Mira Marincas: Mea fascia

Mira Marincaș művészeti ágakat és műfajokat összekötő alkotói világa

A közelmúltban a szatmári szerzőnek egy különleges, több szempntból is rendhagyó, kétnyelvű kötete jelent meg a kolozsvári Exit kiadónál. Verses lírai vallomásokat tartalmaz román és magyar nyelven, a kitűnően szerkesztett, felépített könyv írott anyagát olyan átgondoltan csoportosított fekete-fehér, cím nélküli, nagyméretű képek szakítják meg, amelyek nem hagyományos értelemben vett illusztrációk, hanem fotó alapú képzőművészeti alkotások.

Már az első átlapozáskor nyilvánvalóvá válik a versek vizuális jellege és a képek költői, lírai hangulata. Vallomás ez a mesterségesen elválasztott művészeti ágak, műfajok egységéről, egy sokoldalúan képzett, művelt, érzékeny alkotó reagálása ellentmondásos századunk kihívásaira.

A szerő többek között a szatmári művészeti líceum, a Kolozsvári Képzőművészeti Egyetem abszolvense, doktori fokozattal rendelkezik, Fotó és Film szakon a kolozsvári Sapientia Egyetem adjunktusa.

Nemcsak a képeinél, de a verseiben is visszaköszön a fényből és árnyékból alkotott világ, amely művészetének kiindulópontja, ihletője, éltető közege.

„Az első napon sötétség volt.

Világok képződtek, később más és más fényekkel.

A második nap a fotográfusé lett.

Fényt támadt.

Azóta úgy köszön felebarátjának:

Jó fényed legyen.”

Valójában egy nagy, izgalmas felfedezéseket, vissza nem térő, egyedi pillanatokat ígérő, időhöz, helyhez csak érintőlegesen kapcsolódó utazásra hív bennünket a művész. Nem véletlen, hogy nem írtam fotóművészt vagy képzőművészt, hiszen ő egy olyan kifejezésmódot kínál, amelynek eszköze a fényképezőgép, a digitális eszköztár, de a látásmód, a kép kiválasztása, alakítása a képzőművészet legnemesebb hagyományait idézi ugyanúgy, mint a látvány által közvetített üzenet, amely gyakran filozófiai mélységeket sejtet.

Nemrég egy idős kollégám nyilvánosan leszólta azokat, akik nem a hagyományos eszközökkel, módszerekkel járó szívós, napokig, hetekig tartó munkával készítik alkotásaikat. Úgy tűnik még nem sikerült felfognia, hogy a korszerű eszközökkel, módszerekkel végzett képteremtés legalább akkora erőfeszítést, munkát igényel, mint a hagyományos, sőt többet: korszerű ismereteket, kísérletező kedvet, újító erőt, beleértve az útkeresés nehézségeit, a bukás és a zsákutca lehetőségét, rizikóját is. Az évekig tartó rajzolás, festés, felkészülés itt sem nélkülözhető, hiszen előfeltétele a kialakult ízlésvilágnak, látásmódnak, amely nélkül nincs hiteles alkotás.

Senki sem tudja, milyen lesz a századvég művészete, úgy gondolom, hogy a Mira Marincaș által felvázolt ábrázolás- és látásmód egyike a lehetséges utaknak, hiszen eszköztára, hangvétele, témaköre, a népszerűsítési lehetőségek messzemenően igazodnak korunk elvárásaihoz.

A kötet szatmári bemutatója április 12-én, 14 órakor lesz a szatmári Aurel Popp Művészeti Líceumban, amelyre minden érdeklődőt szeretettel várnak.

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.