Képzőművészeti szakkifejezések szótára 2

Madonna: gyermekét ölében tartó Szűz Mária ábrázolása

magasnyomás: fametszet, linóleummetszet készítésével kapcsolatos fogalom

mail art: neoavantgárd irányzat, itt a műtárggyá válás legfontosabb kritériuma a postai úton való szállítás

majolika: színesen festett ónmázas cserép

manierizmus: a késő reneszánsszal és a barokkal párhuzamosan élő itáliai eredetű stílus, hamar elterjed Európába többi részén is

maratás: rézkarc készítése során alkalmazott kémiai eljárás

márványstukkó: műmárvány

maszk: arc eltakarására szolgáló emberi, állati álarc, díszítő céllal gyakran jelenik meg az épületszobrászatban valamint iparművészeti alkotásokon

mauzóleum: pompás kialakítású, díszes, nagy méretű síremlék

máz: kerámiatárgyak kemény, üvegszerű bevonata

meander: a görög művészet kedvelt, szögletes díszítése, ennek lekerekített változata a futókutya

mecénás: művészetkedvelő nagyúr, támogató

mecset: az iszlám vallás alacsonyabb rangú imaháza

mellkereszt: pectorale, főpapok nyakában, láncon hordott aranykereszt

menhír: kőoszlop, a késő kőkorban gyakori

menóra: hétágú gyertyatartó

mérmű: kőrács

metafizikus festészet: a szimbolizmus jegyeit viseli magán, tematikája a későbbiekben a szürrealizmusban nyer teljes képi kibontakozást

minaret: az iszlám vallásban a hívek imára való szólítására épült  torony elnevezése

miniatúra: kódexek illusztrációinak az elnevezése

mitra: püspöksüveg

modern művészet: általában az impresszionizmustól kezdődő képzőművészeti jelenségekre, irányzatokra használt kifejezés

monokróm: egyetlen színnel készült, több árnyalatú, tónusú kép

monolit: egyetlen kőből faragott vagy öntött épületelem

monotípia: olyan grafikai eljárás, amellyel  csak egyetlen levonat készíthető

montázs: képelemek olyan egybeszerkesztése, amelynek köszönhetően új asszociációk keletkeznek

monumentális: súlyos, zárt, erőteljes alkotás. A monumentalitás elsősorban nem méret, hanem belső tulajdonságok kérdése, ennek köszönhetően egy kisméretű szobor is lehet monumentális hatású

mozaik: úgy jön létre, hogy vakolatba, cementbe színes kő- vagy üveglapocskákat illesztenek

múzsák: a művészet és tudomány istennői a görög mitológiában

műemlék: elmúlt korok építészetének emléke

műfaj: pld. arckép, tengeri táj, vagyis tartalmi és fogalmi különbségek alapján alkotott csoport

műkritika: kiállításokon bemutatott, kortárs művészek alkotásainak értékelő vizsgálata

műmárvány: márványstukkó, gipszes vakolat márványporral színezett változata

művészjegy: szignatúra

nagybányai iskola: a plein air festészet eredményeit felhasználó festőcsoport, Hollósy Simon alapította a 19. század végén. Jelentős képviselői: Ferenczy Károly, Thorma János, Réti István, Ziffer Sándor

naiv művészet: művészeti oktatásban nem részesülő, a hagyományok, aktuális irányzatok által kevésbé befolyásolt művészek alkotásait nevezik így

naturalizmus: a valóság részlet gazdag, aprólékos visszaadása jellemzi a naturalisták alkotásait

négyzetháló: kisméretű vázlat átvitelének ősi módszere nagy felületre, a falfestészetnél gyakran alkalmazták

népművészet: a parasztság és más, kulturálisan elszigetelt, művészileg képzetlen csoportok, halászok, bányászok művészete

Nimbusz: dicsfény

Nimfák: a természet jóakaratú istennői a görög mitológiában

Nipp: cicoma, bájosságáért és nem művészi értékéért becsült kisméretű dísztárgyak elnevezése

Nonfiguratív művészet: absztrakt művészet, konkrét, felismerhető formákat nem tartalmazó ábrázolásmód

Nyeregtető: kontytető, sátortető

Obeliszk: egy darabból kifaragott, hosszú, egyenes kő, a csúcs felé enyhén vékonyodik, a teteje általában gúla formájúra van csiszolva

