A hatodik osztály tapasztalataim szerint az általános iskolai képzőművészeti oktatás egyik legsikeresebb, legtartalmasabb éve lehet. Ennek több oka is van, elsősorban annak a technikai tudásnak, tapasztalatnak a gyermeki naivitással, lelkesedéssel ötvözött jelenléte az egyik ok, amely általában a kamaszkor kezdetén, illetve annak időtartama alatt átalakul, átformálódik egy sokkal realistább, pragmatikusabb, a dolgok értelmét, felhasználhatóságát kereső magatartásmóddá. Azoknak, akiknek sikerül ezt az átalakulást, átformálódást megúszni, ha szerencsések, komoly esélyük van arra, hogy művésszé váljanak.
Tapasztalataim szerint ebben a korban a tanítványaink nem válnak felületesebbé, szemtelenebbé vagy érdektelenebbé, hanem elvárják tőlünk, felnőttektől, hogy vegyük észre a náluk bekövetkezett biológiai és pszichés változásokat, és igényeinkkel, elvárásainkkal, az adott feladatokkal, a közös munka hangvételével próbáljunk ezekhez igazodni.
Számomra a nyugdíjas években azért hiányzik az általános iskolai rajztanítás, mert úgy érzem, hogy a kollektív alkotás öröme, hangulata, az eredmények számbavételének a várakozásokkal fűszerezett, örömteli miliője semmi mással nem pótolható. Ezek az eredmények azok, amelyek nem látványosak, nem egyik napról a másikra következnek be, de lévén, hogy tanár és tanuló számára egyaránt élményszerűek, sokkal tartósabbak, időt állóbbak, minden kényszerből, mechanikusan elsajátított ismeretnél, tudásnál. Ezek az örömök segítenek többek között abban is a pedagógusoknak, hogy a pályán maradjanak.
Olyan év ez, amikor sokkal könnyebbé, természetesebbé, magától értetőbbé válik a kommunikáció tanár és diák között, gyakran a jelzésszerű gesztusok is elegendőek ahhoz, hogy szót értsenek. A tiszta, világos, jól szemléltetett elvárások nagyszerű eredményekhez vezethetnek és ez sikerélmény tanárnak és tanulónak egyaránt.
Szeptember: Bevezető, az elmúlt év eredményeinek számbavétele, az évi tevékenység szerkezetének ismertetése
Kis szerencsével régi jó ismerősök között zajlik ez a nagyon sok rajzzal, szemléltetővel, vetítéssel fűszerezett beszélgetés eredményekről, eszközökről, alapelemekről, festőkről, versenyekről, tárlatokról, a nyár folyamán készített munkákról, és még nagyon sok mindenről.
A bevezető folytatásaként egy szabadon választott feladatot javasolok, amelyben ki-ki azt mutatja majd be, hogy milyen témakörben, technikában érzi magát a legerősebbnek, legmagabiztosabbnak. A munkák kiértékelésénél feltétlenül hallgassuk meg az indoklásokat is, hiszen sokat elárulhatnak a tanítványaink tantárgyról alkotott véleményéről.
Október: A pont, mint a képzőművészet alapeleme
Unalmasnak, erőltetett ismétlésnek tűnhet, hogy immár az óvodai kiscsoportos tevékenységek óta, most is a ponttal kezdünk. Ez egyáltalán nem véletlen, aki belülről ismeri a tanítás mechanizmusát, az pontosan tudja, hogy a jól kiépített rendszernek, az időnként ismétlődő, mindig kicsit magasabb szintű ismeretek visszatérésének milyen óriási szerepe lehet a tartós, alapos, sokoldalú tudás megszerzésében. A találomra, pillanatnyi ötletektől vezérelten adott feladatok elbizonytalanítanak, a rendszer, a felépítettség megerősít.
A pontok kifejező ereje, építő és díszítő szerepköre sokoldalúan tanulmányozható ebben az osztályban is. A tematika legyen minél változatosabb, készítsünk tájképet (01), térhatású díszítőrajzot (02), virágcsendéletet (03) vagy díszített felületet (04).
November: A vonal, mint a képzőművészet alapeleme
A hatodik osztályban tovább folytatódik a végtelenül változatos megjelenésű, szerepkörű vonalak tanulmányozása olyan feladatokkal, amelyek eleve alkalmasak erre, de olyanokkal is, amelyeknél a vonal használata csak másodlagos, harmadlagos szerepet tölt be.
