Kazinczy utca b

Ha azt írnám, hogy érdemes alaposabban megvizsgálni az ornamentikát a Kazinczy (Ştefan cel Mare) utca valamennyi régebbi épületén, lényegében nem sokat mondanék, hiszen nincs a városközpont környékén olyan nyúlfarknyi utcácska, épület, amely ne okozhatna ilyen szempontból kellemes, olykor váratlan meglepetéseket. Minden motívum, dísz, ötlet lényegében híradás, üzenet a ma emberének arról, hogy a város lakói számára már jó évszázada is fontosak voltak az európai értékek. Ismerték, megbecsülték ezeket, igény volt rájuk és helyben is akadtak olyan építészek, iparművészek, kézművesek, mesteremberek, akik ki tudták elégíteni az igényeiket. Miről tudósítanak még? Többek között arról, hogy mindezt a ma emberének sem illik figyelmen kívül hagyni, hiszen kulturális örökségünk ismerete, őrzése, tovább adása kötelességünk és mindannyiunkat gazdagíthat.

Még a könyvem anyagának összeállítása elején komoly gondot okozott számomra a megírandó szövegrészek várható terjedelme. Nyilvánvaló, hogy ha a leírásokat a Gutmann-ház bemutatásához hasonlóan szeretném felépíteni, akkor ehhez több kötetes, vaskos kiadványra, sorozatra lenne szükség. Ez az út több szempontból járhatatlan, hiszen egy ilyen munka egyrészt belterjes, tudományoskodó, unalmas lenne, másrészt akarva-akaratlanul nagyon sok minden ismétlődne,  visszaköszönne a különböző szövegrészekben. A szakíró legkevésbé megbocsájtható bűne az, ha készakarva, előre megfontolt szándékkal untatja, vagy körmönfont mondatokkal kirekeszti az olvasóját a leírtak megértéséből. A fentiek miatt a továbbiakban nem fogok külön bemutatni, elemezni minden párkányt, kartust, falpillért, ablakkeretet, hanem elsősorban a szokatlanabb, különlegesebb, rendhagyóbb, egyedibb megoldásokkal szeretnék foglalkozni, ezekre hívnám fel az érdeklődők figyelmét.

Belőlük bőséges kínálat látható a Kazinczy utcán is, amelyet a könnyebb áttekinthetőség miatt több részre tagoltam. Ebben a részben a főtértől a Kálvin térig tartó szakasszal foglalkozom. Itt az Astoria szálloda, ma a Szociáldemokrata Párt által is használt bank-épület, néhány régebbi emeletes ház és újabb, illetve a közelmúltban felújított épületek láthatóak. Az egész együttes hangulatát a múlt századfordulón, illetve a 19. század második felében emelt bérházak határozzák meg. Ezek a Gutmann-házhoz hasonlóan eklektikusak, a díszítmények tekintetében több párhuzam figyelhető meg rajtuk

Macskaköves utcának is nevezik a Kazinczy utcát a keramit útburkoló téglák miatt. A keramit lényegében tömörré égetett mésztartalmú agyagból sajtolt, sárga színű, tartós, kövezésre alkalmas anyag.

Szép az Asztória szálló nemrég felújított épülete, amely nem is annyira az oroszlánfejes vagy növényi ornamentikájú díszeivel, vázáival, hanem elsősorban a homlokzat tagolásávál, valamint a központi épületrész tornyocskájával hívja fel magára a figyelmet.

A Kereskedelmi és Ipar-bank volt épülete, amely a korzó és a Kazinczy (Ştefan cel Mare) utca sarkán található, számos bemutatásra is érdemes részlettel dicsekedhet. Ezekből egy díszes, konzolokon nyugvó ablakszemöldökökkel, koszorúkkal, bábos korláttal gazdagított keretet (04), valamint egy maszkkal díszített zárókövet (05) emelnék ki. A levélkoszorúk kapcsán nekem rögtön a szatmári római katolikus temető Meszlényi-mauzóleumának ablakdíszei jutottak az eszembe. Ez nem csoda, hiszen korban is ide illenek.

Hány változata ismert a záróköveknek a szatmári épületeken? Mire befejezem ezt a munkát, talán adhatok valamilyen válaszfélét erre a kérdésre is. Egyelőre csak azt mondhatom, hogy csupán ezen az épületen több fajtát, női és férfi maszkokkal díszítetteket is láthat az érdeklődő.

Az  Asztória szálló szomszédságában álló épület szokatlan formai megoldású szecessziós elemeket felvonultató homlokzati díszeivel (03) hívja fel magára a figyelmet és emlékeztet arra, hogy a stílus a növényi ornamentika mellett gyakran használ figurális elemeket is. Jelen esetben az ablakok melletti függőleges sávok játékos, de ugyanakkor ritmusos vonalvezetésű, női portrékat ábrázoló domborműveire gondolok.

Külön felhívnám a figyelmet a közelében látható épület füzérdíszes, tojásléces, jón oszlopfős, oroszlánfejes falpilléreinek fejezeteire (02), amely felett változatos növényi ornamentikájú terülődíszek töltik be a négyzet, illetve téglalap alakú mezőket.

Egy közeli épület ablakkönyöklője alatt szimmetrikus csigavonalú díszt fedezek fel (06), amely középső részén mitológiai maszk (Faun?) díszeleg. Nagyon sok és sokféle maszk, portré, állatfigura, puttó látható a szatmári épületeken, ezek természetesen olykor ismétlődnek.

Mielőtt elbúcsúznék ettől az utcarésztől, még futó pillantást vetek a rozsdás erkélykorlátokra valamint a meglehetősen elhanyagolt állapotú ajtókra, ablakkeretekre és arra gondolok, hogy vajon ki, kik fogják mindezt felújítani a teljes pusztulás, szétesés előtt. Miért aggódom? Mert mindehhez értékeink ismeretén és megbecsülésén kívül technikai és anyagismeret, alapos szakmai tudás, tapasztalat és ennek megfelelően sok-sok pénz is kellene. Látva azt, hogy mi történik a Pannónia szállóval napjainkban, nem vagyok túl optimista. A stukkó, illetve gipszből készült díszek jó része javíthatatlan, felújíthatatlan. Ezeket a legtöbb helyen általában a gondosan megőrzött formák segítségével újra öntik, kicserélik.

 

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.