Görbe tükör és miegymás

Ez a címe az ismert szatmári belgyógyász, dr. Zagyva Miklós legújabb, 2017-ben, Szatmáron az Eurprint kft. által készített kötetének. Ezek az időnként visszatérő jelentkezések, kedves, üde színfoltjai Szatmárnémeti magyar nemzetiségű kulturális életének, Zagyva nemcsak hozzáértéssel hozza emberközelbe mindennapi egészségügyi gondjaink megelőzési, kezelési lehetőségeit, hanem bölcsességgel és nagyon sok humorral mutat rá társadalmi, lelki rákfenéink okaira, ugyanakkor gyógymódjára is.

Legújabb kötete ezúttal három jól elkülöníthető részre tagolódik: Görbe tükör, Testünk háza táján, Miegymás. Külön szeretném az olvasó figyelmébe ajánlani az utóbbit, amelyben a szerző felidézi gyermekkora városának, Szatmárnémetinek a hangulatát is. Zagyva saját készítésű karikatúrái ezúttal nem szövegillusztrációk, hanem „lazítók”, magyar köz- és szólásmondások humoros interpretációi. A borítón a szerző öccsének, Zagyva László szobrászművésznek Párbeszéd címet viselő plakettjének a reprodukciója látható.

A kötetet és előző könyveit olvasva felmerül a kérdés, hogy Zagyva Miklós elsősorban orvos, író vagy illusztrátor? Megítélésem szerint mindenekelőtt gondolkodó, társadalmi felelősségel, józan ítélóképességgel, humorral felvértezett, megáldott kortársunk, aki ebben a szellemben végzi orvosi teendőit, így ír, így éli mindennapi életét. Vagyis olyan valaki, aki manapság egyre ritkább, pedig égető szüksége lenne a társadalomnak rájuk.

A kötet tartalmáról, céljáról, keletkezésének körülményeiról szóljon a legilletékesebb, maga a szerző. Az alábbiakban az előszóból idézek: „De sajnos rossz időben és rossz helyen élünk! (…) A nagyipar például nem kedveli az egyéniségeket és okosokat, hanem csak az egynemű tömeget, lehetőleg 80-90-es IQ-val, mert az ilyen emberek még használhatóak, de kevésbé akadékoskodók. A gyógyszer-maffiának betegek kellenek, és nem egészségesek, a hadiipar háborút akar és nem békét, a kereskedelem a befolyásolható túlfogyasztókat igényli, és nem a megfontolt, okos vásárlókat, a mezőgazdaság pénzt akar termelni, nem pedig egészséges élelmet, és bármerre nézünk, ugyanez a romlott erkölcs vigyorog vissza ránk. Ha már sok sérelem összegyűl, a kisemberben időnként felmegy a pumpa, a többletnyomást aztán ki kell engednie valahol. Van, aki csapkod, dühöng, ordibál, vagy káromkodik ilyenkor, más csak fejfájósan zsörtölődik, megint más pedig csikorgó betűkkel, hogy szinte szántja a papírt, írásba folytja a sérelmeit, e könyvecske születésének is ez a története.”

A 120 oldalas kötet a szatmári Baraprest könyvüzletben kapható.

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.