Magyarország művészete

Magyarország építészetében szinte minden európai stílusirányzat jelen van a romanikától (Gyulafehérvár, Pannonhalma) a gótikus stílusig (Kassa, Bártfa, Barssó). Mátyás király idején terjed a reneszánsz (Budavári, Visegrádi paloták), a török korban megújul a várépítészet. Osztrák hatásra a 18. században virágzik a barokk stílus (Kalocsa, Zirc), a reformkorban a klasszicizmus (Hild József, Esztergomi bazilika), később a historizmus (Ybl Miklós, Operaház), eklektika, a múlt századfordulón a magyar szecesszió (Lechner Ödön, Iparművészeti Múzeum). A millenium korában készült a Szépművészeti Múzeum épülete, a Millenniumi Emlékmű, a Parlament és még hosszan sorolhatnám a kiemelkedő jelentőségű megvalósításokat. A 20. század második felének egyik legnagyobb hatású építésze Makovec Imre (Művelődési ház, Sárospatak) volt. Az egyházművészet (festészet, szobrászat, díszítőművészet) európai mércével mérve is kiemelkedő alkotásokat mondhat magáénak, ezekből nyújt bőséges ízelítőt az esztergomi Keresztény Múzeum. A laikus festészet, szobrászat elterjedése itt is, mint a környező kelet-európai országokban a 19. századra tehető, amikor olyan jelentős művészegyéniségek alkottak Magyarországon, mint Barabás Miklós, Orlai Petrich Soma, Zichy Mihály, Madarász Viktor, Lotz Károly, Than Mór, Munkácsy Mihály, Szinyei Merse Pál. Fontos, meghatározó szerepet játszott a múlt századforduló és az ezt követő időszak képzőművészetében a nagybányai művésztelep (Hollósy Simon, Ferenczy Károly, Thorma János, Réti István), ezzel párhuzamosan művésztelepek alakultak Szolnokon, Gödöllőn stb. A 20. század elején a francia művészeti irányzatok, a fauvizmus, kubizmus, expresszionizmus kezdi térhódítását Magyarországon, az egyik híres magyar művészi csoportosulás, amely ebben a szellemben alkot, a Nyolcak nevet viselte. Kassák, Lajos, Uitz Béla, Mattis Teutsch János, Moholy Nagy László alkotásai avantgárd törekvésekről árulkodnak, Csontvári Koszta Tivadar is nagyjából ezekben az években teljesíti ki életművét. Tulajdonképpen az ő alkotásaik révén válik a magyar művészet európai tényezővé, a kontinens művészetének szerves, elválaszthatatlan részévé. Szőnyi István, Bernáth Aurél, Korniss Dezső és a többi kiváló alkotó révén a 20. század második felének magyar festészete tovább keresi a saját útját. A 19. század hetvenes éveiben a budapesti mintarajziskola létesítésével Magyarország számos európai kulturális központ figyelmét vonta magára. Napjainkban olyan kiterjedt iskolahálózattal rendelkezik, amelyben magas szintű művészeti oktatás, művészképzés is folyik. A kortárs magyar képzőművészetre ugyanaz a sokszínű, változatos, egyre kevésbé hagyományőrző útkeresés a jellemző, mint az európai államok zömére. A kommunizmus álma — az ti, hogy a művészet közkinccsé válik — a médiumok, galériák, múzeumok, művészeti kiadványok, folyóiratok, gyűjtemények, rendezvények közvetítésével az ezredfordulón egészen más tartalommal, hangsúlyokkal ugyan, de kezd valósággá válni.

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.