Nem nevezhetjük szegényesnek, a főtérnek azt az oldalát, amelyen a székesegyház, a Hám János szobor, a Koronaszálló épülete található. Tény, hogy a Sugárút kialakítása előtt jóval több épület állt itt, jelentőségét az is kiemelte, hogy közvetlen folytatásának tűnt még a színház utcája is. Ma mindössze három épület található ezen a szakaszon, a harmadik a régi plébániaépület, amelynek, és a mögötte lévő térségnek a felújítási, átalakításai tervei már elkészültek, de a kivitelezés úgy tűnik várat magára.
Nem kívánok hosszasan elidőzni a székesegyház homlokzatának leírásánál, hiszen ez Szatmárnémetinek egyik legismertebb, legtöbbet népszerűsített épülete, ezért csupán két kevésbé ismert részletre utalnák. Bizonyára minden figyelmes sétálónak feltűnt, hogy a főbejárat oszlopsora a nézőponttól függően más és más plasztikai, térbeli élménnyel ajándékozza meg a nézőt, érdemes kicsit elidőzni itt. E mellett volna még valami, ami a legtöbb embernek kiesik a látóköréből, a timpanon több helyen sérült, felújításra váró domborművére gondolok, amely Mária mennybemenetelét ábrázolja.
Arra kérdésre, hogy milyen lehetett a Sugárutat lezáró épületsor a múlt századfordulón, több korabeli felvétel ad választ. Amelyet reprodukáltam, azon az Ormós házon kívül alig látható ma is álló épület. Pontosan tudjuk milyen volt az egykori városháza (színház, kaszinó), amelynek telkén a hetvenes évektől, a püspöki palota mellett ma kis park áll, közepén Iuliu Maniu szobrával. Ez a parkocska is növeli az amúgy is elég nagy alapterületű, tekintélyes régi főteret.
Megítélésem szerint a sok avatatlan beavatkozást megélt, jelenleg siralmas állapotban lévő régi plébániaépület fokozott figyelmet, szakszerű felújítást érdemel, mert régi, egységes, harmonikus, szép még annak ellenére is, hogy a földszintjén ahány ablak, ajtó van, az annyi féle méretű, kinézetű. Az emeleti rész viszont a zászlótartókat is beleértve megőrizte egységét, hogy mi szükség van ezekből hét darabra, az gondolom nem csak számomra rejtély.
Régi, impozáns, újklasszicista jellegű, monumentális épület az egykori Koronaszálló. Az eredeti név arra utal, hogy itt valamikor fogadó, szálló működött, de volt itt Vármegyei Takarékpénztár, földszintjének egy jelentős részét ma a Piraeus Bank használja. Ha az udvar felől vizsgáljuk az épületet, méreteinek, arányainak köszönhetően ma is monumentális hatású, igazán megérdemelne egy alapos belső felújítást. Ennek szükségszerűségét különösen akkor érzékeljük majd, ha sikerül a lépcsőfeljárók, kovácsoltvas korlátok egykori szépségeit is felfedeznünk.
A sorozatom legutóbbi négy fejezetében Szatmárnémeti régi főterének az ornamentikájával, reprezentatív épületeivel foglalkoztam, de nem írtam eddig az összképről. A tévhittel ellentétben a szatmári főtér nem négyzet, hanem szabálytalan négyszög alapú. Persze az egykori városháza lebontása után a fenti besoroláson is lehetne bőven vitatkozni. A legrövidebb oldala nem a most ismertetett rész, hanem a zsidókorzó. Tény, hogy mutatós Szatmárnak a főtere, kevés európai városnak — beleértve a nagyvárosokat is — van hasonló kinézetű, méretű központja.
Nem tudom, milyen lenne ez a főtér Páduához, Antwerpenhez, Rzeszówhoz, Brüsszelhez vagy akár Kolozsvárhoz, Nagybányához, Nagyszebenhez hasonlóan lekövezve, újból csupaszon, netán szerdán vagy szombaton (alig merem leírni) őstermelőktől, vásárosoktól, vásárlóktól hangosan. Azért nem bátorkodom ilyesmit lejegyezni, mert várostörténeti mércével mérve nemrég, a két világháború közötti időszakban sikerült hosszú erőfeszítések és nagy áldozatok árán megszabadulnunk az egykori bódéktól, a főtér falusias, elhanyagolt, piactér jellegétől.
Mi szólna egy ilyen megoldás mellett? Többek között az, hogy egy csupasz főtéren jobban érvényesülnek a szebb, díszesebb épületek, minden sokkal átláthatóbb, az egész tér átjárhatóbb lenne. A főteret mintegy keretező kerthelyiségek, kávézók, sörözők forgalma is biztosan megélénkülne, a reklámok is jobban érvényesülnének, a nagy egyházi, városnapi és más jellegű rendezvények kiterjedhetnének a központ teljes területére beleérve az úttesteket is, ezzel párhuzamosan sikerülne végleg kitiltani innen a gépkocsiforgalmat, a parkolókat is. Többek között Páduában és Antwerpenben is van piac a főtéren, utána minden alkalommal alaposan kitakarítanak.
Mi szólna ellene? A hagyománytisztelő, konzervatív gondolkozású polgárok hosszan tartó, vehemens tiltakozása, felháborodása mellett talán az, hogy a mi központunk közvetlen közelében van már sétálóutca, van már egy csupasz újközpont, ahol helyet kaphatnak, kapnak különféle rendezvények, és az őstermelőknek, kézműveseknek is lehetőségük nyílik az árusításra. Az sem elhanyagolandó szempont az ellenérvek között, hogy a mi főterünket nem középkori, patinás paloták fogják közre, hanem jórészt múlt századfordulós, építészeti, várostörténeti szempontból kevésbé értékes épületek.
