Madonna: gyermekét ölében tartó Szűz Mária ábrázolása
magasnyomás: fametszet, linóleummetszet készítésével kapcsolatos fogalom
mail art: neoavantgárd irányzat, itt a műtárggyá válás legfontosabb kritériuma a postai úton való szállítás
majolika: színesen festett ónmázas cserép
manierizmus: a késő reneszánsszal és a barokkal párhuzamosan élő itáliai eredetű stílus, hamar elterjed Európába többi részén is
maratás: rézkarc készítése során alkalmazott kémiai eljárás
márványstukkó: műmárvány
maszk: arc eltakarására szolgáló emberi, állati álarc, díszítő céllal gyakran jelenik meg az épületszobrászatban valamint iparművészeti alkotásokon
mauzóleum: pompás kialakítású, díszes, nagy méretű síremlék
máz: kerámiatárgyak kemény, üvegszerű bevonata
meander: a görög művészet kedvelt, szögletes díszítése, ennek lekerekített változata a futókutya
mecénás: művészetkedvelő nagyúr, támogató
mecset: az iszlám vallás alacsonyabb rangú imaháza
mellkereszt: pectorale, főpapok nyakában, láncon hordott aranykereszt
menhír: kőoszlop, a késő kőkorban gyakori
menóra: hétágú gyertyatartó
mérmű: kőrács
metafizikus festészet: a szimbolizmus jegyeit viseli magán, tematikája a későbbiekben a szürrealizmusban nyer teljes képi kibontakozást
minaret: az iszlám vallásban a hívek imára való szólítására épült torony elnevezése
miniatúra: kódexek illusztrációinak az elnevezése
mitra: püspöksüveg
modern művészet: általában az impresszionizmustól kezdődő képzőművészeti jelenségekre, irányzatokra használt kifejezés
monokróm: egyetlen színnel készült, több árnyalatú, tónusú kép
monolit: egyetlen kőből faragott vagy öntött épületelem
monotípia: olyan grafikai eljárás, amellyel csak egyetlen levonat készíthető
montázs: képelemek olyan egybeszerkesztése, amelynek köszönhetően új asszociációk keletkeznek
monumentális: súlyos, zárt, erőteljes alkotás. A monumentalitás elsősorban nem méret, hanem belső tulajdonságok kérdése, ennek köszönhetően egy kisméretű szobor is lehet monumentális hatású
mozaik: úgy jön létre, hogy vakolatba, cementbe színes kő- vagy üveglapocskákat illesztenek
múzsák: a művészet és tudomány istennői a görög mitológiában
műemlék: elmúlt korok építészetének emléke
műfaj: pld. arckép, tengeri táj, vagyis tartalmi és fogalmi különbségek alapján alkotott csoport
műkritika: kiállításokon bemutatott, kortárs művészek alkotásainak értékelő vizsgálata
műmárvány: márványstukkó, gipszes vakolat márványporral színezett változata
művészjegy: szignatúra
nagybányai iskola: a plein air festészet eredményeit felhasználó festőcsoport, Hollósy Simon alapította a 19. század végén. Jelentős képviselői: Ferenczy Károly, Thorma János, Réti István, Ziffer Sándor
naiv művészet: művészeti oktatásban nem részesülő, a hagyományok, aktuális irányzatok által kevésbé befolyásolt művészek alkotásait nevezik így
naturalizmus: a valóság részlet gazdag, aprólékos visszaadása jellemzi a naturalisták alkotásait
négyzetháló: kisméretű vázlat átvitelének ősi módszere nagy felületre, a falfestészetnél gyakran alkalmazták
népművészet: a parasztság és más, kulturálisan elszigetelt, művészileg képzetlen csoportok, halászok, bányászok művészete
Nimbusz: dicsfény
Nimfák: a természet jóakaratú istennői a görög mitológiában
Nipp: cicoma, bájosságáért és nem művészi értékéért becsült kisméretű dísztárgyak elnevezése
Nonfiguratív művészet: absztrakt művészet, konkrét, felismerhető formákat nem tartalmazó ábrázolásmód
Nyeregtető: kontytető, sátortető
Obeliszk: egy darabból kifaragott, hosszú, egyenes kő, a csúcs felé enyhén vékonyodik, a teteje általában gúla formájúra van csiszolva
Oktogon: nyolcszög alapú, alakú épület vagy épületrész
Oltár: áldozatok felajánlásának vagy bemutatásának a helye
OP art: optikai hatásokra épülő, geometrikus festészeti, plasztikai irányzat
Oratórium: imaterem, általában keresztény templomok része
Organikus építészet: az élő szervezet természetességére, a túlzottan szabályos, geometrikus, kiszámított megoldások elkerülését szorgalmazó irányzat
Ornamentika: kisebb motívumokkal operáló díszítésmód, elsősorban épületeken, iparművészeti tárgyakon van jelen. A tárgy szerkezetét nem módosítja, annak inkább egyes részleteit emeli ki.
