Viszonylag friss, jó két évtizedes demokráciánk egyik velejárója, hogy sokkal többen, sokkal többet és az előbbi periódushoz képest lényegesebben bátrabban építkeznek. Csak sejtem kik, milyen formában jogosultak arra, hogy eldöntsék azt, hogy milyen tervek, a város milyen pontjain, utcáin valósíthatóak meg, azt, hogy milyen módosításokat igényelnek ezek ahhoz, hogy színben, formában ne rontsák az utcaképet.
Nyugdíjas tanárként, képzőművészként nem is álmodhatok arról, hogy házat építessek, ahhoz egészen más szakmát, életvitelt, értékrendet kellett volna választanom. Tény, hogy ezek az új épületek a legritkább esetben alkalmazkodnak az utca hangulatához, olykor az azonos térségben épült modern házak kinézete egymáshoz se nagyon igazodik. Nehéz megítélni, hogy milyen mértékben eredetiek ezek a tervek és mennyi közöttük az átalakított, átformált másolat, az innen-onnan összecsipegetett megoldás.
Csak a Honvéd utca kapcsán tucatnyi példa sorolható fel arra, hogy néhány magán- vagy üzletház miért lóg ki durván a környezetéből és miért nem itt a helye, vagy nem ebben a formában kellett volna megvalósítani, kivitelezni.
A telek, az épület természetesen magántulajdon, de az utca, a város köztulajdon és a környezetünket szennyezni nem csak a felelőtlenül szétdobált szeméttel lehet. Nézegetem a „diegós fiúk” rikítóra színezett (01), csupa üveg, csupa termopán, csupa felirat homlokzatú, ívelt födémszerkezetű székházát és nem nagyon értem, mit keres pont itt, amikor a városnak számos olyan újonnan kialakított, modern része van, ahol talán még jól is mutatna, de semmiképp sem tűnne bántónak, nem odaillőnek. Az természetes, legtöbbször örvendetes folyamat, ha egy város épül, bővül, de megítélésem szerint manapság ez egy sokkal átgondoltabb, irányított folyamat kellene legyen. Elnézve néhány ilyen és hasonló épületet olyan érzésem támad, hogy ennek a területnek nincs igazán olyan gazdája, aki rendelkezik a megfelelő felkészültséggel, városa iránti szeretettel, helytörténeti ismeretekkel ahhoz, hogy döntéseket hozzon. Természetesen tudom, hogy minden meg lehet indokolni, magyarázni, sőt túlmagyarázni a dolgokat, lehet objektív okokra hivatkozni, de attól még nem lesz szebb, élhetőbb, harmonikusabb a város.
Engem természetesen továbbra is a szép, patinás részletek érdekelnek, többek között a 02-es fotón bemutatott ablakkeret, ablak szemöldökén a fa kereten látható hullámos vonalhoz hasonló dísszel.
Itt található, az utca jobboldalán a Neumann ház, amelyben évtizedekig a város végén lakó gyerekek számára elemi iskola működött, ezért nevezték az itt lakók az épületet nemes egyszerűséggel „nájmon iskolának”. A hangsúly, amellyel a nevet kiejtették, gyakran az intézmény színvonalára is utalt. Hogy ez mennyire volt jogos, vagy jogtalan, azt ennyi év távlatából én nem tudom megítélni. Az épület homlokzata — amelyben jelenleg a Szatmár megyei Labdarugó Egyesület székel — szecessziós jellegű díszítményekkel rendelkezik, ilyen motívumokat fedezhetünk fel az ablakokat elválasztó falpillérek fejezetein, a záró párkány alatti sávon, illetve az ablak szemöldökökön. Az utóbbiak díszítménye gazdag és változatos formavilágról árulkodik.
Derűs színfolt a Gyermekgyógyászati központ vaskapujának (04) játékos vonalvezetésű, könnyed dísze. Nem messze tőle, az utca baloldalán kis parkot alakítottak ki terméskővel körberakott mesterséges tóval, nagyos sok paddal és még több szemetesládával. Azt hiszem itt látható az egy négyzetméterre jutó legtöbb kuka a városban. Az összkép az ide nem illő hipermodern épületek kinézetével rokonítható, ezt csak a 06-os képen látható, nyerstéglából épített, tornyocskáktól, vasrácsoktól, terméskövektől, oroszlánoktól roskadozó álpatinás és álromantikus ház múlja felül. Van ezen kérem szépen minden, ami szem, szájnak ingere, nyilvánvaló, hogy az anyagot, a pénzt sem sajnálta senki. Azt, hogy mi az, ami fájóan és alapvetően hiányzik innen, az olvasó fantáziájára bízom. Nem messze ettől a szó szoros értelmében megrendítő élménytől egy régebbi épületen találtam még egy nagyon elegáns, pántlikákkal kiegészített koszorúdíszt, ami némileg kárpótolt a fenti látványért.
Ahogyan az utca vége felé haladunk, egyre ritkábban találkozunk jellegzetes, az ornamentika szempontjából is figyelemre méltó épületekkel. Ennek a magyarázata részben az igénytelenség, részben az, hogy számos ház az utóbbi években készült.
