A Kápolna utca és a Régi Sóház utca helyén jött létre, nevét a XIX. század második felében Eötvös Józsefről kapta, aki a Borovszky féle monográfia szerint már 1844-ben a város díszpolgára volt. A ma is használatos nevét (Cuza Vodă) 1920 óta viseli kisebb megszakítással. Az egyesülés fejedelmének szobra is van az utcában, néhány éve a rendőrség épülete előtt áll.
Régi, patinás, gazdag ornamentikájú része ez a városközpontnak (01), már az első nézelődés után nagyon sok látnivalóval találkozhatunk itt. Volt már ezen a környéken só piac, meg valódi piac is a főtér parkosítása után. Van itt autóbusz állomás, iskola, fogászati poliklinika, itt található a rendőrség központi épülete, a Papi Otthon és még sorolhatnám.
Nem áll szándékomban ebben az összeállításban hosszasan időzni a Koronaszálló épületénél, hiszen ennek díszítéseivel már foglalkoztam a régi főtér leírásánál, az egyik erkélyről, ablakkeretéről készült reprodukciót (02) azonban emlékeztetőül közlöm itt. A szállóval szemben, a Vécsey-ház tőszomszédságában látható egy nagyon szépen tagolt, díszített emeletes ház (03), amely falpillérekkel ritmusosan tagolt homlokzatával, ívsoros, stilizált virágmintás frízeivel, rozettáival hívja fel magára a figyelmet.
A Koronaszálló tőszomszédságában, kicsit feljebb nagyon gazdagon díszített homlokzatok következnek, amelyek nem csupán a kifinomult, figurális vagy növényi ornamentikájú felületeikkel, de a tömegjátékok változatosságával is hatnak a szemlélőre.
A napokban az egyik ismerősöm hosszasan áradozott Prága épületeinek szépségéről, formagazdagságáról, szerinte ott lenne lehetőség, alkalom igazán arra, hogy gazdag, változatos értékeket mutassunk fel, ismertessünk meg. Prága valóban gyönyörű, de megítélésem szerint az értékek ismeretét, tiszteletét nem az álmélkodással, a rácsodálkozással, hanem minden esetben a helyi, olykor lényegesen szerényebb megvalósítások, díszítmények észrevételével, beható tanulmányozásával kell elkezdeni. Ha ez megtörtént, tapasztalni fogjuk, hogy mások olykor sokkal jelentősebb, mutatósabb megvalósításait is kicsit más szemmel, sokkal közvetlenebbül, alaposabban, tárgyszerűbben ismerjük, tiszteljük majd.
Ha a Koronaszálló szomszédságában álló emeltes ház egyetlen kiugró épületelemének (04) ablakát vizsgáljuk meg tüzetesebben, rövid idő alatt tapasztalni fogjuk, hogy ezeket a múlt századfordulós eklektikus épületeket bámulatos forma és motívumgazdagság jellemzi. Nagyon sok elem visszaköszön a barokk, reneszánsz, szecesszió formavilágából, az egész felületet elegancia, játékosság jellemzi és a szimmetriának köszönhetően egyfajta kifinomult egyensúlyt, harmóniát is felfedezhetünk itt. A központi ablak félkörös ívelésű, a viszonylag egyszerű, vájatos falpillérekkel övezett keret félköre csigavonalú levélmotívummal díszített. Fölötte a copfstílust idéző virágfűzért láthatunk, amelyet felül gazdag profilú, erősen kiugró ívelt ablakszemöldök zár, mintegy rímelve az ablakkönyöklő egyenes, de hasonló formavilágú tömegével. Az ablakkönyöklő alatti mező szinte megkívánja a játékos vonalvezetést, ezt az igényt igyekeznek kielégíteni az itt látható növényi eredetű, stilizált díszek valamint a kagyló-motívum.
Az egész kiugró rész formavilága barokkosan lekerekített, legérdekesebb, hatásosabb részletét az ablakszemöldök felett láthatjuk. Ennek záró párkánya is ívelt, tetején díszvázákhoz hasonló gömbök, illetve vízköpők vannak. Alatta címerpajzsra emlékeztető, füzérdíszekkel övezett kartus látható, amely lényegében az ablak és a záró párkány közötti, pántlikákkal, virágokkal, levéldíszekkel gazdagon felcicomázott mezőt koronázza meg. Izgalmas, egyedi megoldásokkal tarkított egységes, harmonikus és mégis mozgalmas ez a felület, emlékeztetve a nézelődőt arra, hogy az ún. békebeli világ értékrendje napjainkig sok változáson ment ugyan át, de a klasszikus, szecessziós formákat idéző megoldások mindmáig élnek és stilizált formában gyakran visszaköszönnek olykor az újabb tervezésű épületeken is.
Kicsit odébb egy másik ablakkereten (05) azt tapasztaljuk, hogy itt már domináns szerephez jutnak a szecessziós motívumok. Az ablakkeretet övező alakok (férfi és nő) első ránézésre a kariatidák késői leszármazottainak is tűnhetnek, de az oszlopokból kinövő, lendületesen kígyózó drapériákkal övezett kifejező, egymás felé forduló alakok lényegében a polgári művészet egyik alaptémáját, férfi és nő viszonyát jelenítik meg. A többi elem, motívum (levelek, kartusok, füzérdíszek, virágok, voluták) is ezt a központi elemet hivatott kiemelni.
Széles a kínálat ennél a homlokzatnál, több díszítőelemnél érdemes még kicsit elidőzni, mert a meglepetések sora a fentiekkel nem ért véget.
Felfigyelhetünk a záró párkány alatti, virágfüzérekkel övezett maszkokra, amelyek fején kosszarvra emlékeztető voluták láthatóak, vagy akár a felső regiszter palmettáira is, miközben folyamatosan azt tapasztalhatjuk, hogy mennyi figyelemmel, gondossággal vigyáztak elődeink arra, hogy ezek a kiugrók, ívek hosszú távon védettek legyenek. Egyértelmű, hogy egy-egy ilyen épületnek nemcsak a tervezője, építője, díszítője, hanem a bádogosa is szakmai tudása legjavát kellett adja ahhoz, hogy ne csak szép, hanem tartós értékek szülessenek.
