A főtér északi oldala

A korzóhoz hasonlóan ez is rövid, néhány épületből álló szakasz, amelynek forgalma, jelentősége az újközpont és a sétálóutca kialakítása után megnőtt. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a Csizmadiaszín és a Fehér ház közötti utcasarok a város egyik legforgalmasabb része.

Ezen az oldalon láthatjuk a most felújítás alatt álló Vécsey házat, a római katolikus plébánia épületét, egy billiárd teremnek, szórakozóhelynek is használt emeletes házat, a könyvtárnak is használt épületet, valamint a Csizmadiaszínt.

A Vécsey házat 160-170 éve építették a historizmus jegyében és természetesen semmi köze sincs a szatmári békéhez. Ahhoz, hogy meg tudjuk ítélni ennek az épületnek az eredeti szépségét, monumentalitását, ismernünk kell elődjét, amelynek egy szárnya máig látható a múzeum udvarán. Vissza kell idéznünk a csupasz főteret és a korabeli, a mainál jóval szerényebb házakat a közvetlen közelében. Szatmáron van több neogótikus épület is, valamennyi közül ez a legismertebb. Ornamentika szempontjából érdemes közelebbről elemezni az emeleti rész központi, bejárat feletti ablakát, amelyet fél oszlopok kereteznek, felül kör alakú, lóhereíves ablak egészíti ki. Mégsem ez a legfigyelemreméltóbb eleme ennek a homlokzatnak, hanem az ívsorrá formált földszinti ablak-, és ajtókeretek ritmusa.

Az eredeti, régi plébániaépület, az ún. „mézes ház” a székesegyház mellett, a keleti oldalon található. Ezt váltotta fel jó száz éve a ma is plébániaépületként működő, impozáns homlokzatú, díszes palota, amelynek timpanonján messziről olvasható a PAX (béke) felirat. Ez a homlokzat eklektikus, díszes, központi erkélyével, vájatos fél oszlopaival, erősen kiugró ablakszemöldökeivel, a fölszinti rész rusztikázott felületeivel lenyűgöző összképet nyújt. Érdemes alaposabban szemügyre venni a timpanon kígyózó vonalvezetésű, feliratos kartusát, a záró párkány konzoljait és fogsordíszeit. A homlokzat egyik legszebb dísze a záró párkány alatt húzódó fríz, amelynek ismétlődő motívumai a szimmetrikusan elhelyezett, stilizált bőségszaruk. Nem kíván ez a homlokzat kinézetével nagyon eltávolodni a székesegyház vagy a püspöki palota neoklasszicista ízlésvilágától, azonban díszesebb, mutatósabb, telítettebb ornamentikája a múlt századforduló igényeit, divatját is tiszteletben tartja, követi. Ablakkeretei kortárs példákat (Gutmann ház, a Kereskedelmi és Iparkamara épülete, Osztrák-Magyar Bank) idéz, ezeket az oromzatos, illetve félkörös, gazdag profilú, nyújtott zárókővel egybekapcsolt ablakszemöldökök teszik vonzóvá, érdekessé.

Nagyon szép a plébánia- és könyvtárépület közé ékelt emeletes ház erkélye, a maga nemében egyike városunk legelegánsabb, legmutatósabb erkélyeinek. Csigavonalú konzolokon nyugszik, egyszerű, de nagyon elegáns, ritmusos rácsával a homlokzat meghatározó dísze.

A felújított könyvtár épületének sarokrésze a legmutatósabb. A figyelmes néző oszlopokat, bábos korlátokat, dór és korinthoszi oszlopfőket, változatos forma és motívumvilágú frízeket, valamint egy elegáns tornyocskát figyelhet meg rajta. Külön szeretném felhívni a figyelmet az eredeti, fa ablakkeretek díszeire is. Monumentális, elegáns, különleges megoldású a főbejárat. Itt korinthoszi fejezetű oszlopokat, falpilléreket, tojásléceket és palmettás frízeket láthatunk. A legszebb, legmutatósabb részlet itt a gazdag füzérdísszel övezett, klasszikus példákat idéző maszk. A felújítók az igazi megmondhatói annak, mennyi tudást, mívességet, ötletet, technikai-, és anyagismeretet, jó ízlést igényel egy ilyen homlokzat megtervezése, kialakítása, restaurálása. Megítélésem szerint a végeredmény bizonyítja, hogy ez minden erőfeszítést megér.

A Csizmadiaszín a múlt század eleji díszes, a közelmúltban felújított homlokzatával a város egyik legszebben, legelegánsabban tagolt eklektikus épülete. Szükségünk van erre a homlokzatra és szükségünk van a város egykori sikeres és elismert céhes múltjára utaló elnevezésre, a Csizmadiaszínre is. Ha figyelmesen tanulmányozzuk a homlokzatot, kérem ne csak az ablakkeretekre, kartusokra, fél oszlopokra, térkitöltő díszekre figyeljenek, hanem az egész felület mesterien kialakított arányaira, harmóniájára, amely csak bizonyos távolságról, a könyvtár, vagy a park felől érvényesül igazán.

Talán emlékszünk még a főtér épületeinek jó 15-20 évvel ezelőtti állapotára, ennek ismeretében nyugodtan elmondhatjuk, hogy nagyon sok, pozitív változás, előrelépés történt, és természetesen azt is, hogy a továbbiakban még rengeteg feladat vár ránk ezen a téren.

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.