A könyv címe – Nem csak nyomdafesték – arra utal, hogy nem a nyomtatott szöveg, hanem egy tartalmas, elkötelezett, eredményes életút teszi ezt a kis kötetet igazán hitelessé. Erdei Péter Szatmárnémetiben jól ismert közéleti személyiség, aki villamossági szakemberként, vállalkozóként nemcsak a műemlék épületek megvilágításával foglalkozott, hanem a közösségi ünnepek, a városnapok árusainak árammal való ellátásával, ünnepi díszkivilágításokkal is. Volt városi RMDSZ elnök, nevéhez fűződik a régi villanytelepet idéző szatmári emléktábla kezdeményezése, és ő az, aki érdemben foglalkozik egykor munkahelye történetének megírásával.
Könyvének előszavában fontosnak tartott egy rövid, lényegre törő bemutatkozást. Innen tudjuk, hogy Pesterzsébeten született 1943-ban, de az 1944-es bombázást már Szatmárnémetiben élte meg. Pár éves szilágysági kitérő után 1960-ban itt érettségizett, majd az Unio Iskolaközpont technikumában villanyszerelői képesítést, később Bukarestben mesteri fokozatot szerzett. Volt karbantartó, technikus, mester, fő mester. Tanult közgazdaságtant Kolozsváron, az ERLUX vállalatot, amelynek tulajdonosa, mindenese 1998-ban, nyugdíjaztatása után létesítette.
Ha úgy adódott, írásban is elmondta véleményét különböző kulturális, társadalmi, közérdekű témákról a Szatmári Hírlapban, a Szamosban, a Szatmári Friss Újságban, A Hét-ben. Azok közé tartozik, akik tudnak tisztán, világosan, egyértelműen, közérthetően fogalmazni. Ez megtanulhatatlan erény, van egy nagyon fontos előfeltétele, tiszta, világos, egyértelmű gondolatok kellenek hozzá, nélkülük a szerzők elvesznek a körmönfont idézetek, sejtelmes utalások és idegen szavak dzsungelében.
Írásaiban valamennyiünket érintő, foglalkoztató témákkal foglalkozik, köztük olyan is akad, amelyik visszatérő motívumként többször jelentkezik. Nála az írás ritka kényszer, vallja, hogy „amit ma megírhatsz, halaszd el holnapra, hátha akkor már nem kell megírni”.
A közéleti, politikát is érintő jegyzeteiben a nemzetiségi vezetőinkkel szemben támasztott közösségi igényeket, elvárásokat fogalmazza meg. Szó esik itt ünnepi megemlékezésekről és azok kapcsán adódó bonyadalmakról is, az Ady emlékház 1971-es villamosításáról, az 1991-es atrocitásokkal járó Erdődi megemlékezésről. Több cikkben idézi a villanytelep történetét, véleményt mond, javaslatokat fogalmaz meg a szatmári tömegközlekedésről, de 1975-ben A Hét-ben hozzászólt a szilágysági varrottasok ügyéhez is.
Végül közli azt a beszédét, amelyet 2006-ban Gyulán, a XXXVII. Országos Közvilágítási Ankéton mondott el, és amelyben a szatmári, Szatmár megyei középületek megvilágítása terén végzett tízéves eredményeiről számol be. A kötet illusztrációs anyagának a java is ehhez a tevékenységhez kötődik, itt láthatjuk a székesegyház, a Zárda templom, a Németi templom, a Láncos-templom, a püspöki palota, a törvényszék, a régi görög katolikus templom, az Árpád utcai ortodox templom, a színház, a Szentlélek templom, a Közigazgatási palota, a Tűzoltótorony, a Dacia, Pannonia szálló, az Erdődi vár északai megvilágításáról készült fotókat.
Folyamatos tanulás, biztos technikai tudás, kialakult ízlésvilág és a város építészeti értékeinak alapos ismerete, szeretete kell a hasonló feladatok megoldásához, meg természetesen az ünnepi kivilágítások megtervezéséhez, megvalósításához is. Erdei Péternél mindez valahogy összejött, emiatt a maga területén a város, a megye legismertebb, legkeresettebb szakembere.
Egyszerű, tiszta, érthető, erkölcsi tartást, közösségi felelősségérzetet, nyugodt, higgadt, minden körülmények között, minden témakör kapcsán visszafogott, indulatoktól mentes kötet lát napvilágot, amelynek a grafikai tálalása is igényes, egyedi. Szakmai tudással, felelősségtudattal, tartással, puritán egyszerűséggel készült, akárcsak a kötetben található írások válogatása. A grafikai szerkesztő Z. Erdei Anna nem névrokon, hanem a szerző huga, grafikusművész, aki jelenleg Nyíregyházán él.
Úgy gondolom, hogy szükségünk van hasonló kiadványokra, és azokra a példaértékű életutakra, amilyen Erdei Péteré is, mert ezek biztosítják rohanó világunkban az egyensúlyt, nyujtanak fogódzót az elbizonytalanodóknak és példázzák többek között a fiatalabb és idősebb korosztály számára azt, hogy 74 évesen is lehet tartalmasan, eredményesen, hasznosan, példamutatóan élni.