Oktogon: nyolcszög alapú, alakú épület vagy épületrész

Oltár: áldozatok felajánlásának vagy bemutatásának a helye

OP art: optikai hatásokra épülő, geometrikus festészeti, plasztikai irányzat

Oratórium: imaterem, általában keresztény templomok része

Organikus építészet: az élő szervezet természetességére, a túlzottan szabályos, geometrikus, kiszámított megoldások elkerülését szorgalmazó irányzat

Ornamentika: kisebb motívumokkal operáló díszítésmód, elsősorban épületeken, iparművészeti tárgyakon van jelen. A tárgy szerkezetét nem módosítja, annak inkább egyes részleteit emeli ki.

Orommező: timpanon

ossarium: csontház

oszloprend: a görög építészetben kidolgozott és a rómaiak által módosítva használt, alapvető fontosságú szerkezeti forma az építészetben

öregtorony: a vár legerősebb része, az őrség lakhelye

ősnyomtatvány: incunabulum, az 1500 előtt készült nyomtatványok összefoglaló elnevezése

ötvösjegy: fémjegy, általában poncolással beütött jelzés

ötvösség: a fémművesség többféle mesterséget egybefogó ága

padlótégla: padlók burkolására használt épületkerámia

pagoda: ereklyetartó torony, buddhista emlékhely, templom

paletta: vékony falap, a festő erre helyezi a színeket, ezen kever árnyalatokat

palmetta: pálmácska, legyezőre emlékeztető, gyakran használt díszítőmotívum

panoráma: körkép

pantokrátor: a világbíró Krisztus jellegzetes ábrázolása a bizánci művészetben

papírmasé: vizes papírpép, amely gipsszel, enyvvel keverve formázható, préselhető

párkák: a görög mitológia három sorsistennője

párkány: általában vízszintes építészeti tagozat

párkánydísz: fríz

páros ablak: ikerablak

passzpartú: erős, vastag kartonpapírból készült keret grafikai lapok számára

pasztell: krétaszerű anyaggal készült rajz

pasztózus: a festéket vastagon felrakó eljárás jelzője

patina: az oxidációtól óvó bevonat

performance: akcióművészeti irányzat, ellentétben a happeninggel itt a közönségnek és a véletlennek általában kisebb szerep jut

pergamen: sima, világos színű, kidolgozott báránybőr

perspektíva: távlat, a tárgyak térbeliség érzetét keltő ábrázolásmódja sík felületen

pestisoszlop: oszlopemlékmű

piedesztál: posztamens, hasáb alakú, tagozott elem

piktogram: grafikus jel, ilyenek a közlekedési táblák is

pilaszter: falpillér

pillérköteg: a román és gótikus építészetben használatos, összetett pillérforma

piramis: ókori egyiptomi, monumentális építmény, sokak szerint sírhely

plakát: az alkalmazott grafika egyik nyomdai úton sokszorosított műfaja

plakett: kis lemez, kisméretű, négyszögletes formájú dombormű fémből

plasztika: szobrászat

plein air festészet: a természet megfestése rendszerint a szabad ég alatt

pointillizmus: posztimpresszionista művészeti irányzat, tudományos alapokra helyezi az impresszionisták spontán színkeverését, bevezeti az optikai keverés fogalmát, a festők színes pontokból építik az ábrázolt formákat, alakokat

poncolás: szurkálás, bőrdíszítő és ötvös technika

pop art: a népszerű és művészet szavakból képzett összetétel, a hétköznapi valóságot, reklámot, mindennapi tárgyakat léptet elő műalkotássá

portál: díszes kapu, az üzletek hívogató bejáratát a kiegészítőkkel is így nevezik

portikusz: oszlop vagy pillérsoros fedett előcsarnok elnevezése

posztimpresszionizmus: az impresszionizmust követő művészeti stílusok összefoglaló elnevezése

posztmodern: irányzat, amely helyesli az egymásnak ellentmondó stílusok szabad egymásmellettiségét, a múlt század hetvenes éveitől használt kifejezés

preraffaeliták: a 19. század közepe táján létrejött angol művészeti mozgalom, mély vallásos érzésekre alapul, képviselői az ábrázolásmódban dekorativitásra törekszenek

