Még csupán pár éve tart ez az időszak, máris tele vagyunk bizonytalansággal, dilemmával. Az utóbbi időben sokat változott a világ, a kommunikáció formái és ezzel együtt a gondolkozásmódunk is.
Korunk művészetét a legtöbben posztmodernnek nevezik, ami rendkívül jól hangzana akkor, ha ennek a kifejezésnek pontos jelentése, jól körülhatárolható tartalma lenne. Miért nincs? Ha jól belegondolunk, lényegében a művészet céljainak, tartalmának, az életben, a társadalomban betöltött szerepének a körvonalazására, összegzésére törekszik valamennyi alkotó, minden egyes életmű és ma már a gyakran végtelenül változatos válaszok közös nevezőre hozása egyszerűen képtelenség. Úgy is mondhatnánk, hogy napjainkban szinte annyi meghatározása lehetséges a művészetnek és ennek keretében a modern, illetve posztmodern attitűdnek, ahány hiteles életművet sikerült létrehozni.
Új közlésmódok, tartalmak, formák jelennek meg, egyre jobban terjed az egész világon például a graffiti, a testfestészet, amelyeket egy ideje többen nagyvárosi folklórnak becéznek.
Ember legyen a talpán, aki képes eligazodni ebben a kusza, egyelőre átláthatatlan világban, ezért nem árt arra figyelnünk, hogy mit gondol néhány kortárs alkotó, képzőművész a jelenségről.
Bocskai Vince, szobrász: „Annyira a mában élünk, hogy így belülrõl szemlélve nagyon nehéz megnevezni a kortárs művészet általánosan érvényes jellemzőjét. A technika eddig soha nem tapasztalt mértékben épül be az alkotásokba. Mivel az esztétikum a kortárs művekben nehezebben határolható be, a sarlatánok jobban el tudnak vegyülni a művészek között. Ha a kortárs művészetnek van általánosan érvényes jellemzője, akkor azt áttekinthetetlenségében látom.”
Jakobovits Miklós, festőművész: „Szerintem a mai időkben a kortárs művészetre általánosan érvényes jellemző tendenciákról nem beszélhetünk, találkozunk viszont nagyszerű egyéni újítókkal, oxigént, izgalmat hozó, felkavaró, dinamikát kereső vagy a csend, a nyugalom dimenzióit kutató nagyszerű alkotókkal. Bár a video művészet, az installációk tömeges, újító előretörése nyilvánvaló, ezek a művészeti keresések lényegét nem változtatják meg; inkább a műfajon belüli újfajta látásmódról beszélhetünk, mivel az új technikák, a számítógépek és videók világa mellett ma is hatalmas dinamikus erővel él a tudatalatti izgalmakból táplálkozó érzékletes festészet, élnek az ösztönéletből feltörő színek és formák.”
