1968–ban Szatmárnémeti újra megyeközpont lett, és ez a változás művelődési életére is frissítően hatott. A megyei pártbizottság első titkára, Iosif Uglár Nagybányáról érkezett, vele jött Erdős I. Pál is, aki azt a feladatot kapta, hogy szervezze meg, irányítsa a frissen alakult megye képzőművészeti életét. Erdős akkoriban már országosan elismert művész volt. 1963–ban Állami Díjat, majd egy évre rá a Művészet Érdemes Mestere címet kapta. Kitűnő kapcsolatai voltak a város és a megye többi vezetőivel is.
Szervező munkájának első lépései: a helyi alkotók számbavétele és az 1968–as tárlat megszervezése. Minderre kedvező konjunktúrában került sor. Az ötvenes évek ún. szocialista realizmusát lassan sikerült ezeken a tájakon is kinőni, a propagandaosztály és a kultúratanács aktivistái egyelőre még békén hagyták a művészeket. A kiállítás zsűrije döntően képzőművészekből állt, a tárlat anyaga egyetlen ún. „pártos”, a napi ideológiát szolgáló festményt, szobrot, grafikát sem tartalmazott.
Még nem volt a városnak kiállítóterme, galériája. A tárlat megnyitójára a Vécsey–ház udvarának végében álló épületrészben (eredetileg garázsnak épült a tűzoltóság részére) került sor. 23 művész 56 munkáját; 28 grafikát, 24 festményt és négy szobrot lehetett itt látni. A régi gárdából Erdősön kívül Csapó Sándor, Tóth Gyula, Szopos Kálmán, Litteczky–Krausz Ilona stb. vettek részt. Ez volt az első jelentkezése Szatmáron Miron Aurelnak, Szilágyi Bélának és Muhi Sándornak. A mai napig mindhárman ugyanennek az alkotóközösségnek a tagjai
Miron Aurel akkoriban kapott Szatmárra rajztanári kinevezést, kisebb–nagyobb megszakításokkal szerepelt a csoportos kiállításokon.
Szilágyi Béla 1932–ben született Sepsiszentgyörgyön, 1961–ben végzett a Kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán. 1968–tól a Szatmár megyei Sárközújlakon, majd Szatmárnémetiben él. Néhány évig a Romániai Képzőművészek Szövetsége Szatmár Megyei Fiókjának elnöke volt. Festőművész, munkái képi tömörségről, fejlett elvonatkoztató képességről árulkodnak. Olajfestményeket, akvarelleket, tusrajzokat készít, néhány monumentális munka szerzője, illetve társszerzője a Zsil–völgyében és Szatmárnémetiben.
Muhi Sándor 1945–ben Szatmárnémetiben született, a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézet abszolvense, rajztanár, grafikusművész, tagja a Román Képzőművészek Szövetségének. A megyésítés után rajzokkal, metszetekkel, illusztrációkkal rendszeresen részt vett a szatmári művészek csoportos kiállításain, tucatnyi egyéni tárlatot rendezett idehaza és külföldön. Cikkek, tanulmányok, monográfiák, tankönyvek, helytörténeti munkák szerzője.
Az első megyei tárlat után felgyorsultak az események. Az 1969–es kiállítást a 7–es számú líceum (püspöki szeminárium épülete) tornatermében rendezték . Itt már 30 szerző hatvan munkáját láthatták az érdeklődők. A kiállítás katalógusa új neveket is tartalmazott, mint: Juhos László, Tiberiu Zelea, Iosif Şaitoş, valamint néhány jó képességű amatőrét: Kisujszállási István, Szilágyi György, Erdei Líviusz, Tarczy István, Radu Maximilian. Róluk a Művészek névsora fejezetben esik szó bővebben.