Készíthetünk rajzot golyóstollal, amelyekben a vonal, a vonalhálók kifejező ereje, térhatása érvényesül (05). Mint új feladat bevezethetjük a folyamatos vonal fogalmát, kifejező erejének a tanulmányozását (06, 07), de készíthetünk olyan meseillusztrációt fekete golyóstollal, amelynek alaptörténetét az osztály találta ki (08). A feladat kapcsán gyakorolhatjuk a gyertyás technikát (09) és sok más olyan dolgot, amelyet a fantáziánk, kreativitásunk diktál.
Különböző vastagságú, színezésű vonalakkal, nagyon mutatós térhatású díszítőrajz kompozíciók is készíthetőek (10, 11).
December: A folt, betű
A karácsonyi díszítéseket ezúttal sem hagyjuk ki, de ezek az idő teltével inkább kézműves és osztályfőnöki feladatokká válnak, illetve az osztálybizottságra hárulnak. Ezzel a megoldással egyúttal biztosítjuk a tevékenység meglepetés jellegét is.
Tanulmányozzuk a festői (12) és díszítő foltok (13) kifejező erejét, és ezzel párhuzamosan színelméleti problémákat is.
Ezekhez a feladatokhoz kapcsolhatóak a díszítő betűk szerepkörei. Ezekből kettőt, egy díszített felületet (14) és egy graffiti tervet (15) mutatok be. Mi értelme van a graffiti készítésnek? Ha körbenézünk bárhol a világon, a városok falai megteltek falfirkákkal, feliratokkal. Nyilvánvaló, hogy ezek a tiltakozás jelei, ezért a fiataloknak nem árt még jó időben megtanulni, hogy tiltakozni civilizáltan is lehet. Ezt a feladatot a fenti okok miatt még több osztályban megismételjük, közben nagyon sok dolgot megtanulunk a betű, az írás szerepéről a mindennapi életünkben, környezetünkben.
Január: művészettörténet másként, modulálható alapelemek
Folytatjuk a művészettörténeti alapismeretek elsajátítását, sok rajzzal, szemléltetővel, információval, reprodukcióval fűszerezve ezt. Ha vannak helyi példák, román, gótikus vagy reneszánsz stílusú épületek természetesen ezeket is látogatjuk. Fontos, hogy a tanulók mindenből kapjanak helyi, megyei, vagy legalább erdélyi példákat is. Ahol nincsenek régi épületek, az újabbak (100-150 éves épületek) ornamentikája is sok olyan stíluselemet tartalmazhat, amelyekre időnként hivatkozhatunk.
Készítünk a középkor, az újjászületés művészetével, alkotásival kapcsolatos munkákat is, pl.: Épül a katedrális (16) címmel, de megfesthetjük a Mona Lisa vicces változatát (17), illetve Leonardo da Vinci műhelyét (18).
Ha maradna még kevés időnk, 1-2 óra erejéig foglalkozhatunk a modulálható alapelemek (betűk, kezek, számok, gyümölcsök) világával is (19-22).
Február: Farsangi álarcok, szimmetrikus foltok
A két téma, feladat rokonítható, hiszen a szimmetrikus foltok kis átformálással, kivágással átalakíthatóak bármikor álarccá (23-26). A szimmetrikus foltoknál újításként kísérletezhetünk a cérnás eljárással (27).
A fenti feladatokon kívül tovább bővíthetjük a művészettörténeti alapismereteket is. Nincs arra recept, hogy ez külön téma keretében zajlódjon, vagy óránként néhány percet tartson, a lényeg, hogy ragadjunk meg minden alkalmat a képzőművészet, az építészet, az alkalmazott művészetek, a népművészet minél szélesebb körű megismerésére, és kerüljük a szokványos, táblavázlatos, diktálós, szájbarágó megoldásokat. Vagyis: ezeket az órákat (lényegében minden órát, tevékenységet) ki kell találni, ha nem szeretnénk unalomra ítélni a tanítványainkat, feledésre kárhoztatni a közölt ismereteket.
