Egyiptom művészete
Az ókori egyiptomi művészet több mint 5 ezer éve jött létre és három évezreden keresztül prosperált. Ez alatt az idő alatt alig változott a kifejezésmód, stílus. Attól az időponttól ismerjük, értékeljük igazán, amióta sikerült megfejteni írásukat, a hieroglifákat. Ez a XIX. század elején 1822 körül történt. Az egyiptomiak hite a politeizmus, nagy szerepet játszik, központi téma művészetükben a halottkultusz.
Festészet
Festészetüket elsősorban a sírkamrák képei alapján ismerjük, festettek voltak a domborműveik felületei is, ezekre a síkábrázolás (a szembe és oldalnézet váltogatja egymást) a jellemző. Pld. a fej profilban van, a szemet viszont elölnézetben ábrázolják. A fenti konvenciókkal, egyezményes ábrázolásmódokkal ellentétben a halak, madarak, növények formája pontos, jó megfigyelőkészségről tanúskodik. Az emberek társadalomban elfoglalt helyét a mérettel is jelezték, a távlatot sávos ábrázolásmóddal próbálták érzékeltetni.
Szobrok
A szobrok általában kőből készültek, és gyakran megőrizték a tömb körvonalait, ezek az ún. kockaszobrok. Rendkívül hatásosak a monumentális szobraik, a világ legnagyobb fekvő szobra is egyiptomi, a Nagy Szfinx.
Építészet
Az egyiptomi épületek (templomok, masztabák, piramisok, paloták) nagy, tartós kövekből épültek általában az örökkévalóságnak szánták ezeket. Legfontosabb jellemzőjük a monumentalitás. A paloták, piramisok nagysága, tömege a fáraó hatalmára is utalt.
Sírhelyek
Kezdetben az egyiptomiak masztabákba (lapos tetejű padsír) temetkeztek, ebből fejlődött ki a lépcsőzetes piramis (Dzsószer fáraó piramisa Szakkarában), majd a piramisok. Közülük a legismertebbek a Gizai Nagy Piramisok. Később a piramisokat sziklába vájták, így jött létre a Királyok völgye elnevezésű temetkezési hely (Közép- és Újbirodalom).
Templomok
Templomaik a Nílus partján, Karnakban, Luxorban, és Edfuban épültek. Ezek fontos kiegészítői a szfinx-sor és az obeliszkek. Nagyon szépek az egyiptomi oszlopok, fejezetek, amelyeken általában stilizált növényi motívumokat láthatunk.