Orommező: timpanon
ossarium: csontház
oszloprend: a görög építészetben kidolgozott és a rómaiak által módosítva használt, alapvető fontosságú szerkezeti forma az építészetben
öregtorony: a vár legerősebb része, az őrség lakhelye
ősnyomtatvány: incunabulum, az 1500 előtt készült nyomtatványok összefoglaló elnevezése
ötvösjegy: fémjegy, általában poncolással beütött jelzés
ötvösség: a fémművesség többféle mesterséget egybefogó ága
padlótégla: padlók burkolására használt épületkerámia
pagoda: ereklyetartó torony, buddhista emlékhely, templom
paletta: vékony falap, a festő erre helyezi a színeket, ezen kever árnyalatokat
palmetta: pálmácska, legyezőre emlékeztető, gyakran használt díszítőmotívum
panoráma: körkép
pantokrátor: a világbíró Krisztus jellegzetes ábrázolása a bizánci művészetben
papírmasé: vizes papírpép, amely gipsszel, enyvvel keverve formázható, préselhető
párkák: a görög mitológia három sorsistennője
párkány: általában vízszintes építészeti tagozat
párkánydísz: fríz
páros ablak: ikerablak
passzpartú: erős, vastag kartonpapírból készült keret grafikai lapok számára
pasztell: krétaszerű anyaggal készült rajz
pasztózus: a festéket vastagon felrakó eljárás jelzője
patina: az oxidációtól óvó bevonat
performance: akcióművészeti irányzat, ellentétben a happeninggel itt a közönségnek és a véletlennek általában kisebb szerep jut
pergamen: sima, világos színű, kidolgozott báránybőr
perspektíva: távlat, a tárgyak térbeliség érzetét keltő ábrázolásmódja sík felületen
pestisoszlop: oszlopemlékmű
piedesztál: posztamens, hasáb alakú, tagozott elem
piktogram: grafikus jel, ilyenek a közlekedési táblák is
pilaszter: falpillér
pillérköteg: a román és gótikus építészetben használatos, összetett pillérforma
piramis: ókori egyiptomi, monumentális építmény, sokak szerint sírhely
plakát: az alkalmazott grafika egyik nyomdai úton sokszorosított műfaja
plakett: kis lemez, kisméretű, négyszögletes formájú dombormű fémből
plasztika: szobrászat
plein air festészet: a természet megfestése rendszerint a szabad ég alatt
pointillizmus: posztimpresszionista művészeti irányzat, tudományos alapokra helyezi az impresszionisták spontán színkeverését, bevezeti az optikai keverés fogalmát, a festők színes pontokból építik az ábrázolt formákat, alakokat
poncolás: szurkálás, bőrdíszítő és ötvös technika
pop art: a népszerű és művészet szavakból képzett összetétel, a hétköznapi valóságot, reklámot, mindennapi tárgyakat léptet elő műalkotássá
portál: díszes kapu, az üzletek hívogató bejáratát a kiegészítőkkel is így nevezik
portikusz: oszlop vagy pillérsoros fedett előcsarnok elnevezése
posztimpresszionizmus: az impresszionizmust követő művészeti stílusok összefoglaló elnevezése
posztmodern: irányzat, amely helyesli az egymásnak ellentmondó stílusok szabad egymásmellettiségét, a múlt század hetvenes éveitől használt kifejezés
preraffaeliták: a 19. század közepe táján létrejött angol művészeti mozgalom, mély vallásos érzésekre alapul, képviselői az ábrázolásmódban dekorativitásra törekszenek
proiect art: ennél az irányzatnál nem a kivitelezésen van a lényeg, a mondanivaló a nézőben alakul, formálódik
puttók: meztelen, gyakran szárnyas, élénk mozgású fiúcskák ábrázolása
püspöksüveg: infula, mitra
ragasztott kép: kollázs
realizmus: a valóság hű ábrázolására törekvő művészeti irányzat
redukció: másolat
reklámgrafika: alkalmazott grafika, többek között a plakátok, prospektusok, képes hirdetések tartoznak ide