Március: Színelméleti problémák tanulmányozása
Az alapszínek (28), hideg-meleg színek (29, 30), kiegészítő színek (31), semleges színek (32) tanulmányozása mellett egyre nagyobb hangsúlyt fektetünk a színek kifejező erejéhez kapcsolódó feladatokra. Nyilvánvaló, hogy egyetlen hónap leforgása alatt jó minőségben csak 2-3 téma megoldása lehetséges, akkor hogyan tudunk mégis 5-6 feladatot elvégezni? Ez csak úgy lehetséges, hogy egyetlen téma, egyszerre több feladat megoldását is lehetővé teszi. Ha a hideg vagy meleg színekkel már foglalkoztunk a festői folt kapcsán, akkor ezeket kihagyhatjuk. Ha a kiegészítő színek tanulmányozásához díszített felületet készítettünk, akkor ugyanezt már nem ismételjük meg áprilisban, amikor a ritmussal, díszítő rajzokkal foglalkozunk. Mindehhez természetesen kell egy kis találékonyság, odafigyelés, egyeztetési képesség, de a tapasztalat azt igazolja, hogy ez a gyakorlatban bevált, járható út.
A színek kifejező ereje kapcsán ábrázolhatunk évszakokat, tél (33), tavasz (34). A hideg-meleg színek ellentétével kapcsolatos külön feladatok is kihagyhatóak (35), hiszen a legtöbb festmény erről is szól.
Április: Húsvét, ritmus, design
Áprilisban díszíthetünk tojásformákat (36) és természetesen valódi tojásokat is festhetünk, készíthetünk díszített felületet, ha más témáknál még nem foglalkoztunk ezzel a feladattal, és újdonságként készíthetünk dinamikus díszítőrajz kompozíciókat is.
Ehhez a témakörhöz kapcsolhatóak az ipari formatervezés (design) címszó alatt jelzett munkák is (39, 40), amelyek egyelőre csupán kiindulópontjai annak a sorozatnak, amellyel egyre gyakrabban találkozunk majd a hetedik, nyolcadik, valamint a líceumi osztályokban.
Május: Természet utáni rajz, kompozíció, karikatúra
A hatodik osztályban már természetesen készítünk vázlatokat a szabadban, amelyek alapján az osztályteremben képek hozunk létre (41, 44). Festhetünk jelenetet az osztályteremből (42), önarcképet (43), ezekkel a feladatokkal érintjük a statikus kompozíció témakörét is, valamint számos színelméleti problémát. Érdemes figyelmesen válogatni, minőségi munkákat készíteni, a tanítványaink bárhol képesek erre, minden rajtunk múlik. Készíthetünk dinamikus kompozíciót (45), esetleg karikatúrát is (46).
Június: Ismétlés, az eredmények megbeszélése, kiértékelése, évzáró tárlat
Az eredmények számbavételekor derül ki tulajdonképpen, hogy mi minden valósítható meg egyetlen év leforgása alatt képzőművészeti nevelésből. A vetített képekből megtudhatjuk, hogy a felsoroltakon kívül hajtogattunk (47), illusztráltunk könyvet (48, 49), rendeztünk tárlatot a polgármesteri hivatal előcsarnokában (50), részt vettünk díjátadáson a bukaresti Parlament épületében, dolgoztunk a szabadban (53), parodizáltuk a rajztanárt (54), díjaztuk a legeredményesebb rajzolókat (55), alkalmi tárlatok egész sorát rendeztük (56, 57) és még hosszan sorolhatnám.
A tanítványaim munkáit nézve sokszor gyanúsítottak azzal, hogy ezeket a rajzokat, festményeket nem ők készítették, illetve azzal, hogy az ötödik, hatodik osztályos tanuló képtelen ilyen jó minőségű munkák megvalósítására. Mit válaszolhatnék erre? Azt vettem észre, hogy a tanulók, ha örömmel dolgoznak, ha sikerélményeik vannak, elismerik a teljesítményeiket, akkor olyan szép alkotásokat készítenek, amelyeket a tanár még odahaza is szívesen megnéz akár többször is. Ez azért teszi, mert örömét leli benne. Erről természetesen a tanulók keveset tudnak, de a nevelő minden mozdulatából, megjegyzéséből sejthetik, hogy a munkájuk nem egyszerű iskolai rutinfeladat, hanem esztétikai értékkel bír.
