A firenzei dóm, a Santa Maria del Fiore, vagyis a Liliomos Mária tiszteletére felszentelt székesegyház egyike Európa legismertebb, leglátogatottabb templomainak. Eredetileg úgy tervezték, hogy az épület akár városi nagygyűlések tartására is alkalmas legyen. Nevezik dómnak, katedrálisnak, székesegyháznak, nagyjából mindhárom ugyanazt, főtemplomot jelent. A dóm a latin domus (ház) kifejezésből származik.
A 13. század végén kezdték építeni, az eredeti terveket később jelentősen bővítették. Harangtornyát (Campanile) Giotto tervezte (1387), a kupola Brunelleschi műve, a 15. században készült. A híres építész ezzel a tervével iskolát teremtett, sírja a bazilika belsejében tekinthető meg. A templom méretei lenyűgözőek, 169 méter hosszú, 104 méter széles, kupolája 107 méter magas, ezzel Olaszország legnagyobb, a világ negyedik legnagyobb temploma. Tévedés ne essék, a Szent Péter Bazilika Olaszországban van ugyan, de a Vatikánban, az természetesen nagyobb nála.
A templomépület gótikus, reneszánsz kupolája egy nagyszerű mérnöki újításnak köszönhetően kerülhetett a helyére. Ennek fesztávolsága több mint 40 méter, tehát méretben a Pantheon illetve a Szent Péter Bazilika kupolájával vetekszik. Ennek belső felületét Vasai és Zuccari gyönyörű festményei, freskói díszítik, a külsejét fával, majd cseréppel fedték. Hosszasan alakult ennek a gyönyörű templomnak a külseje, mai, gótikus jellegű homlokzata csak a 19. század második felében készült el. A város történelmi központjában áll és évtizedek óta az UNESCO Világörökség része. Nem egyetlen épületről, hanem lényegében épületegyüttesről van szó, hiszen a templomhoz tartozik a keresztelőkápolna, a harangtorony és a Dóm-múzeum is. Az utóbbit a 19. század végén nyitották meg és eredeti, értékes szobrokat, domborműveket, ötvöstárgyakat őriznek benne, többek között Michelangelo és Luca della Robiba alkotásait.
A torony majdnem 85 méter magas, sötét és világos márványberakással van díszítve, gótikus stílusban emelték, többen dolgoztak rajta, de a nép máig Giotto tornyaként emlegeti. Ezen díszként Piano és Giotto domborművei láthatóak.
A keresztelőkápolnának elsősorban a kapui jelentenek kiemelkedő képzőművészeti, művészettörténeti értéket, a tervezők, kivitelezők között feltétlenül megemlítendő Andrea Piano és Lorenzo Ghiberti neve. Lorenzo Ghiberti a kápolna északi és keleti kapujának a tervezője, kivitelezője, közülük a keleti kapu a fontosabb, érdekesebb, különlegesebb. A Paradicsom kapujának hívják, a dóm főhomlokzatával szemben áll és a díszítése már uralkodóan reneszánsz jellegű. Az ábrázolt jeleneteken az újjászületés nagy felfedezése, a perspektivikus ábrázolásmód is jelentős szerephez jut.
Mint köztudott, Firenze a reneszánsz szülővárosa, annak egyik kiemelkedő jelentőségű központja, ezért nem csoda, hogy a kor legjobb építészeinek, szobrászainak, festőművészeinek egész sora dolgozott az itt látható épületek tervezésén, díszítésén, alakította olyanná, amilyennek napjainkban ismerjük. A beépített, szűk téren szinte nem lehet olyan pontot találni, ahonnan a templom teljes egészében látszik, ezért a legtöbb felvétel csak bizonyos távolságról ábrázolja a környezetéből jócskán kiemelkedő épülettömböt.
A külső gazdag díszítések megszemlélése után a látogató számára meglepő lehet a belső tér már-már szegényesnek, puritánnak tűnő összképe, ennek ellenére több értékes festmény és síremlék található itt is. A szerzők nevei között megemlíthető: Andrea del Castagno, Luca della Robbia, Donatello, Davide és Domenico Ghirlandaio, Michelangelo, Paolo Uccello, Giorgo Vasai stb.
Itt a dóm közvetlen közelében, a Signoria előtti téren égették meg Savanarolát. A kivégzés helyét emlékeztetőül ma is kör alakú emléktábla jelzi a tér burkolatán. Mit követett el a dominikánus szerzetes, amiért kiérdemelte szigorú büntetését? A pillanatnyi kedvező konjunktúrát kihasználva megszerezte a város vezetését és megparancsolta, hogy a reneszánsz alkotásokat, könyveket, mint hívságos, világi dolgokat máglyán égessék el. Elképzeléseit sajnos néhány művész is támogatta, többek között Sandro Botticelli is.
Firenze csodálatos, művészi értékekben gazdag város, ha alaposan utánanézünk, természetesen bőven találunk magyar vonatkozásokat itt is. Megemlíthető, hogy csak Firenze környékén jelenleg 700-800 magyar él, a városban magyar konzulátus működik, de a szoros, sokrétű kapcsolatok ennél sokkal mélyebb gyökerűek. Mátyás király korában ezek a szinte mindennaposak voltak az uralkodó nápolyi felesége révén, híres könyvtárának legértékesebb darabjait is firenzei mesterek készítették. Ajándékként sok kiváló korabeli alkotó munkája érkezik Magyarországra, köztük Verrocchio domborművei, amelyeket többek között Lorenzo de Medici küldött Magyarországra. Az itteni reneszánsz kincsestár megrendelésekkel is gyarapodott, Filippino Lippi és Verrocchio (Leonardo da Vinci mestere) is dolgozott a magyar király számára. Ebből a korból származik a Mátyás királyt és Beatrix királynőt ábrázoló közismert, híres dombormű, számos ötvösművészeti remek, a visegrádi palota központi díszkútja és még sorolhatnám. Az értékek közül többet ma már csak feljegyzésekből, leírásokból ismerünk, hiszen több megrongálódott, elkallódott, elpusztult az évszázadok során, de még így is idézik azt a kort, amikor a kultúra és a művészet fellegvárai között Budát, Visegrádot is emlegették.
Eredeti itáliai reneszánsz alkotás a Bakócz-kápolna, amelyet úgy sikerült megmenteni a mának, hogy teljes egészében beépítették az Esztergomi Bazilika egyik mellékoltáraként a templomba. Erről bővebben a bazilika bemutatásakor is írtam. Ha másért nem, de legalább a fentiek miatt kellene, kötelességünknek érezzük az itáliai reneszánsz megvalósításainak közelebbi, behatóbb tanulmányozását, megismerését.
