáltatásra használja a mezőn, és az olyan sáros, hogy nem horhatja a városban. Adtam pénzt neki, vett cipőt, lefotózta és átküldte a képet.  Ma a Szamosban megjelent E. Gyuri interjúja, amit a Magyar Kultúra Napja kapcsán velem készített. Klára nagy képét fogtam össze és a másikkal együtt a nagy szobában fotóztam. Miközben vissza vittem a képeket véletlenül levertem a tévét, ami tönkrement, használhatatlanná vált. Még aznap vettem egy újat, beüzemeltem, most már ezt nézzük. Amikor átmentem a hídon hatalmas kárókatona csapatra lettem figyelmes a Samoson, ezeket fotóztam, kisfilmet is készítettem róluk. Január 14-én a Kölcsey hetedikeseit vittem városnéző sétára, az iskolájuk épületét fogadták örökbe az örökségünk őrei vetélkedőn, erről és a környékről meséltem nekik. Az eseményről fotó-sorozatot tettem közzé az oldalamon. Közben telefonáltak, hogy kész a függöny, amit megrendeltem, kellett egy újat venni, a másik festékes lett, amikor Klára itt dolgozott. Bevittem két munkát a Művészeti Múzeumba a szatmári képzőművészek téli tárlatára. Csak egy muzeológus volt bent, a többiek gyűlésen, szabadságon voltak. Klára most készítette azt a munkát, ami jó esetben feljogosítja az idei olimpiára való részvételre. Monokrom, többdimenziós festményt kellett készíteni a város építészeti jellegzetességeiről. Szerintem nehéz, kicsit furcsa feladat, de sikerült jól megoldani. Gabi bevitte Klára diplomamunkájának vázlatát az iskolába, ott folytatja a munkát. Írt a Művészeti Múzeum igazgatónője, újabb korrekturaolvasást kért, ezt válaszoltam: Stimată Dnă Liuba Horvat! Vă doresc și eu un an nou fericit. Acest album a fost corectat de mine din punct de vedere a conținutului profesional anul trecut, ne-am uitat împreună la acestea. La partea lingvistică, gramaticală nu vă pot ajuta, acolo e nevoie de un om de specialitate. Nu știu ce se întâmplă cu acele semne cu roșu, sper că nu o să rămâne așa. Cu tergiversările, amânările au mai trecut 2-3 ani, de atunci datele, evenimentele nu au fost completate, eu materiale noi nu am mai adunat, deci manuscrisul rămâne în forma inițială. Totuși m-am uitat, am răsfoit în linii mari și azi albumul, am descoperit un singur lucru, la pagina 15, titlul este numai: Picturile murale din liceul reformat. Eu așa știam după ultimele discuții, că albumul o să apare în 2025. noiembrie, atunci se va organiza o expoziție și un simpozion. Acum nu mai știu care este situația, dacă aflați niște date noi și sigure, după care mă pot orienta, vă rog să mă anunțați și pe mine. Cu stimă: Muhi Sándor. Megjelent az Új Hét-ben a Szász Endréről szóló írásom, a szatmar.ro oldalon megjelemt a 185. kvízjáték. Ma felhívott a Művészeti Múzeum részlegvezetője azzal, hogy néhány nap múlva megjelenik a könyvünk. Hiszem, ha látom. Banki ügyeket rendeztem, délután Klára jött festeni. Közben értesítést kaptam, hogyha nem fizetem ki a villanyszámlám, legvágják. Utána jártam, kifizettem Kifizettem a lakásunk adóját valamint az UAPR tagsági díjat a 2026-os évre. Megírtam román és magyar nyelven a múzeumi kötet ismertetőjét. A Britishpedia elküldte a kiadvány oklevelét: Magyarország sikeres emberei. Erről írtam: Amikor a felkérést megkaptam, kicsit ódzkodtam ettől, de később rájöttem, hogy jó társaság gyűlt össze, ahová érdemes tartozni. Most a konyhai neon romlott el, kétszeri utánajárás, szerelés után sikerült kicserélnem. Az MCC továbbképzőjének a keretén belül városnéző sétára vittem egy, az ország minden részéről érkezett csoportot. Előtte a Partiumról és a városról meséltem sok képpel. Kitűzőket, okleveleket is kaptak. Többen kértek szakmai, anyagi segítséget, amit tudtam megtettem, de sajnos az emberek többet gondolnak rólam, mint amire futja. Azt hiszem ezzel a jelenséggel minden közszereplőnek számolnia kell. Megjelent a Trei secole de artă plastică sătmăreană kötet. A4-es méretá, 236 oldalon több száz eseményt, 620 képet tartalmaz és közel 400 művészt ismertet. Szükség volt arra, hogy az itt lakó művészek, művészet szerető polgárok reális képet kapjanak erről a területről. Kaptam 20 példányt, Marinak és Klárának adtam eddig belőle. Meghalt Lázin Csaba és meghalt Tömöri Péter is. Klárának, annak ellenére, hogy nem sokat tanult, a felmérői elég jól sikerültek, tovább dolgozunk. Az idei tantárgyi olimpiász valószínűleg Slobozián lesz.

 

 

 

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.