Mit tud a tanuló képzőművészeti nevelésből a hatodik osztály végén?
Ha a fentieken, a mellékelt képeken kívül még azt is tudja, hogy a munka, a kísérletezés, az alkotás a legnemesebb örömforrások egyike, az pont elegendő ahhoz, hogy aktív, értékes, kiegyensúlyozott felnőtté váljék.
HETEDIK OSZTÁLY
Aki dolgozott már hosszabb ideig általános iskolában, az pontosan tudja, hogy a hatodik osztály vége felé, a hetedik osztály kezdetén megváltozik az órák, a közös programok, az osztályban zajló tevékenységek hangulata. A jó esetben addig békésen, szorgalmasan teljesítő, összekovácsolódott közösség egyre ellentmondásosabb, kritikusabb lesz, mind több magánvéleményt formál, hangoztat témákkal, feladatokkal, elvárásokkal kapcsolatban. Néhányan eltávolodnak a rajzolástól, festéstől és akadnak olyanok is — bár ők vannak kevesebben — akik számára egyre többet jelent az alkotás, az egyéni ötletek kivitelezése. Ilyenkor a tapasztalatokkal nem rendelkező rajztanár elbizonytalanodik, és ha van kevés önkritikája, a hibát a rosszul választott módszerekben, a nem megfelelő hangvétel háza táján keresi. A tapasztaltabbak pontosan tudják, hogy ebben az időszakban kezd szivárvány módjára szétfoszlani az ábrázolásmódban is a gyermekkor mesés varázsa, és a képzőművészeti nevelés területén a folyamatosság fenntartása érdekében új módszerekre, témákra, megközelítésekre van szükség. A fiatalok ugyanis ebben a korban, a kamaszkor kezdetén szembesülnek azzal a ténnyel is, hogy igaznak, szépnek hitt, sokak által dicsért munkáiknak nem sok köze van a valósághoz, amelynek az ábrázolására törekednének, de hiányoznak ehhez az eszközeik.
Nyilvánvaló, hogy fokozatos, tervszerű átállásra van szükség ahhoz, hogy minél hosszabb ideig eredményesen tudjuk bővíteni tanítványaink képzőművészeti ismereteit, műveltségét a sokoldalú és hathatós felhasználás reményében. Ennek érdekében egyre nagyobb hangsúlyt kapnak majd a mindennapi életben, a különböző tudományágakban, mesterségekben közvetlen módon felhasználható, alkalmazható ismeretek, technikák, tapasztalatok, az alkalmazott grafika, a design. Tervezünk plakátokat, könyvborítókat, logókat, épületeket, készítünk divatterveket és közelebb kerülünk a formák, színek egészségügyi, kereskedelmi, társadalmi vonatkozásaihoz is. Egyre behatóbban, erőteljesebben vesszük birtokba közös örökségünket, a képzőművészet, építőművészet, iparművészet, népművészet helyi, nemzeti és nemzetközi hagyatékát is, egy pillanatra sem feledkezve meg arról, hogy az általános iskolában nem művészképzés zajlik, de a tehetségek felismerése, értő segítése, felelős irányítása, útbaigazítása ugyanúgy kötelességünk, mintha művészeti általános iskolában, líceumban dolgoznánk. Más hangsúlyt kezd kapni a természet utáni rajz fogalma, egyre fontosabb szerep jut a térábrázolás különböző formáinak, a változatos, kifinomult technikai megoldásoknak, a képi elvonatkoztatásoknak. Szinte megszámlálhatatlan út, lehetőség áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy zökkenőmentesen bővítsük tanítványaink ismereteit a számítógépes grafikától, a fotó és filmművészetig, a karikatúrától a montázsokig, a szerkesztésektől a mértani testek szabadrajzolásáig, a díszítő betűk alkalmazásától a természet, a modell utáni rajzokig, kár lenne ezeket nem kihasználni, gyümölcsöztetni.
Mindez természetesen a nevelő részéről nemcsak rugalmas magatartásmódot igényel, hanem állandó tanulást és érdeklődést minden új iránt. Annak a pedagógusnak, aki más, korszerűtlenebb, archaikusabb nyelvet beszél a tanítványainál, esélye sincs arra, hogy szót értsen velük. Ilyenkor kezdődnek a szokványos, tehetetlen kesergések, hogy: „a mai fiatalokat már semmi sem érdekli, közömbösek a maradandó értékek, szépségek iránt, kitehetjük nekik a lelkünket, akkor sincs semmi esélyünk, hogy ránk figyeljenek.”
