Részt vettem Csapó Zoli temetésén a vasút melletti református temetőben, állítólag rákos volt, tavasz óta tudott róla. Megnéztem Székely Tünde kiállítását a Művészeti Múzeumban, holnap nyílik, feltettem a tárlatról pár képet és a plakátot az oldalamra. Halmosi Sándor elküldte a legújabb verseskötetét: Napszilánkok, ezt is népszerűsítettem az oldalamon. Nagyon érdekes hangvételű ez a kötete is, mint az eddigi kilenc. Szóltak, hogy nem találják az anyagomat a Szamos októberi számába, elküldtem harmadjára is. Halmosi Sándortól kaptam egy szép, tartalmas levelet, elküldte az önéletrajzát is, amelyet egy kiadó kért tőle. Olyan volt ez a leírás , mint egy vers. Nélkülözte a közhelyeket, volt ritmusa, lüktetése, olyan volt, mint ami várható volt tőle. A temetőben jártam, kicsit letakarítottam a sírokat. Az utódom a főiskolán azt kérdezte, mit tanítson, mit dolgozzanak az első kurzuson, szemináriumon. Nagyjából leírtam azt, amit én tettem ilyenkor, és megadtam egy írásom linkjét, amely a honlapomon olvasható: Bemutatkozom, bemutatkozunk. Azon tűnődöm, hogy hiányzik-e a tanítás, hiszen ez az első év 1967 óta amikor nem dolgozom a tanügyben. Nem hiányzik, azok közzé a szerencsés pedagógusok közzé tartozom, akik minden szinten mindent el tudtak mondani, amit fontosnak tartottak, Erre 53 évem volt, ennyi elég. Hogyan tanítsunk az egyetemen? Kedves Zsuzsa! Nincsenek receptek, független vagy! Én ilyenkor alkalmi tárlatokkal az ajtón, táblán, fogason, szekrényen szemléltettem a tantárgy jellegét, ismertettem a leendő feladatokat, világhálós oldalakat, levetítettem azt, amit az előző évvel dolgoztunk, kiosztottam a DVD-ét a szemléltetőimmel, megadtam a honlapom címét. Hajtogattunk egy-két egyszerű tárgyat, ez kiindulópont az első szemináriumhoz, de ugyanakkor a bemutatás módja már módszertan is. Olyat kell választani, amit mindenki könnyen, előzetes felkészülés nélkül el tud végezni, ami mindenkinek sikerélményt hoz, bátorít: pohár, ház stb. A tanulók, hallgatók sohasem azt jegyzik meg amit diktálsz, beszélsz, hanem azt, amit teszel: „Ne magyarázd, mutasd!” A lényeg az eredményesség, annak a kulcsa, hogy meg tudd szerettetni a tantárgyadat. Ehhez kívánok eredményes munkát, kitartást, jó ötleteket, sok sikert! Írtam pár sort a bemutatkozásról a Magiszterben, ha érdekel elolvashatod, ez a honlapomon számos más, megítélésem szerint hasznos anyaggal együtt megtalálható az alábbi linken: https://muhisandor.eoldal.hu/cikkek/modszertan–rajztanitas–kezmuvesseg/2019.-magiszter–tel—bemutatkozom–bemutatkozunk.html. Egy felsőbányai idős hölgy keresett, Flórián György festőművész felől érdeklődött, csak annyit tudtam róla mondani, amennyit a művészeti lexikonokban írnak, Józsefházán született, Nagybányán halt meg, a festőkolónia aktív tagja volt. Megkaptam az Apáczai-díj értékeléseit, október 12-én, délután 17 órakor tartjuk az online megbeszélést, véglegesítjük az eredményeket. Nagyjából hasonlóak voltak az értékelések, azért vannak eltérések, főleg a dicséreteknél. A Habarics házaspár újabb fotósorozatot küldött. Feltettem az oldalamra Klárika egyik rajzát, rövid idő alatt több mint 300 kedvelést kapott. Meghalt egy osztálytársam Debrecenben, dr. Déri István. Dühöng a járvány, egyre többen betegednek, halnak meg. Csilla Törilecke oldala má közel 1000 kedvelésnél tart, naponta küldök ajánlásokat ezzel kapcsolatban az ismerőseimnek. Megjelent az Új Hét internetes első lapszáma, írásai vannak benne Marinak, Miklósnak és nekem is. Az óriás című jegyzetemben a Dávid szoborról írok. Ez még csak a próba, az igazi megjelenés október 23, péntek, akkor lesz pontosan 50 éves a történet. Értesítettek az RMPSZ titkárságáról, hogy a Tudományos Tanács ülése előtt, holnap péntek de. 10 órától főpróbát tartunk. Megkérdeztem Hugótól, hogy megoszthatok-e írásokat az Új Hét oldaláról. Megtartottuk