A szatmárnémeti nagyállomás épülete 1898-ban készült egy olyan kisvárosban amelynek akkoriban 26-27 ezer lakosa volt. Ezekből csupán 7361 dolgozik munkásként, vagyis a település az iparosodás ellenére akkoriban még makacsul őrzi falusias jellegét. Erre az időszakra az építkezési láz jellemző Szatmárnémetiben is. A Monarchia békebeli éveiben, a múlt századfordulón épült a törvényszék monumentális, kettős épülettömbje, ugyanekkor téglagyár, gőzfűrész, vágóhíd létesült, ekkor jön létre a Kossuth-kert, a Pannónia szálloda, négy állami népiskola, kaszárnyák, színház, bank, városháza stb. is készül, hogy a díszes magánházak, bérpaloták tucatjairól ne is beszéljünk.
Az állomás építésze ismert, Pfaff Ferencnek (1851-1913) hívják. Steindl Imre tanítványa volt, a vasút melletti református temetőben a közelmúltban emlékoszlopot állítottak a tiszteletére. Pfaff Budapesten tanult, élt, 1887-től a Magyar Államvasutaknál dolgozott (1887-1907) és munkatársaival 20 nagyállomás és számos kisebb állomás tervezését és építését végezte. Merényi György: A MÁV-építészet békebeli fénykora című írásában így jellemezte ezeket a maga korában újító, bátor, korszerű alkotásokat: „A Pfaff-féle állomásépületek jellegzetessége a hármas hangsúlyt adó tömegkompozíció: a kiemelt középső tömbhöz hosszú, földszintes oldalszárnyak csatlakoztak, hogy az épületvégeket hangsúlyosabb pavilonok zárják. Az épületrészeket összekötő folyosóból nyíltak a nagyobb terek: központi csarnok, várócsarnokok, étterem stb. (…) A vágányok felőli oldal látványos része kétségtelenül az utasforgalmat bonyolító, épülethez csatolt veranda volt. Szerencsés esetben ilyeneket ma is láthatunk vidéki városaink pályaudvarain.” Szegeden, Miskolcon, Pécsen, Aradon, Cegléden, Kaposváron, Pozsonyban, Nagykárolyban stb. vonattal járva azt tapasztaljuk, hogy nagyon sok stiláris hasonlóság van az ott és a Szatmárnémetiben látható állomásépületek között annak ellenére, hogy formára, méretre valójában mindegyik más. Miből adódnak a hasonlóságok? Valamennyi ugyanabban a műhelyben és a reneszánsz eklektika jegyében született. Mit jelent ez egyszerűbben megfogalmazva? Lényegében azt, hogy a historizmusnak ez az ága elsősorban a reneszánsz tömegjátékát, stílusjegyeit, díszítő elemeit használja fel. Minden arány, minden részlet, minden díszítés emberléptékű, a klasszikus, antik példákat követi, utánozza. Ennél az irányzatnál még a templomok esetében is a méretek, a falak arányai az emberhez igazodnak: nem nyomasztóak, sőt azt hangsúlyozzák, hogy emberi élet és tevékenység színterei. Fokozattan érvényes ez a megállapítás a paloták, középületek kinézetére. Szatmárnémeti állomása nemcsak szép, hanem olyan jól átgondolt, pragmatikus, arányosan kialakított helyiségek, irodák, folyosók, várótermek stb. jól átgondolt rendszere, amely az idők során megsokszorozódott utasforgalomban is megfelel az elvárásoknak. Mindezeken túl a jól megválasztott anyagoknak, díszítményeknek, domborműveknek stb. köszönhetően szép ez az épület, bár a legtöbb, ugyanebben a modorban tervezett megvalósításhoz hasonlóan (bankok, színházak, polgármesteri hivatalok stb.) kicsit általános jellegű, és a ma oly gyakran pejoratív értelemben emlegetett globalizáció kulturális kihatásit juttatja eszünkbe. A vakolatlan téglasorok egyhangúságát félkörös ívsorok, domborművek, frízek, maszkok szakítják meg, variálják, Egység, szimmetria, kiegyensúlyozottság jellemző erre a homlokzatra. A téglák, burkolóelemek ritmusos játékával kialakított fogsorfrízeket, fűrészfog-frízeket kör alakú antik, illetve négyzetes keretbe foglalt portrék, díszítések teszik vonzóan és mértéktartóan változatossá. Szintén Merényi írja, hogy „1890-től a Paff tervei alapján felépült pályaudvari épületek a Monarchia építészetének legszebb ilyen típusú építményei lettek.” Ez egyben azt is jelenti, hogy az 1898-ban készült szatmári állomás is az építész, a Monarchia legkiemelkedőbb alkotásai közé tartozik, amire a város minden lakója jogos büszkeséggel tekinthet ma is. Néha indulás előtti várakozás közben, vagy a gyakori késések miatti türelmetlenkedés, bosszankodás helyett érdemes kicsit figyelmesebben körbejárni ezt az épületet, amely a város bérpalotáihoz, templomaihoz, középületeihez hasonlóan számos meglepetést tartogat azoknak is, akik úgy gondolják, hogy alapos ismerői városuknak.