Ki ne hallotta volna pedagógusként ezerszer elhangzani a fenti szavakat a kollégáitól, amelyek sohasem a fiatalokat jellemzik, hanem a saját pedagógusi magatartásmódunk csődjét. A gyakorlat azt igazolja, hogy az empátiával, szeretettel és korszerű eszközökkel irányított osztályközösségekkel nemcsak az általános iskolai osztályokban, hanem a líceumokban, főiskolákban is lehet eredményesen, hasznosan, szórakoztató módon dolgozni. A pedagógus feladata sohasem a kesergés, a tehetetlen beletörődés, hiszen ezzel a magatartásmóddal nem csak a szakmai képességeit, hanem a tantárgy létjogosultságát is megkérdőjelezi. Lényegében ez az egyik alapvető oka annak, hogy a képzőművészeti nevelés területén már jó ideje nem sikerült egyről a kettőre jutni.
Ettől az időszaktól kezdünk rugalmasan és főleg fokozatosan változtatni a jegyadási szokásainkon is. Ennek a lényege az, hogy minden új feladatnál már a kiindulópontban pontos, teljesíthető és mindenki által megvalósítható követelményeket fogalmazunk meg, és ezeket a munkák kiértékelésekor következetesen számon kérjük. A biológiai, pszichés, értelmi fejlődésnek nemcsak hátrányai, hanem nyilvánvaló előnyei is vannak. A tanítványaink meg fogják érteni az elvárásainkat, sőt, tapasztalataim szerint, ha azok reálisak, próbálnak majd igazodni ezekhez.
szeptember: Bevezető, ismétlés, az évi feladatok vázlatos ismertetése, eszközök, technikák, újdonságok
Biztosak lehetünk abban, hogy az újszerű, felnőttesebb feladatok, témák bejelentésekor a tanítványaink örömmel fogadják majd ezeket, hálásak lesznek azért, hogy komolyan vesszük őket. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy végérvényesen lezárjuk a gyermekkori fantázia, képzelőerő meseszerű világát. Az ehhez kapcsolódó megnyilvánulási formákat a továbbiakban is kiemelt értékként kezeljük, és folyamatosan felhívjuk a tanulók figyelmét arra, hogy ezek nem csak az ő alkotásaikban fontosak, hanem minden korban, a világon bárhol, a művészetek területén is.
Ez alatt az idő alatt készíthetünk szabadon választott feladatot is, de látogathatunk, kiállítást, múzeumot, ismerkedhetünk az utcán, a városban, vetítések, reprodukciók segítségével, a művészet szerepével napjainkban, a mindennapi életben, különböző szakmákban, tevékenységi területeken.
október: A pont, mint a képzőművészet alapeleme
Azzal, hogy a szerkezet nem változik, azt üzenjük tanítványainknak, hogy a lényeg marad, a hangvétel azért más, mert immár többet, jobbat, átgondoltabb foltelosztást várhatunk egy mozik utánzat elkészítésekor (01), tanulmányozhatjuk, mint újdonságot, a változó méretű pontok térhatását (02) és kifejező erejének sodró lendületét (03) is.
november: A vonal, mint a képzőművészet alapeleme
Igényes, hatásos újításokat vezetünk be a vonalas ábrázolásoknál is, készítünk illusztrációkat iskolai olvasmányélményeink alapján (04), tanulmányozzuk a vonal térhatását (05), a folyamatos, megszakítás nélküli vonal segítségével arcképeket, csendéleteket (06) készíthetünk, és lassan felfedezhetjük a vonal, a vonalas rajz szerepét a jellemábrázolásban (07) is.
december: ünnepváró tevékenységek, ritmus
A hetedik osztályban természetesen nem vattával teleszórt piros ruhás télapókat vagy többméteres, színes láncdíszeket ragasztunk papírból, ezek helyett készíthetünk ajándékdobozokat, saját díszítéssel és meglepetés ajándékokkal, és készíthetünk egy technikailag, a kompozíció, színhasználat, kivitelezés szempontjából igényesebb díszítő rajzot, díszített felületet is (08, 09).
