Lourdes

Lourdes

A franciaországi Lourdes a katolikus világ egyik legismertebb, leglátogatottabb zarándokhelye. Maga a helység jelentéktelen kisváros, alig 16 ezer lakossal, ismertségét annak köszönheti, hogy a 19. század közepe táján egy ide valósi 14 éves leánynak több alkalommal megjelent a Szűzanya. A jelenés helye egy közel 10 méter mély barlang volt, amely forrásvizének a hívek csodatevő, gyógyító erőt tulajdonítanak. Ezt lehet vitatni, kételkedhetünk benne, de tény, hogy Lourdes-ban 1883-tól Orvostudományi Iroda működik, amely közreműködésével a római katolikus egyház 68 csodás gyógyulást állapított meg. Ezek nem fizikai vagy lélektani hatásra, hanem közvetlenül a víz gyógyító erejének betudhatóan történtek. Nagyon sokan hisznek ebben, évente 6 millióan látogatnak ide.

Ekkora tömeg fogadására természetesen megfelelően be kellett rendezkedni, és ez a feladat folyamatos kihívást jelentett az eltelt évtizedek során. Ennek megfelelően alakították ki a látogatók számára a barlangot és környékét, építették meg a hatalmas lépcsőfeljáratokkal ellátott kettős templomot: a Rózsafüzér Bazilikát valamint a Szeplőtlen Fogantatás Bazilikát. A látogató azt hinné, hogy a Rózsafüzér Bazilika a régebbi, mert alul van. Az első templom a Szeplőtelen Fogantatás Bazilika, amely sziklára épült 1871-1876 között, csak a két oldalán látható harangtornyok későbbiek, ezek 1908-ban azért készültek, hogy egyesítsék a templomot a később, lent épült Rózsafüzér Bazilikával. A Rózsafüzér Bazilikát 1883-ban kezdték építeni és 1901-ben szentelték fel. A Szeplőtelen Fogantatás Bazilika legfontosabb díszei a hatalmas üvegmozaikok, amelyek a Szűzanya és Krisztus életéből vett jeleneteket ábrázolnak 2000 m2 felületen.

Több helyen olvashatjuk, hogy a két templom gótikus, román és bizánci stílusban épült. Ezekben a megállapításokban van némi igazság, bár egészében, szakmai szempontból elfogadhatatlanok. A 19. századforduló második felében aligha beszélhetünk román, gótikus vagy bizánci stílusról, esetleg historizmust, felújított régi stílusokat emlegethetünk.

Bármilyen nagy befogadó képességűek voltak ezek a templomok, idővel kevésnek bizonyultak. 1958-ban, a jelenések 100 éves évfordulóján építették meg a X. Szent Piusz Bazilikát, amely a föld alatt van, és 25 ezer hívő befogadására alkalmas. A tervezők, berendezők a betonelemek ridegségét, szürke egyhangúságát hatalmas vásznakra festett szentek arcképeivel, üvegmozaikokkal próbálták több-kevesebb sikerrel oldani. Ennek az ovális alakú, stadionra emlékeztető hatalmas építménynek is vannak magyar vonatkozásai, hiszen az egyik tervező, Pierre Vago felmenői Magyarországon éltek. Ő tervezte különben a Saint Bernadette fogadóépületet is. Nem az egyetlen dolog, amelyre büszkék lehetünk itt, a Lourdes-i keresztút X. stációját magyarországi katolikusok állították 1912-ben.

A stációkról jut eszembe, hogy ezek nemcsak az én református szememnek, hanem a katolikusoknak is merőben szokatlanok. A látogató itt nem fülkékbe állított festményeket, domborműveket láthat, mint a legtöbb templomban vagy szabadtéri keresztútnál, hanem komplett szoborcsoportokat, embernagyságú, aranyozott felületű alakokkal, amelyek megítélésem szerint kicsit teátrálisan, már-már dokumentumba illő aprólékossággal próbálják mindenki számára érthetővé, befogadhatóvá tenni a jól ismert jeleneteket.

Az vitathatatlan, hogy van hangulata ennek az általában zsúfolt, hatalmas térnek, az esti körmeneteknek, a gyógyulni vágyók imájának, a gyakran tucatnyi főpap által celebrált miséknek a X. Szent Piusz Bazilikában. Megindító látni, ahogyan a tolókocsis betegek százai a csodálatos gyógyulásba vetett hittel, reménnyel telve megtöltik a teret, a barlang környékét vagy a templomokat.

A zarándokok számára kialakított helyeket, épületeket szemlélve hajlamosak vagyunk megfeledkezni a többi Lourdes-i látnivalóvalóról, pedig a városka, annak környéke is gyönyörű, van egy nagyon szép várkastély (Gróf Bigorre vára) is, de ezekre általában már nem jut idő.

Természetesen a többi zarándokhelyhez hasonlóan Lourdes-ban is rengeteg kegytárgyüzlet található, hatalmas kínálatból válogathat itt az érdeklődő, nagyon sok olcsó, tucattermék is beszerezhető itt.

Muhi Sándor

 

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.