proiect art: ennél az irányzatnál nem a kivitelezésen van a lényeg, a mondanivaló a nézőben alakul, formálódik

puttók: meztelen, gyakran szárnyas, élénk mozgású fiúcskák ábrázolása

püspöksüveg: infula, mitra

ragasztott kép: kollázs

realizmus: a valóság hű ábrázolására törekvő művészeti irányzat

redukció: másolat

reklámgrafika: alkalmazott grafika, többek között a plakátok, prospektusok, képes hirdetések tartoznak ide

rekonstrukció: helyreállítás

reneszánsz: újjászületés, az antik kultúra — benne a művészet — újjászületése

restaurálás: helyreállítás

rézkarc: mélynyomású, sokszorosító grafikai eljárás

rizalit: az épület teljes magasságában kiugró, számos nyílással áttört, tagolt, leggyakrabban központi rész

rokokó: nem külön stílus, lényegében a barokk folytatásáról, utolsó szakaszáról van szó

román stílus: romanika, 10-13. századi egységes stílus Európa művészetében

romantika: regényességet jelent, érzelem gazdag, gyakran patetikus, fantáziadús kifejezésmód

rozetta: stilizált rózsára emlékeztető, karéjos, soktengelyes díszítőmotívum, olykor így nevezik a rózsaablakot is

rózsaablak: rozetta, nagyméretű, díszes, kör alakú ablak középkori templomokon

rusztika: kőtömb, illesztési felületei simák, a látható oldala durva, elnagyolt felületű

satírozás: árnyalási eljárás, finom vonalkázás

sfumato: füstös, fátyolos megjelenítési mód, Leonardo da Vinci gyakran alkalmazta

sgraffito: díszítmény külső vagy belső falfelületen, a vakolat felső rétegének visszakaparásával készül

skicc: gyors vázlat elnevezése

stanzák: négy, egymásba nyíló terem a Vatikánban, Raffaello és munkatársai freskói díszítik

stilizálás: a természeti formák esztétikai meggondolásból való leegyszerűsítése

stílus: művészeti alkotások viszonylag állandó, jellemző ismertetőjegyeinek együttese

stukkó: gipsz, finom homok és mész enyves keveréke

sudarasodás: oszlopok törzsének elvékonyítása

sujtás: paszomány

szabadiskola: a múlt század második felétől jött létre a merev tanmenetű, szellemű művészeti akadémiák ellenpontozásaként

szamárhátív: kettős görbületű, gótikus ívforma elnevezése

szarkofág: kőből, kerámiából, fémből készült nagyméretű, díszes koporsó

szatír: kecskelábú, lófarkú, hegyes fülű, félig emberi, félig állati lény

szecesszió: a kivonulás szóból származó elnevezés, nemzetközi stílus, amely a múlt századfordulón alakult ki Európában. Növényi ornamentika, a motívumok gazdag burjánzása, hullámzó, ritmikus ismétlődése jellemzi

szentély: kultikus jellegű terület, a keresztény templomokban a főoltárt elválasztó rész

szentségház: az oltáriszentség őrzésére alakították ki, manapság az oltárba épített tabernákulum helyettesíti

szfinx: Egyiptomban férfifejű oroszlán, Görögországban női felsőtestű, fejű oroszlán. Az utóbbi, mint ábrázolásmód a későbbi korokban Európa több államában elterjedt

sziklakert: eredetileg a buddhista templomokhoz tartozó kerteket, a meditációhoz kapcsolódó tereket nevezték így

sziklatemplom: barlangszentély, ezek főként a keleti kultúrákra jellemzőek, de nem ritkák az ortodox vallási területeken sem

szimbolizmus: művészeti irányzat, amelyben az ábrázolt tárgy nem önmagáért, hanem az általa sejthető tartalomért válik a mondanivaló szempontjából fontossá

szimmetria: arányosság, a kompozíció részeinek tükörképszerűen ismétlődő elrendezése

szitanyomás: a sokszorosító grafika, ezen belül a síknyomás egyik változata

szobrászat: plasztika, a képzőművészet legősibb ága, háromdimenziós ábrázolási mód

szocialista realizmus: a kommunista pártok hivatalos, politikai alapokra fektetett művészeti irányzata

szponzor: művészeti alkotás létrehozását támogató személy

sztélé: földbe ásott, domborművel, felirattal díszített lapos, álló kő, igen gyakori a görög művészetben