január: betű, díszítő írás, alkalmazások, design
Természetesen nem feledkezünk meg a foltokról sem, de ezek kifejező erejével, sokféleségével más témakörök kapcsán: a szín, kompozíciók, design fogunk bővebben foglalkozni. A betűk tanulmányozásával nemcsak közelebb kerülünk az alkalmazott grafika sokarcú, rendkívül változatos és egyre népszerűbb világához, hanem számos színelméleti, kompozíciós, kifejezésbeli feladatot is tanulmányozhatunk a segítségükkel (10-13), illetve formatervek készítése közben (14, 15).
február: művészettörténeti alapismeretek, kompozíció
A művészettörténeti alapismeret bővítése állandó feladat. Ezt tesszük elméleti jellegű ismertetőkkel, illetve rajzos feladatok elvégzésével. Ezzel a területtel ismerkedünk akkor is, amikor színelméleti, kompozíciós, térábrázolással kapcsolatos feladatok szemléltetésekor barokk, klasszicista, impresszionista, kubista vagy absztrakt alkotások reprodukcióit mutatjuk be. Ez az a témakör, amellyel művészettörténetből a hetedik osztályban foglalkozunk, tehát természetes, hogy ebből az időszakból is válogatunk reprodukciókat, ezekből rendezünk alkalmi tárlatokat az osztályteremben.
március : színelméleti ismeretek, kifejező erő
Itt is szükséges tovább lépnünk a színelméleti ismeretek bővítése terén, egyre nagyobb hangsúlyt fektetve a kifejező erőre is. Tapasztalataim szerint egy helyesen és következetesen irányított, foglalkoztatott tanuló ezen a területen rendkívül érzékeny, tiszta, hatásos munkákat képes létre hozni, és van érzéke az elvont képi üzenetek megfogalmazásához is. Ábrázolhatjuk absztrakt kompozícióként az évszakokat (18), külön a telet (19), a nyarat (20), a színek dinamikáját, közeli-távoli hatását (21, 22), a szakítást (23), a kétségbeesést (24). Készíthetünk olyan csendéletet, amelyben a tárgyakat színes, dekoratív folttá redukáljuk (25), illetve tanulmányozhatjuk nyolc különböző módon kifestett szoba ábrázolásával azt, hogy a színek hogyan változtathatják meg a belső teret (26). Mit valósítunk meg mindebből a gyakorlatban? Elsősorban azokat a feladatokat, amelyekkel eddig még érintőlegesen sem foglalkoztunk a többi téma keretében.
április: természet utáni rajz, statikus, dinamikus kompozíció
A hetedik osztályban a kompozícióink egyre több valósághű elemet tartalmaznak. Ebben a korban már nem elegendő a természet emlékezetből való felidézése, ezért a szabadban, az osztályteremben vázlatokat is készítünk (27). Családi csoportképet (28) fotó alapján is festhetünk, a tanulók ábrázolhatják megfigyelés után a tanáraikat (29, 30), a sporttermet (31, 32), az osztálytársakat (33).
május: modulált alapelemek (kezek, mértani testek, számok), térhatású díszítő rajzok
A fentiekből természetesen csak egy feladatot végzünk el (34-36), ez kiegészíthető térhatású kompozíciókkal (37) és díszítő rajzokkal (38, 39), valamint szabadon választott feladatokkal, karikatúrákkal, illusztrációkkal, versenyre készített tematikus munkákkal (40-44)
június: ismétlés, a tanultak számbavétele, rögzítése, záró kiállítás
A fenti tevékenységek ezúttal is határozottan gyakorlati és csoportos jellegűek, alapvetően fontos, hogy egészében lássuk az évi tevékenységet, annak felhasználási lehetőségeit a mindennapi életben és ugyanakkor a tantárgyakon átívelő szerepét is.
Mit tud a tanuló képzőművészeti nevelésből a hetedik osztály végén?
A fentieken kívül jó, ha arról is van fogalma, hogy ez a tudás, tapasztalat nem korhoz, iskolapadhoz kötött, nem csupán pályaválasztási lehetőségeket kínál, hanem egy életre szóló ismeretről és tapasztalatról van szó. Fontos szerepet játszik itt bizonyos ismeretek, képességek megszerzése is, de a leglényegesebb a kreatív, kezdeményező kész, aktív és sokoldalúan hasznosítható ismeretek, kompetenciák folyamatos bővítése.