a főpróbát, ezen 8-9 tagja vett részt a Tudományos Tanácsnak, már előre körvonalazódott néhány vélemény a hétfői megbeszélésre. Jó órát tartott a találkozó, sokkal többet, mint amennyire terveztük. Megkaptam a Sugárút őszi számának pdf változatát, megírtam, hogy részemről rendben van, a borítót átküldtem Kolozsinak. Megjelent a Szamos októberi száma, van benne egy írásom: Szatmári timpanonok és oromzatok díszei. Eugen Munteanu elküldte a repróit a Sugárút jövő tavaszi számába. Tőle tudom, hogy a polgármester 11 órakor volt a Galériában, ez egybeesett a Tudományos Tanács online megbeszélésével. Erre az évre megoldódott az adóhátraék ügye, a többi elválik. Postáztam Elek Gyuri címére a Szamos novemberi számának az anyagát, a címe: Hány óra van Szatmárnémetiben? Csilla az 1989-es változásokkal, az előző és utána következő eseményekkel kapcsolatban kért képeket, dokumentumokat, küldtem neki. Oprisa elküldte a Semn tárlaton résztvevők névsorát, megköszönte a jelentkezést. Megkaptam M. Eugentől az anyagokat a Sugárút tavaszi, 2021-es számához. Elmondta, hogy a polgármester kiválasztott 20 munkát, közte az enyémert is, ezzel tudjuk törleszteni az idei adósságot, meg kell beszéljük azt is, hogy mi történjen jövőre. Azt mondtam erre a közös tárlatunkon lesz alkalom. Bevittem két képet a Művészeti Múzeumba a Semn tárlatra. Megírtam a javaslataimat az RMPSZ elnökségének az Apáczai-díjjal kapcsolatban és elküldtem a titkárságnak. Ezt innen továbbították a Tudományos Tanács tagjainak, én is kaptam belőle. Szemhártyagyulladásom van, vettem szemcseppet. Lócika hatéves, a születésnapi fotója 660 kedvelést kapott. Végre megkaptam a lakásunk adósságmentes telekkönyvi kivonatát, hosszú, nehézkes menet volt, sok a bürökrata. Gaál György reagált a Tudományos Tanács működésével kapcsolatos javaslataimra. A legtöbbel egyetért, őt feszélyezik az online találkozók, náhány részletkérdést másként lát. Gyógyul a szemem, megszűnt a szúró érzés, a könnyezés. Milyen furcsa, hogy az élet vége felé egyre gyakrabban jutnak eszembe a tévedéseim, hibáim, meggondolatlan, rossz döntéseim. Azon tűnődöm, hogy ez az elszámolás kezdete, vagy maga az elszámolás? Balázs Lajos küldött egy cikket a közös kötetünkről, amelyben röviden az illusztrációimról is szó esik. Egyre keményebb a járvány, megteltek a kórházak, sokan halnak meg, de a legtöbb más betegségekben is szenvedett. Újra bezárják az iskolákat, vendéglőket, szállodákat, egyes helyeken az utcán is kötelezővé teszik a maszk viselését. Ma az unokáimmal egy parkban, maszkban találkoztunk, haza kísértem őket, hogy addig is együtt legyünk. Az a helyzet ezzel az óvatossággal, hogy míg kizárnak 7-8 lehetőséget a közvetlen fertőzésre, addig 92 más úton símán megkapható a betegség, amivel addig, amíg nem betegszik meg az ember, szerintem nem érdemes foglalkozni. Folyamatosan töltöm fel újabb képgalériákkal, saját írásokkal, cikkekkel a honlapomat. Bob Lóránddal három órán át beszélgettünk járványról, művészetről, politikáról, képregényekről, a művészet szerepéről, jövőjéről. Folyamatosan hallgatjuk a járvánnyal kapcsolatos jelentéseket, katasztrófa elméleteket a jövőnkkel kapcsolatban, statisztikákat a fertőzöttekről, halottakról, karaténbe zárt városokról, helységekről, bezárt iskolákról, óvodákról, büntetésekről. Valahol azt olvastam, hogyha lecseng a járvány az ország lakosainak a fele alkohol elvonó kúrán, a másik fele a pszichiátrián lesz. Tény, hogy a vezetőink nagy része nem tud bánni az emberekkel, nem tudja a megfelelő hangnemben megszólítani őket, a felelősséghárításon alapuló, gyakran abszurd rendeletek levét mindig az állampolgár issza meg. Megjelent az Új Hét. Ennek kapcsán írtam a kiadvány egyszemélyes szerkesztőjének, Ágoston Húgónak: Köszönöm szépen az értesítést, gratulálok, adjon az Isten erőt, egészséget, hitet a folytatáshoz. Úgy