Kétségtelen, hogy a régi szatmári főtér legváltozatosabb, legérdekesebb, leglátogatottabb szakasza a Korzó, amely lényegében sétányt jelent. Ezen a napsütötte helyen éttermek, szállodák, bankok, reprezentatív üzletek sorakoznak, a napi nyüzsgés, a reklámok, plakátok, kerthelyiségek, újságárudák feledtetik az arra járóval, hogy a város egyik ornamentika szempontjából is igen érdekes, figyelemre méltó részén vannak. Mindössze tíz épületről van szó.
Dokumentumfotók tucatjain jól követhető, hogyan alakult az utóbbi 100-150 esztendőben a sétatér arculata, hogyan egészült ki új, reprezentatív épületekkel. Ha a 150 évvel ezelőtti állapotokat vizsgáljuk, alig fedezhetünk fel a képeken ma is látható, ismerős homlokzatokat az Ormós házon kívül.
Mikor, milyen napszakaszban ismerkedhetünk ornamentika szempontjából is ezzel a hellyel? Minden érdeklődőnek a kora reggeli órákat javasolom, amikor kedvére nézelődhet, fotózhat. Számomra az első felfedezések egyike az itt látható kovácsoltvas erkélyek formai változatossága, gazdagsága volt. Szíves figyelmébe ajánlom minden érdeklődőnek a 01, 02 felvételeket, természetesen a teljesség igénye nélkül. Nem tennék itt külön említést az Ormós ház erkélyének korlátjáról, hiszen erről eddig már több alkalommal írtam. Kovácsoltvas ornamentikai elemek fedezhetőek fel a szatmáriak által jól ismert villanyóra tartórészén is. Néhány épület takaros tornyocskákkal díszített, ezekből hármat is láthat itt az érdeklődő.
A korzó épületei enyhén szólva nincsenek kielégítő állapotban és úgy gondolom nem csupán megengedhetetlen, hanem felháborító az, ami az utóbbi években a Pannónia (Dacia) szállóval történik.
Nagyon rossz, összedőlés előtti állapotban van az Ormós ház, de elég siralmas kinézetű a korzó és a Kazinczy (Stefan cel Mare) utca sarkán látható, felújítás előtt álló egykori banképület is. A mellette álló, két világháború között készült banképületet mostanában újítják fel. Az utóbbi két építmény olyan igénnyel jött létre, hogy tovább bővítse a város reprezentatív, európai szintű megvalósításainak sorát.
A Korzó bal oldalán álló egykori bérpalota méreteivel, arányaival, díszítményével felújítása után a város egyik büszkeségévé válhatna, hiszen a múlt századforduló magyarországi nagyvárosi építészetének legjobb hagyományait idézi. Monumentális hatású homlokzata nem csupán vetekszik, de látványban túl is szárnyalja a szatmári törvényszék épületét. Több emeletet átfogó, korinthoszi fejezetű óriás falpilléreivel, oromzatos, bábos korláttal kiegészített ablaksorával, klasszikus mintákat idéző figurális maszkjaival, formagazdag, ívelt erkélyével, a zárópárkány konzoljainak plasztikusan ritmusos sorával, a tetőszerkezet elegáns tornyocskájával még a mostani állapotában is lenyűgözi az érdeklődőt. Mondják, hogy az anyagok használatában is igényesek voltak a kivitelezők, a záró párkány konzoljai például nem gipszből, hanem festett kerámiából készültek.
Szeretem a fenti palota tőszomszédságában látható, jelenleg felújítás alatt álló banképület arányait, egyszerű monumentalitását, erőt, stabilitást, egyensúlyt sugárzó homlokzatát, a tervezőjének, építőjének azt a nyilvánvaló, tetten érhető igyekezetét, hogy a környezet diktálta követelmények messzemenő tiszteletbe tartásával művét mégis figyelemre méltóvá, egyedivé avassa.
Miért nem fűzök sok reményt a Pannónia (Dácia) szálló gyors, szakszerű felújításához? Mert az építése, díszítése idején még léteztek azok a szakmák, műhelyek, mesteremberek, akik képesek voltak hozzáértéssel, az eredeti anyagok, technikák, minták alkalmazásával megoldani azt a rendkívül összetett feladatsort, amely a szállót jó száz éve Szatmárnémeti büszkeségévé avatta. Mindez ma már nehezen elérhető és már-már megfizethetetlen egy olyan vállalkozó számára, akinek legfontosabb szempontja a minél kisebb befektetéssel megszerezhető profit. Nem tudom, meddig árválkodik még a mai megtépázott állapotában ez az épület, de a körülmények ismeretében úgy tűnik, hogy a városukat szerető, azért aggódó polgároknak még hosszú ideig várakozniuk kell az értő, igényes, korhű felújításra.
Pozitív megvalósításként értékelhető a korzó több régi épületének az igényes rendbetétele (Hotel Dana, Bódi Villa), bár hallottam olyan véleményeket is, amelyek még ezeknél a példáknál is nagyobb mértéktartásra, óvatosságra szeretnének inteni. A nagybányai városközpont középkori épületeinek a felújításánál sokan bírálták, kérdőjelezték meg a termopan ablakok, a tetőtér beépítések létjogosultságát. Vitatható, hogy hol a határ a felújításnál használt anyagok, motívumok, nyílászárók stb. használatánál még a 100-150 éves épületek esetében is. Vannak kiemelt építészeti értékek, amelyeknél ilyen anyagok, díszek semmiképp nem alkalmazhatóak, de megítélésem szerint vannak olyan védett épületek, amelyek felújításánál korszerűbb, ha úgy tetszik rugalmasabb megoldásokat is el lehet fogadni. Itt sincsenek receptek, a döntésre jogosultaknak, szakértők bevonásával esetenként kell eldönteniük, hogy hol van az a határ, amely egyrészt tiszteli a múlt értékeit, a hagyományokat, másrészt még nem zavaró, idegen a XXI. századi városkép kialakításánál sem.
Különleges, kevésbé szokványos formavilágú beépített erkélysor díszíti az Ormós ház tőszomszédságában álló kétemeletes épületet (05). Az összeomlással fenyegető Ormós házról néhány éve közöltem jegyzetet. Az utóbbi években kisebb átalakításokat végeztek ugyan a homlokzaton, de az épület egészének állapota ma is nyugtalanító. Szatmári mércével mérve nagyon régi, közel két évszázados épület ez, amelynek eszmei értékét Petőfi látogatásai is növelik.
A sétatér közelében fémcsőre rögzített táblasor (07) emlékezteti az arra járót, hogy Szatmárnémeti az Európai Unió városa, ahonnan immár szabad az út Budapest, Bécs, Prága stb. felé. Többek között ez a tény is kötelez bennünket arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk helyi építészeti értékeinknek.