NYOLCADIK OSZTÁLY
Bármilyen folyamatos is volt az előző osztályokban a rajztanítás, képzőművészeti nevelés, a nyolcadik osztályban kicsit megtorpan a lendület, de ezért nem a pedagógus a felelős. Az a helyzet, hogy a végzős osztályok túlterhelését elkerülendő, már csak mindössze heti fél óra áll a rendelkezésünkre és ezzel sajnos sokat nem lehet kezdeni.
Azt sem árt még időben eldönteni, hogy ebben az esetben helyesebb-e kéthetente egy órát tartani, vagy érdemesebb a zenét tanító kollégával megegyezve (hasonló szituációban vannak ők is) egy félévet rajzot, egy félévet zenét tanítani. Én annak idején az utóbbit választottam és ahhoz is ragaszkodtam, hogy a tanév első felében legyenek az óráim. Ez azért volt fontos, mert ekkor még viszonylag frissek a hetedikben tanultak, kicsit több időnk van, még nem kezdődtek el a búcsú előkészületei, amelyek olykor az iskolai munka egészét megzavarják, és év végén zajlanak azok a próbák is, amelyekhez elsősorban a zenetanárra van szükség.
A kedvezőtlen körülmények, lehetőségek ellenére is kötelességünk mindent megtenni annak érdekében, hogy minél maradandóbb, élményszerűbb legyen a továbbiakban is ez a tevékenység, még akkor is, amikor már nincsenek óráink. Ehhez néhány ötletet adnék:
- A versenyfelhívásokat azokban a hónapokban is kihirdetjük egykori osztályainkban, amikor már nem dolgozunk velük
- Ha iskolai tárlatot rendezünk, vagy sajtóban publikálunk munkákat, nem feledkezünk meg a nyolcadikosainkról sem
- Az iskola vagy a tanár honlapján rendszeresen népszerűsítjük a legsikerültebb rajzokat, festményeket
- Folyamatosan tartjuk a kapcsolatot továbbra is a legtehetségesebbekkel, akiket kérésre felkészítünk a művészeti líceumi felvételi vizsgára is.
szeptember: Bevezető, ismétlés, az évi tevékenység felvázolása, a pont, mint a képzőművészet alapeleme, a betű, írás díszítő szerepe
Mint minden évkezdéskor, ezúttal is szükség van egy rövid bevezetőre, ismétlésre, de közvetlenül ezek után készítünk egy munkát a ponttal (01-03) vagy a díszítő írással (04-06) kapcsolatos ismereteink összefoglalójaként. Nem tartunk a nyolcadik osztályban külön művészettörténet órákat — erre egyszerűen nincs idő — de minden szemléltetéskor, alkalmi tárlatok rendezésénél, témakezdéskor gondosan vigyázunk arra, hogy tanítványainknak legyenek alapfogalmai a román és magyar képzőművészetről, valamint a helyi képzőművészeti értékekről. Ezek népszerűsítésére tárlatokat, vetélkedőket is rendezhetünk, esetleg városnézésre, múzeumba vihetjük tanítványainkat.
október: a vonal, mint a képzőművészet alapeleme, a tér ábrázolása, térhatású kompozíciók
Készíthetünk golyóstollal díszített felületet (07), vagy a színes vonalak kifejező erejének a felhasználásával üvegfestmény utánzatot (08). Folytatjuk kísérleteinket a vonal- és színperspektíva közelebbi megismerésére (09), de ha úgy alakul tanulmányozhatjuk a térhatást díszítő rajzok segítségével (10, 11) is.
