Múzeum

A képzőművészeti nevelés egyik fontos feladata az is, hogy értő múzeumlátogatókat neveljen. A határok átjárhatóságával megnyíltak előttünk Európa, a világ híres képzőművészeti gyűjteményei is, rajtunk múlik, hogy sikerül-e birtokba venni közös kulturális örökségünket. A fentiek miatt meggyőződésem, hogy erre már az iskolai évek alatt fel kell készülni.

Az ismeretszerzés minden esetben a közeli vagy helyi múzeumok látogatásával kell kezdődjön, hiszen egyetlen alaposan és körültekintően előkészített közös tevékenység példa lehet a későbbiekben arra is, hogyan kell és miként nem érdemes ezt lebonyolítani.

  1. Első lépésben meg kell ismerkednünk a múzeum rövid történetével, állandó kiállításaival, azokkal a remekművekkel, kiemelkedő alkotásokkal, amelyeket fel kell keresnünk
  2. Második lépésben a rendelkezésünkre álló idő függvényében el kell döntenünk, hogy mire jut még idő a továbbiakban.
  3. Lényeges az is, hogy tisztában legyünk az előírásokkal, fontosabb szabályokkal az épületben való tartózkodás ideje alatt. Az magától értetődő, hogy sehol sem szabad a kiállított tárgyakhoz nyúlni. Az eligazításokat, tiltásokat általában több nyelven ki szokták függeszteni, olykor képi jelekkel is felhívják ezekre a látogatók figyelmét. Van ahol nem szabad fotózni, néhány helyen csak a villanófény használatát tiltják stb. Kivétel nélkül minden múzeumban érvényes elvárás a kulturált, visszafogott magatartásmód. 
  4. A látogatások után nem árt megbeszélni a tapasztaltakat, látottakat egy szakemberrel, hogy ezek helyesen rögződjenek. Ha lehet, egyetlen múzeumból se távozzunk úgy, hogy nem vásárolunk egy katalógust, néhány szórólapot vagy képeslapot. A magánjellegű vagy társasutazások élményözöne a későbbiekben csak úgy válik tartóssá, kamatoztathatóvá, ha ehhez beszerezzük a kézzelfogható kapaszkodókat.
  5. A gyakorlott múzeumlátogató sohasem akar néhány óra leforgása alatt több száz alkotást megtekinteni. Sajnos gyakran előfordul társasutazásokon, hogy a résztvevők egyetlen délelőtt leforgása alatt több múzeumot is lerohannak. Miért nem teszi ezt egy felkészült turista? Mert pontosan tudja, hogy az ember befogadóképessége nem korlátlan, és ha szeretne valamivel maradni a látogatás után, pontos elképzelésekkel érkezik a helyszínre. Ezek kialakításában ma már nagyon sok segítségre számíthat, hiszen prospektusok, szórólapok, albumok állnak a rendelkezésére, ugyanakkor a világháló is hasznos információkat nyújt.

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.