gondolom, hogy ez kultúrtörténeti esemény, ilyen hatalmas – egyszemélyes – szerkesztőséggel nem mindennapi bravúr. Isten éltessen! Elküldtem Hugónak a Munkácsyról szóló írásomat, kérte mégegyszer a másik ötöt is, azokat is átküldtem. A Hungart megint akar küldeni valami pénzt, ehhez szükségem van egy igazolásra a pénzügyiektől. Ma náluk jártam, kis szerencsével kedden megkapom a papíromat és emailban tovább küldhetem. Holnap nyílik 16 órakor a tárlatunk, amelyen két munkával szerepelek, a szervező megkért, hogy mutassam be románul Alexandru Zotta Pictori si amici című könyvét, amelyben rólam is írnak. Azt Új Hét hosszú kommentárral közölte az olvasói levelemet, lehetőségeket nyitva ezzel a további hozzászólóknak is. Az Apáczai-díjjal kapcsolatban a titkárság elküldte Péter Sándor javaslatait, ez arra hívja fel a figyelmet, hogy még több embert kellene bevonni a pályázatba, lényeges változtatásokat ő se javasol. Részt vettem a tárlaton, elmondtam a beszédem románul a könyvbemutatón, jártam Nyiri Zoli műtermében. Az eseményről fotókat tettem fel az oldalamra. Cordea Márta arra kért, hogy írjak pár sort románul a nemrég elhúnyt Aurel Popról, találtam egy kozos fotót is, amit az írással együtt másnap reggel postáztam a címére. Miklóssal azt latolgatjuk, hogy csütörtökön takarítjuk, díszítjük a sírokat. Sok mindent nem értek a járvánnyal kapcsolatban. Többek között azt sem értem, hogy egyrészt szabad megfogni a kilincset, a bevásárló kosarat, lépcsőkorlátot, de nem szabd kezet fogni. Persze, lehet, hogy ezzel csak én vagyok így, és a többieknek minden világos. Egyre butábbnak, tanácstalanabbnak érzem magam. Tegnap online beszélgetést folytattam az unokáimmal. Klárika nem akarta magát mutatni, hanem különböző maszkokat tett fel, de megmutatta a legújabb rajzait, a kedvenc könyvét és még egy halom dolgot. A Hungart megkapta az igazolásokat, azt üzenték, hogy az átutalásra valamikor novemberben kerül sor. Csilla kölcsönkérte az állványomat és a fényképezőgépemet, a gyerekekkel valószínüleg vasárnap a parkban találkozhatunk. Rendbe tettük a sírokat Miklóssal két temetőben, vittünk virágot, készítettem néhány fotót és meglátogattam Ágnest, Gábor és Emőke gyermekeit is. Az Új Hét közölte a Munkácsy a kereszten című írásomat, nagyon sok embernek tetszett. A Művészeti Múzeum részlegvezetője szeretne egy átfogó szatmári múvászettörténeti anyagot készíteni, a segítségemet kérte most is. Az anyagaimat rendszerezem, azt kértem, hogy előbb digitalizálják a művészeti részleg teljes anyagát, csak utána tudunk munkához látni. Egy megjegyzésre írtam: Kedves fiatal barátaim! Ne lepődjetek meg azon, hogy az általunk hatalmas erőfeszítésekkel, hiányos, olykor bizonytalan forrásanyagokból előhalászott és önzetlenül átadott adathalmazban – amellyel a múlt csúsztatásait, elhallgatásait, hazugságait, hiányait, korszerűtlenségét korrigáltuk egy átmeneti, ellenőrzési lehetőségek nélküli, sürgető korban – hibák is vannak. Nem volt időnk alapkutatásokra, világhálós ellenőrzésekre, összehasonlításokra, ha ilyen igényekkel írtam volna meg a városismertetőimet, a módszertani útmutatóimat, ezen a módon hozom létre a püspökség művészeti leltárát, a szatmári arcképeket és még sorolhatnám, máig nem készülnek el. Mi sem lepődünk meg azon, ha hálásak vagytok az önzetlen segítségért, útmutatásért, a feltárt lehetőségekért, és azon sem, ha egy több információt nyújtó időszakban, a nekünk is köszönhető alaposabb felkészültségetekkel egyetlen szó, szemrehányás nélkül folyamatosan javítjátok a hibáinkat, a saját tévedéseitekkel együtt. Ez a legkevesebb, amit a kor, és mi is elvárunk tőletek. V. Béla kérte a Sugárút téli számának anyagát, elküldtem neki. Nem főszerkeszt rajta semmit, úgy teszi be a folyóiratba, ahogy küldöm. A szatmári képzőművészettel kapcsolatos anyagaimat rendszerezem.
