A franciaországi Lourdes a katolikus világ egyik legismertebb, leglátogatottabb zarándokhelye. Maga a helység jelentéktelen kisváros, alig 16 ezer lakossal, ismertségét annak köszönheti, hogy a 19. század közepe táján egy ide valósi 14 éves lánynak több alkalommal megjelent a Szűzanya. A jelenés helye egy közel 10 méter mély barlang volt, amely forrásvizének a hívek csodatevő, gyógyító erőt tulajdonítanak. Ezt lehet vitatni, kételkedhetünk benne, de tény, hogy Lourdes-ban 1883-tól Orvostudományi Iroda működik, amely közreműködésével a római katolikus egyház 68 csodás gyógyulást állapított meg. Ezek nem fizikai vagy lélektani hatásra, hanem közvetlenül a víz gyógyító erejének betudhatóan történtek. Nagyon sokan hisznek ebben, évente 6 millióan látogatnak ide.
Ekkora tömeg fogadására természetesen megfelelően be kellett rendezkedni, és ez a feladat folyamatos kihívást jelentett az eltelt évtizedek során. Ennek megfelelően alakított ki a látogatók számára a barlangot és környékét, építették meg a hatalmas lépcsőfeljáratokkal ellátott kettős templomot: a Rózsafüzér Bazilikát valamint a Szeplőtlen Fogantatás Bazilikát. A látogató azt hinné, hogy a Rózsafüzér Bazilika a régebbi, mert alul van. Az első templom a Szeplőtelen Fogantatás Bazilika, amely sziklára épült 1871-1876 között, csak a két oldalán látható harangtornyok későbbiek, ezek 1908-ban azért készültek, hogy összekössék a templomot a később, lent épült Rózsafüzér Bazilikával. A Rózsafüzér Bazilikát 1883-ban kezdték építeni és 1901-ben szentelték fel. A Szeplőtelen Fogantatás Bazilika legfontosabb díszei a hatalmas üvegmozaikok, amelyek a Szűzanya, Krisztus életéből vett jeleneteket ábrázolnak 2000 m2 felületen.
Több helyen olvashatjuk, hogy a két templom gótikus, román és bizánci stílusban épült. Ezekben a megállapításokban van némi igazság, bár egészében, szakmai szempontból elfogadhatatlanok. A 19. századforduló második felében aligha beszélhetünk román, gótikus vagy bizánci stílusról, esetleg historizmust emlegethetünk. A Művészettörténeti ABC (Terra Kiadás Budapest, 1961.) szerint a historizmus a képzőművészetek történetének kb. 1850-től 1900-ig terjedő szakasza, amelyen belül — néha egymással párhuzamosan — több felújított művészeti stílus is jelentkezett. Tehát itt nem román stílusról vagy gótikáról, hanem esetleg neoromán stílusról vagy neogótikáról beszélhetünk. A szatmári Kis Szent Teréz templom például ennek megfelelően neoromán, a Kálvária-templom neogótikus stílusú. Mi a különbség? A neogótikus, neoromán épület csak utánozza az eredeti stíluselemeket, a külsőségeket, merőben más anyagokból, technológiával épül, szerkezetileg is egészen más.
Bármilyen hatalmasak, nagy befogadó képességűek voltak ezek a templomok, idővel kevésnek bizonyultak. 1958-ban, a jelenések 100 éves évfordulóján építették meg a X. Szent Piusz Bazilikát, amely a föld alatt van, és 25 ezer hívő befogadására alkalmas. A tervezők, berendezők a betonelemek ridegségét, szürke egyhangúságát hatalmas vásznakra festett szentek arcképeivel, üvegmozaikokkal próbálták több-kevesebb sikerrel oldani. Ennek az ovális alakú, stadionra emlékeztető hatalmas építménynek is vannak magyar vonatkozásai, hiszen az egyik tervező, Pierre Vago felmenői Magyarországon éltek. Ő tervezte különben a Saint Bernadette fogadóépületet is. Nem az egyetlen dolog, amelyre büszkék lehetünk itt, a Lourdes-i keresztút X. stációját magyarországi katolikusok állították 1912-ben.
A stációkról jut eszembe, hogy ezek nemcsak az én református szememnek, hanem a katolikusoknak is merőben szokatlanok. A látogató itt nem fülkékbe állított festményeket, domborműveket láthat, mint a legtöbb templomban vagy szabadtéri keresztútnál, hanem komplett szoborcsoportokat, embernagyságú, aranyozott felületű alakokkal, amelyek megítélésem szerint kicsit teátrálisan, már-már dokumentumba illő aprólékossággal próbálják mindenki számára érthetővé, befogadhatóvá tenni a jól ismert jeleneteket. Számomra kicsit szájbarágónak, túl reálisnak, kézzelfoghatónak tűnt ez a bemutatás, de tapasztalataim szerint a többség nem csupán érdekesnek, újszerűnek, érzékletesnek, hanem csodálatra méltónak tartja. Az ő számukra készült.
Az vitathatatlan, hogy van hangulata ennek az általában zsúfolt, hatalmas térnek, az esti körmeneteknek, a gyógyulni vágyók imájának, a gyakran 5-6 főpap által celebrált miséknek a X. Szent Piusz Bazilikában. Megindító látni, ahogyan a tolókocsis betegek százai a csodálatos gyógyulásba vetett hittel, reménnyel telve megtöltik a teret, a barlang környékét vagy a templomokat.
A zarándokok számára kialakított helyeket, épületeket szemlélve hajlamosak vagyunk megfeledkezni a többi Lourdes-i látnivalóvalóról, pedig a városka, annak környéke is gyönyörű, van egy nagyon szép várkastély (Gróf Bigorre vára) is, de ezekre általában már nem jut idő.
Természetesen a többi zarándokhelyhez hasonlóan Lourdes-ban is rengeteg kegytárgyüzlet található, hatalmas kínálatból válogathat itt az érdeklődő, nagyon sok olcsó, tucattermék is vásárolható itt.
Lourdes-ba azonban sajnos csak kevesen juthatnak el, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegyébe e miatt létesítettek több templomban Lourdes-i kápolnát, illetve állították fel a Lourdes-i Szűzanya szobrát. Az egyházmegye legszebb kápolnáját a székesegyházban dr. Schlauch Lőrinc püspök (1873-1887) létesítette 1873-ban a jobb oldali torony alatti fülkében. A központi részt a márvány keretbe helyezett Lourdes-i Szűz Mária-szobor foglalja el. Ez a kápolna az egyházmegye főtemplomának egyik gazdagon és igényesen díszített gyöngyszeme.