november: a folt, a képzőművészet alapeleme
A dekoratív (12-14) és festői foltok (15-16) világában tett kiruccanásaink tág lehetőséget biztosítanak nemcsak színelméleti, kompozíciós feladatok elkészítésére, de a művészettörténeti ismereteink kiegészítésére is. A szemléltetéshez helyi, illetve román és magyar példákat használunk ezúttal is. A díszítő foltok tanulmányozására, elkészíthetjük egy épület homlokzati tervét, a feladatot a helységben található mutatósabb épületek fotóival illusztráljuk. A festői foltok nyerésére ezúttal is több technikát használhatunk, a mellékelt képeken a spontán keveredések két példáját (szétfújással, nedves alapon) mutatom be
december: színelmélet, a színek kifejező ereje
Elsősorban azokkal a színelméleti problémákkal foglalkozunk ez alatt a viszonylag rövid idő alatt, amelyekre az előzőekben nem jutott elég idő, illetve azokkal, amelyekkel másodlagos feladatként sem foglalkozhattunk. Készíthetünk természetesen ezúttal is munkákat a hideg színek kifejező erejével (17, 18), a meleg színekkel (19), színellentétekkel (20, 21, 22), az árnyalatokkal (23), valamint a kiegészítő színpárokkal (24, 25). Sor kerülhet egy kép létrehozására semleges színekkel (26), és megítélésem szerint kihagyhatatlan feladat a nyolc azonos méretű emberi alakhoz a divattervek készítése (27, 28). Ez lehet egy kollekció, lehetnek sportmezek, alkalmi ruhák, egyenruhák, kosztümtervek egy előadáshoz vagy bármi más. Segítségükkel tanulmányozzuk a színek kifejező erejét, kortárs divathullámokat, a dekoratív foltot és még nagyon sok mindent. A feladat a hetedik osztályban készített nyolc szoba című munka folytatásaként is felfogható.
január: kompozíció, természet utáni rajz, illusztrációk, ismétlés, záró kiállítás, esetleg rövid felmérő
A téli vakáció után érkezünk el a tevékenységünk utolsó szakaszához az általános iskolában. Jó volna itt valami nagyon okos, összefoglaló feladatot kitalálni, de az igazság az, hogy ebben a három hétben — amelyet ismeretellenőrzések, javítások és vakációs hangulat tarkít, erőtlenít — elég kevés dologra jut idő. Ki-ki eldöntheti, hogy ebben az időben dinamikus (29) vagy statikus kompozíciót (30) készíttet tanítványaival, esetleg természet utáni rajzot (31, 32), meséskönyv illusztrációt (33, 34), vagy részt vesznek egy versenyen (35). Mindenre úgysem futja, miután kétszer-háromszor körbenézünk, azt tapasztaljuk, hogy vége van a félévnek, és ezzel együtt az általános iskolai rajztanításnak. Ha legalább heti egy óránk lett volna, ha heti két órában dolgozhatnánk, ha volnának rajztermek mint jó száz éve, ha az iskola vezetői, a kollégák értékelnék az erőfeszítéseinket, ha…
Mit tud a tanuló a nyolcadik osztály végén?
Elméletileg elég sok dolgot tud, de ennél sokkal értékesebbek azok a képességek, amelyeket a tevékenységek során megszerezhet. Ha valaki figyelmesen megnézi az illusztrációs anyagot (a tanítványaim munkái valamennyi, de ennek az anyagnak a sokszorosával rendelkezem) azt tapasztalja, hogy az a bizonyos érzelmi tartalék nem kopik, az érdeklődési kör egyre differenciáltabbá válik, a tematikai, technikai újítások nemcsak lekötik tanítványainkat, hanem saját forrásból ki is egészítik ezeket. Az nem igaz, hogy kamaszodó gyerekeket nem lehet tanítani. Az eredmények azt bizonyítják, hogy lehet velük együttműködni, ellenük nem szabad és nem is érdemes dolgozni.
Sajnos a kilencedik osztályban a fentiek jelenlétét, hasznát csak ritkán tapasztaljuk. A fő ok a képzetlenül tanítók népes tábora mellett a képesített kollégák gyakran tapasztalható közömbössége, fásultsága. Nem nehéz kitalálni, hogy mi történik azokban az osztályokban, amelyekből rajzórákon állandóan nagy zaj szűrődik ki. A tanár foglalkozgat azzal a 3-4 tanulóval, akiket a feladat érdekel, a többiek pedig úgy töltik az időt, ahogy tudják. A hirtelen jött hangulataikat, ötleteiket kiabálások, ajtócsapkodások kísérik, a nevelő pedig csodálkozik odahaza, hogy bár alig dolgozott valami keveset, mégis teljesen kimerült. Közben lehet, még azt is sajnálja, hogy miért nem matematikát vagy románt tanít, mert ott volna mivel sakkba tartania az osztályt, a szülőket.
