A Kazinczy (Ştefan cel Mare) utca folytatásában található az Ady Endre utca, amelyről a szatmáriaknak rögtön a Németi templom épülete, a református parókia, esetleg a Kabai-ház jut az eszébe. Mivel ez a munka elsősorban az ornamentikáról szól, nem ezekkel foglalkozom, hanem ezúttal is néhány itt látható érdekesebb, kevésbé szokványos díszítő elemre hívnám fel a figyelmet.
A fentiek természetesen nem azt jelentik, hogy sehol másutt nem látható, ebben a formában más helységekben nem alkalmazott motívumokról esik majd szó. A környék városainak (Nagykároly, Zilah, Nagyvárad, Kolozsvár, Debrecen, Nyíregyháza, Miskolc, Kassa stb.) utcáit járva az utóbbi években szinte bevált szokásommá vált, hogy állandóan fényképezem és az így gyűjtött anyagot odahaza tovább tanulmányozom: csoportosítom, feldolgozom.
Mindezt természetesen nem azért teszem, mert ezekről a városokról külön tanulmányokat, könyveket szeretnék megjelentetni. Ahhoz ugyanis néhány hosszabb séta, pár száz fotó édeskevés lenne, hiszen ezek a kiruccanások csak felületes benyomások, információk szerzésére alkalmasak. Az ilyen típusú adatgyűjtésre elsősorban az összehasonlító értékeléseknél van szükség. Ezek szinte minden esetben hasonló, olykor azonos eszköztárról tudósítanak, amin egyáltalán nem lehet csodálkozni, hiszen a források, gyökerek (az európai építészeti stílusok motívum- és eszköztára) azonosak.
Van a Szent István (P-ţa Eroii Revoluţiei) téren egy kopott, többször javított földszintes épület (01), amelyben emberemlékezet óta korcsma működik. Itt az épület sarokrészén látható fogsordíszes, oromzatos (timpanonos) részletre hívnám fel a figyelmet.
Ezen az utcán is láthatunk szép, változatos, kiegyensúlyozott formavilágú ablakkereteket (02). Maguk az ablakok azonban már kevésbé érdekesek: a régi, faragott fakereteket a legtöbb helyen nálunk is termopan, jórészt műanyag nyílászárókra cserélik, ahogyan az a mellékelt fotón is észlelhető.
Mint szerte a városban (a világon), itt is láthatunk az egyik kapu záróköve díszítményeként oroszlánt (03), ami minden esetben az erő, bátorság, hősiesség szimbóluma volt ősidők óta, ez a jelentése a heraldikában (címertanban) is. Az oroszlán jegyében születettekre is a nagylelkűség, segítőkészség, bátorság, szabadságvágy, vitalitás, erő, tisztesség, széles látókör a jellemző, egyúttal az oroszlán a Nap jelképe is. Ennyi pozitív jellemző után egyáltalán nem csodálkozhatunk azon, hogy a legkülönfélébb szatmári épületeken, a legváltozatosabb helyeken, méretekben találkozhatunk oroszlánokkal. Legtöbbször — mint jelen esetben is — oroszlánfejeket láthatunk, de főleg az utóbbi években kapudíszként megjelentek egészalakos oroszlánok is.
Természetesen nem mehetünk el közömbösen a Németi református templom toronysüvege (04) mellett sem, amely kifinomult formavilágával nem mindennapi anyag- és technikai ismeretek sokaságáról, generációkon át halmozódott szakmai tapasztalatokról tudósít.
Ne csodálkozzon azon se senki, ha az egyik magánházon stilizált akantusz-levelet (05), vagy a székesegyház külső falpillérei fejezeteihez hasonlót (06) fedez fel. A város reprezentatív épületei az évszázadok során egyfajta mércét, etalont jelentettek, divatot teremtettek és direkt vagy indirekt módon, de hatottak a magánépítkezésekre is.
Feltétlenül felhívnám a figyelmet egy kevésbé feltűnő, de annál szebb, fából készített, ívelt, szecessziós vonalvezetésű záró párkányra (07). Ezek a sérülékeny, egyre ritkuló, fából készült díszek is megérdemelnének egy bővebb tanulmányt.
Mint azt a fenti példa is igazolja, a szecesszió az Ady Endre utcát sem kerülte el. Látható az egyik családi házon egy ilyen stílusú, gyönyörű homlokzati dísz is, amelynek a fotóját már publikáltam az Építészet Szatmáron címet viselő könyvemben, e miatt ezúttal egy növényi ornamentikájú frízt (08) szeretnék bemutatni az érdeklődőknek.
Az Ady Endre utcai házak, mint láthattuk építészeti, vagy a díszítmények szempontjából nem vetekszenek a városközpont környékén tapasztalható formagazdagsággal, ez a néhány sor csupán arra szeretne figyelmeztetni, hogy itt is érdemes nyitott szemmel járni.