rekonstrukció: helyreállítás
reneszánsz: újjászületés, az antik kultúra — benne a művészet — újjászületése
restaurálás: helyreállítás
rézkarc: mélynyomású, sokszorosító grafikai eljárás
rizalit: az épület teljes magasságában kiugró, számos nyílással áttört, tagolt, leggyakrabban központi rész
rokokó: nem külön stílus, lényegében a barokk folytatásáról, utolsó szakaszáról van szó
román stílus: romanika, 10-13. századi egységes stílus Európa művészetében
romantika: regényességet jelent, érzelem gazdag, gyakran patetikus, fantáziadús kifejezésmód
rozetta: stilizált rózsára emlékeztető, karéjos, soktengelyes díszítőmotívum, olykor így nevezik a rózsaablakot is
rózsaablak: rozetta, nagyméretű, díszes, kör alakú ablak középkori templomokon
rusztika: kőtömb, illesztési felületei simák, a látható oldala durva, elnagyolt felületű
satírozás: árnyalási eljárás, finom vonalkázás
sfumato: füstös, fátyolos megjelenítési mód, Leonardo da Vinci gyakran alkalmazta
sgraffito: díszítmény külső vagy belső falfelületen, a vakolat felső rétegének visszakaparásával készül
skicc: gyors vázlat elnevezése
stanzák: négy, egymásba nyíló terem a Vatikánban, Raffaello és munkatársai freskói díszítik
stilizálás: a természeti formák esztétikai meggondolásból való leegyszerűsítése
stílus: művészeti alkotások viszonylag állandó, jellemző ismertetőjegyeinek együttese
stukkó: gipsz, finom homok és mész enyves keveréke
sudarasodás: oszlopok törzsének elvékonyítása
sujtás: paszomány
szabadiskola: a múlt század második felétől jött létre a merev tanmenetű, szellemű művészeti akadémiák ellenpontozásaként
szamárhátív: kettős görbületű, gótikus ívforma elnevezése
szarkofág: kőből, kerámiából, fémből készült nagyméretű, díszes koporsó
szatír: kecskelábú, lófarkú, hegyes fülű, félig emberi, félig állati lény
szecesszió: a kivonulás szóból származó elnevezés, nemzetközi stílus, amely a múlt századfordulón alakult ki Európában. Növényi ornamentika, a motívumok gazdag burjánzása, hullámzó, ritmikus ismétlődése jellemzi
szentély: kultikus jellegű terület, a keresztény templomokban a főoltárt elválasztó rész
szentségház: az oltáriszentség őrzésére alakították ki, manapság az oltárba épített tabernákulum helyettesíti
szfinx: Egyiptomban férfifejű oroszlán, Görögországban női felsőtestű, fejű oroszlán. Az utóbbi, mint ábrázolásmód a későbbi korokban Európa több államában elterjedt
sziklakert: eredetileg a buddhista templomokhoz tartozó kerteket, a meditációhoz kapcsolódó tereket nevezték így
sziklatemplom: barlangszentély, ezek főként a keleti kultúrákra jellemzőek, de nem ritkák az ortodox vallási területeken sem
szimbolizmus: művészeti irányzat, amelyben az ábrázolt tárgy nem önmagáért, hanem az általa sejthető tartalomért válik a mondanivaló szempontjából fontossá
szimmetria: arányosság, a kompozíció részeinek tükörképszerűen ismétlődő elrendezése
szitanyomás: a sokszorosító grafika, ezen belül a síknyomás egyik változata
szobrászat: plasztika, a képzőművészet legősibb ága, háromdimenziós ábrázolási mód
szocialista realizmus: a kommunista pártok hivatalos, politikai alapokra fektetett művészeti irányzata
szponzor: művészeti alkotás létrehozását támogató személy
sztélé: földbe ásott, domborművel, felirattal díszített lapos, álló kő, igen gyakori a görög művészetben
sztúpa: buddhista emlékmű és ereklyetartó, eredeti formájában kupola alakú, kerítéssel körbevett építményről van szó
