Római művészet
Időszámításunk előtt a 6. században még az etruszkok uralták a várost. Kiváló építészek voltak, a sírkamrák festményei, szarkofágjai alapján magas szintű művészetük volt.
Építészet
A császárkorra (körülbelül kétezer éve) kialakult a római építészet. A jellegzetes városi létesítmények: a központi fórum körül álló templomok, a curia, bazilika, paloták. A császárság korában épül a legtöbb cirkusz, színház és fürdő. Iskolapélda ezek közül a Colosseum vagy a Circus Maximus Rómában. A római építészek használták a boltozatot, keresztboltozatot, később a kupolát. Az európai építészet számára minta volt többek között a Pantheon (Minden Istenek Temploma), amely ma is áll.
Szobrászat
A római szobrászat a halottkultusz, temetési szertartások kellékeként használt viaszmások alapján alakult ki, a hitvilág szerves része. Náluk a viaszképmások, később szobrok lényegében a halott lelkének hordozói, otthonai, ezért rendkívül nagy jelentősége van ebben az ábrázolásmódban a hasonlóságnak, ami miatt a római szobrászat — ellentétben a göröggel — már-már naturalista jelleggel bír. A halottkultusznak köszönhetően nemesi és polgári családok arcképcsarnokai maradtak ránk. Ezek egyben értékes kortörténeti dokumentumok is.
Festészet
A római festészetet csak jó száz éve, Pompei feltárása óta ismerjük. Ezek az élénk színezésű, olykor történelmi, mitológiai képek a korabeli villák falait szinte teljesen beborították. Festettek még csendéleteket, hétköznapi, színházi jeleneteket, néha oszlopsorokat is, hogy ezzel még jobban fokozzák az épület pompáját. Legtöbbször derű, életöröm, könnyedség, az élet ezer ízének a szeretete árad ezekről a munkákról.
Mozaikok
A mozaik képek az egész birodalom területén — a provinciákat is beleértve — széles körben elterjedtek és tartósságuk miatt napjainkig fennmaradtak. Ezek a festményekhez, szobrokhoz hasonlóan valósághűségről (realista látásmódról) tanúskodnak, gyakran történelmi, mitológiai jeleneteket ábrázolnak. Korabeli mozaikokat többek között Dacia és Pannónia területén is feltártak.