sztúpa: buddhista emlékmű és ereklyetartó, eredeti formájában kupola alakú, kerítéssel körbevett építményről van szó

szürrealizmus: a valóság feletti kifejezésből eredő elnevezés, többek között álomszerű képek, szabad asszociációk, az ösztönvilág felszabadításának az igénye jellemzi a képzőművészetben a szürrealista alkotásokat

szvasztika: horogkereszt, eredetileg napjelkép, a Nap égi pályájának és a négy sarkalatos pontnak ősi szimbóluma

táblakép: fatáblára, olykor fémalapra készített festmény. A vászonra készített művet függőképnek nevezik

tájkép: a tárgya minden esetben a szabad természet

támpillér: a boltozat oldalnyomását kivédő, kiugró, felfelé lépcsősen keskenyedő épületelem, a gótika korában terjedt el

templomváros: Dél-India legjellemzőbb, leghatalmasabb építészeti alkotásairól van szó

teremtemplom: egyhajós, osztatlan terű, többnyire négyszögletes alaprajzú templomokról van szó

terra sigillata: igényes, vörösesbarna cserépedények elnevezése a római császárkorból

textúra: faktúra, a felület kiképzésének módja, formája

tiara: a római pápák hármas koronájának a neve, ma már nem viselik, régebben császári koronát is jelentett

timpanon: orommező, háromszög alakú, párkánnyal szegélyezett oromzat, ablak vagy ajtó fölött is gyakran megjelenik. A reneszánsz óta előfordul íves záródással vagy nyitott, csonka timpanonként is.

tónus: a festmény színeinek finom árnyalatai, fokozatai, valőrjei

toronysisak: a tornyok felső lezárásra szolgál, nagyon változatos formájú épületelem

törpegaléria: a főpárkány alatt, törpeoszlopokon nyugvó árkádsor elnevezése az építészetben

úri hímzés: színes selyem és fémfonallal készített lapos vagy domborodó hímzés elnevezése magyar területen a 16-17. században

úrmutató: szentségtartó, monstrancia, ostensorium. Liturgikus, gazdagon díszített ötvöstárgyról van szó

urna: a neolitikum óta az elhunyt hamvait tartalmazó cserépedény elnevezése

üvegfestészet: monumentális művészeti ág, a technika a csúcsát a francia gótikus katedrálisok korában érte el, térségünkben a műfaj a múlt századfordulón reneszánszát élte

vakkeret: ékráma, fakeret, amelyre a vásznat szegezik

vakolat architektúra: látszat architektúra, kvádert és más épületelemeket utánzó, habarcsból formált felületképzés, igen gyakori eljárás volt a historizmus korában

vállvonal: boltozat vagy boltív indítását kijelölő vonal

valőr: lényegében a szín tónusértéke, sötét vagy világos volta, telítettsége

vasárnapi festő: polgári foglalkozást űző, a művészetnek csupán a szabadidejében hódoló festő, aki rendszerint kívül áll korának művészeti stílusain

vasművesség: a vas öntéssel, kovácsolással való feldolgozásáról van szó

vasszerkezetes építészet: a 19. században terjedt el: üvegcsarnokok, pályaudvarok, üzletházak, hidak stb.  épülnek ilyen módon szerte a világon

veret: minden olyan fém tárgy, amely veréssel készül, tehát az összes érme és pénz veret

vernisszázs: a kiállítások ünnepélyes megnyitóját nevezik így

virágos reneszánsz: a magyarországi reneszánsz késői, 17-18. századi szakasza

vízfestés: vízben oldódó, áttetsző színekkel történő festés

vízköpő: a tetőről lecsorgó esővizet tartja távol a homlokzattól, gyakran állatalakokra emlékeztető formája van

voluta: csigavonalú díszítmény, oszlopfőkön, vázarajzokon, barokk homlokzatokon találkozunk gyakran ezekkel

zarándoktemplom: ereklyét, csodatevő kegyképet őrző templom elnevezése

zárókő: boltív vagy boltozat legfelső, lezáró kőeleme

zikkurat: égi hegy, istenhegy, több, fölfelé keskenyedő emeletből álló építmény

zománcfestés: a zománcozott fémalapra fém-oxidokkal festenek, majd kiégetik

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.