A Kazinczy (Ştefan cel Mare) utca a város egyik legrégebbi, legforgalmasabb útvonala. Szép, gazdagon díszített emeletes házak épültek itt, a földszintjükön forgalmas, jövedelmező üzletekkel. Érdemes kicsit elidőzni itt is a homlokzatoknál, amelyek közül néhányat a közelmúltban újítottak fel.
Arra, hogy valamennyi épületet alaposan, körültekintően elemezzünk a díszítmények, motívumok alapján, nincs lehetőség, pár sorban ezúttal az 1895-ben épült Gutmann-ház díszítményeiről írok. Ez a Kölcsey (Iuliu Maniu) utca és a Kazinczy utca kereszteződésénél található saroképület, amelynek a földszintjén patika van.
A jó száz éves épület stílusát, ornamentikáját tekintve olyan, mint a legtöbb szatmárnémeti ház a régi főtér környékén: eklektikus. Az eklektika — lévén, hogy gyűjtőfogalom — több stílus elemeiből kölcsönöz, építkezik, nagyon változatos megjelenésű lehet. Gyakran tapasztaljuk, hogy a sokféleség ellenére domináns vonások is felfedezhetőek, jelen esetben a neoklasszicista motívumok az uralkodóak.
Az épület záró párkánya ritmikusan ismétlődő, kiugró gyámkövekkel (konzolokkal) van alátámasztva, ezek alatt ún. tojásléc látható. A „gyámkövek” természetesen ezúttal sem kőből, hanem gipsz stukkóból készültek. Szépen gömbölyített, növényi formákkal kiképzettek a konzolok felületei is, ennek a résznek a lezárására, elkülönítésére pedig kiválóan alkalmas a szigorú geometriájú fogsor-fríz. Semmi sem véletlenszerű ebben az együttesben, még a konzolok feletti egyszerű tagolású párkány sem. Tudom, kicsit tudományos hangzik a leírás, de egyrészt ezen a területen a szakkifejezések használata kötelező, másrészt aligha lehetne érzékeltetni a fenti bemutatások nélkül a szatmári homlokzatok formai gazdagságát.
Érdemes elidőznünk a legszebb homlokzati elemeknél, az erősen előreugró ablakkeretek formavilágánál is. Ezek olyan kávák, amelyeknek téglaalapjuk van, nélkülük a tervező alig biztosíthatta volna a rájuk alkalmazott, védő réteggel ellátott stukkó díszek tartósságát. Timpanonos, oromzatos ablakkeretek sora látható a két oldalsó szárnyon. A gazdag tagolású timpanonok belső háromszögét tojásléc keretezi. Ez is, ahogyan az alábbiakban is látni fogjuk a homlokzat visszatérő motívuma. A timpanon két kannelurákkal tagolt gyámkőre támaszkodik, alsó részét tojásléc szegélyezi. A konzolokon látható az ablakkeretek legszebb dísze, amely kagyló-motívumból és olyan akantusz levelekkel díszített formákból áll, amelyek csigavonalban végződnek.
Szép és gazdag motívumvilágú az ablakok közvetlen kerete is. Ezt két ion fejezetes falpillér fogja közre, de csak részben látszanak, mintegy takarja őket a téglalap alakú, kiugró geometrikus sarokdíszekkel ellátott valódi keret, amely farkasfogszerűen mintázott talpakra támaszkodik. A keret felső sávjának közepén látható zárókő felületét akantuszlevél díszíti. Érdemes megfigyelni a falpillér lábait, hiszen ezek tagolása, profilja is visszatérő forma.
Az ablakkönyöklő ezúttal a vártnál egyszerűbb, dísztelenebb, de ez sem véletlenszerű. Ilyennek kell lennie ahhoz, hogy érvényesülhessen az alatta lévő, még a kerethez tartozó alsó regiszter díszítése, a két kurta falpillére emlékeztető elem közötti báboskorlát. Külön kiemelném a korlátbábok formavilágát, amelyek alul tömzsibbek, gömbölydedebbek, a felső részen pedig nyúlánkabbak, kecsesebbek. Ez a megoldás a keret csúcsban végződő, emelkedő vonalát hangsúlyozza ki.
Milyen az egész összhatása? Plasztikailag gazdag, klasszikus motívumokat felvonultató, hatásos, harmonikus formavilágú; tekintélyt, kiegyensúlyozottságot, jólétet sugalló díszítményt láthatunk itt.
Arra, hogy lehet-e ezt a formai változatosságot még tovább fokozni, az épület központi, sarki részének ablakai adnak választ. Lényegében, az alapelemek tekintetében ugyanazt a keretet látjuk és mégis merőben más az összhatásuk. A timpanon helyett itt többszörösen ívelt, lendületes forma uralja a felső regisztert, amelynek központi részét a tojáslécek mellett akantuszlevél, kagylódísz és gyöngysoros díszítésű voluták töltik ki. Ezek már kimondottan a barokkra, rokokóra jellemző elemek. Íme, a magyarázat, hogy többek között miért is eklektikus ez az épület? Érdemes elidőznünk a közvetlen keret fölött látható füzérdísznél is, amely a maga nemében egyike a sikerültebb, elegánsabb példányoknak. Hány ilyen, illetve ehhez hasonló, a reneszánsz stílustól kölcsönzött füzérdísz található a szatmárnémeti épületeken? Nagyon sok, nem hinném, hogy erről valaha valaki felmérést készített, bár nem volna teljesen felesleges fáradtság egymás mellé felsorakoztatni ezekből legalább néhány alaptípust. Miért lenne erre szükség? Mert az európai építészet stíluselemei ilyen módon váltak ismertté a város lakosainak tudatában. Ez és nem a szürke tömbházat egyhangúsága volt az a kicsit ugyan áttételes, alaposan megkésett, hangsúlyozottan provinciális, alföldi fuvallat, amelynek köszönhetően az európai ízlésvilág, stílusirányzatok Szatmáron is gyökeret vertek.
Nyilvánvaló, hogy a Gutmann-ház központi, sarki része a toronnyal, a szokatlanul cifra erkéllyel, a samott mezőkbe helyezett, túldíszített ablakkereteivel, a szobordíszekkel közrefogott címerpaizsra emlékeztető mezővel (kartussal), vegyes formanyelvű, zsúfolt díszítményeivel elsősorban nem az építész, hanem a megrendelő ízlésvilágát tükrözi ugyanúgy, mint a legtöbb múlt századfordulón emelt magánházak többsége. Egységet, visszafogottságot elsősorban középületeknél vagy esztétikailag igényesebb megrendelőknél tapasztalhatunk.
Külön figyelmet érdemel a ház tornya. Érdemes alaposabban szétnézni ilyen szempontból is a szatmári épületek háza táján, hiszen a város kiváló ácsainak, épület bádogosainak köszönhetően, számos mutatós tornyocskát fedezhetünk fel. Ezekről a továbbiakban még többször esik majd szó.
