A stílus elindítója a festészetben a francia Edouard Manet volt, elterjedését híveinek csoporttá való szerveződése, közös tárlataik gyorsították. Az elnevezést Claude Monet egy festménye, az Impresszió, a felkelő nap adta. Az impresszió benyomást jelent, a stílus képviselői szakítva a hagyományos ábrázolási móddal, az élet, a környezet színes gazdagságát, a levegő vibrálását, a fényt próbálták megjeleníteni műveikben. A szabadban való festés örömét nem ők fedezik fel, de nekik köszönhetően válik mindez természetessé, magától értetődővé. Ők azok, akik az állandóan változó természettől tanulva, remekművek sorát hozzák létre. Első csoportos tárlatukat 1876-ban rendezték, ezt még hét közös kiállítás követte. A jelentkezéseik igazi forradalmat jelentettek a festészetben, elindult egy megújulási folyamat, amely napjainkban nem csupán nehezen követhetővé, hanem egyben osztályozhatatlanná, besorolhatatlanná is vált. Nem csupán a hangsúlyok, a kifejezésmód, hanem maga a szemlélet is alaposan megváltozik a múlt századfordulótól. Az impresszionisták legjelentősebb francia képviselői Monet, Pissaro, Degas, Renoir voltak. Ennek az irányzatnak egyik szentélye napjainkban a párizsi Orsay Múzeum, amelyben a látogató szembesülhet a törekvésnek a frissességével, bátorságával, de ugyanakkor az elszántságával is. A hirtelen váltás ugyanis nemcsak botrányt okozott, nem csupán a kispolgárság dühét váltotta ki, hanem egyben értékrendbeli átalakulásokat, átrendeződéseket is indukált. A stílus idővel mozgalommá erősödik, törekvéseit a zenében, költészetben, szobrászatban is nyomon követhetjük. Meghonosodását a mi vidékeinken, térségünkben a Nagybányai és a Szolnoki Művésztelepek is elősegítették. Az impresszionista szobrászat egyik kiemelkedő egyénisége Auguste Rodin volt, a román festők közül Nicolae Grigorescut valamint Ştefan Luchiant említeném. Impresszionista vonásokat a magyar Munkácsy Mihály, Paál László művészetében is felfedezhetünk.
Kik a posztimpresszionisták? Az alapfogalmak elsajátításánál általában az a gond, hogy a legtöbben már az elnevezésnél elakadnak, elfelejtik azt lefordítani magyarra. A klasszikus élenjárót, követendőt jelent, a romanika kifejezés a klasszikus (római) művészethez való igazodásra utal, a reneszánsz újjászületést, a klasszikus művészeti hagyományok újraéledését jelenti, és még sorolhatnám. A posztimpresszionizmus impresszionizmus utánira fordítandó, olyan alkotók életműveiről tudósit, akiknek a művészete impresszionista gyökerű ugyan, de nem rekedtek meg ennél az irányzatnál, hanem a 19. század végén, egyéni módon tovább fejlesztették, alakították a tanultakat. Közöttük voltak a pointillisták, szintetisták, szimbolisták, valamint olyan meghatározó, irányzatokba nehezen besorolható egyéniségek, mint Paul Gauguin, Paul Cézanne, Vincent van Gogh és mások. Az ő alkotásaik a kiindulópontjai mindannak, amiről majd a 20. század művészete kapcsán szó esik.
