2026. június

Lezajlott a kétnyelvű városnéző séta kb. 50 résztvevővel, hozzávetőlegesen másfél órát tartott, az eseményről fotó-sorozatot készítettem, osztottam meg. Délután Lócival is jártunk a városnapon, nézelődtünk. Megkaptam Klára dipomamunka védésének az anyagát, egy 25 lapos füzetet, elolvastam, lemásoltam, megosztottam a családdal, egy szép, érett, alaposan felépített, átgondolt, egyéni munka, tetszett. Zilahi Nonó tárlatáról képeket, cikkeket küldtem a szatmar.ro oldalnak, a Friss Újságnak. Megjelent a 204. kvízjáték. Megjelent a szatmar.ro oldalon a Bányászvilág c. írásom

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.