szürrealizmus: a valóság feletti kifejezésből eredő elnevezés, többek között álomszerű képek, szabad asszociációk, az ösztönvilág felszabadításának az igénye jellemzi a képzőművészetben a szürrealista alkotásokat
szvasztika: horogkereszt, eredetileg napjelkép, a Nap égi pályájának és a négy sarkalatos pontnak ősi szimbóluma
táblakép: fatáblára, olykor fémalapra készített festmény. A vászonra készített művet függőképnek nevezik
tájkép: a tárgya minden esetben a szabad természet
támpillér: a boltozat oldalnyomását kivédő, kiugró, felfelé lépcsősen keskenyedő épületelem, a gótika korában terjedt el
templomváros: Dél-India legjellemzőbb, leghatalmasabb építészeti alkotásairól van szó
teremtemplom: egyhajós, osztatlan terű, többnyire négyszögletes alaprajzú templomokról van szó
terra sigillata: igényes, vörösesbarna cserépedények elnevezése a római császárkorból
textúra: faktúra, a felület kiképzésének módja, formája
tiara: a római pápák hármas koronájának a neve, ma már nem viselik, régebben császári koronát is jelentett
timpanon: orommező, háromszög alakú, párkánnyal szegélyezett oromzat, ablak vagy ajtó fölött is gyakran megjelenik. A reneszánsz óta előfordul íves záródással vagy nyitott, csonka timpanonként is.
tónus: a festmény színeinek finom árnyalatai, fokozatai, valőrjei
toronysisak: a tornyok felső lezárásra szolgál, nagyon változatos formájú épületelem
törpegaléria: a főpárkány alatt, törpeoszlopokon nyugvó árkádsor elnevezése az építészetben
úri hímzés: színes selyem és fémfonallal készített lapos vagy domborodó hímzés elnevezése magyar területen a 16-17. században
úrmutató: szentségtartó, monstrancia, ostensorium. Liturgikus, gazdagon díszített ötvöstárgyról van szó
urna: a neolitikum óta az elhunyt hamvait tartalmazó cserépedény elnevezése
üvegfestészet: monumentális művészeti ág, a technika a csúcsát a francia gótikus katedrálisok korában érte el, térségünkben a műfaj a múlt századfordulón reneszánszát élte
vakkeret: ékráma, fakeret, amelyre a vásznat szegezik
vakolat architektúra: látszat architektúra, kvádert és más épületelemeket utánzó, habarcsból formált felületképzés, igen gyakori eljárás volt a historizmus korában
vállvonal: boltozat vagy boltív indítását kijelölő vonal
valőr: lényegében a szín tónusértéke, sötét vagy világos volta, telítettsége
vasárnapi festő: polgári foglalkozást űző, a művészetnek csupán a szabadidejében hódoló festő, aki rendszerint kívül áll korának művészeti stílusain
vasművesség: a vas öntéssel, kovácsolással való feldolgozásáról van szó
vasszerkezetes építészet: a 19. században terjedt el: üvegcsarnokok, pályaudvarok, üzletházak, hidak stb. épülnek ilyen módon szerte a világon
veret: minden olyan fém tárgy, amely veréssel készül, tehát az összes érme és pénz veret
vernisszázs: a kiállítások ünnepélyes megnyitóját nevezik így
virágos reneszánsz: a magyarországi reneszánsz késői, 17-18. századi szakasza
vízfestés: vízben oldódó, áttetsző színekkel történő festés
vízköpő: a tetőről lecsorgó esővizet tartja távol a homlokzattól, gyakran állatalakokra emlékeztető formája van
voluta: csigavonalú díszítmény, oszlopfőkön, vázarajzokon, barokk homlokzatokon találkozunk gyakran ezekkel
zarándoktemplom: ereklyét, csodatevő kegyképet őrző templom elnevezése
zárókő: boltív vagy boltozat legfelső, lezáró kőeleme
zikkurat: égi hegy, istenhegy, több, fölfelé keskenyedő emeletből álló építmény
zománcfestés: a zománcozott fémalapra fém-oxidokkal festenek, majd kiégetik
