Padova is nagyon szép itáliai város, számos nevezetesség, történelmi, egyháztörténeti, kulturális, művészeti, gazdasági esemény színhelye. A 20. század elejétől híressé váltak a vásárai, de még ezeknél is ismertebb az egyeteme, amely a legrégebbi európai felsőoktatási intézmények egyike. Olyan tudósok nevei kötődnek hozzá, mint Kopernikusz, Galileo Galilei. Padovában született többek között az építész Palladio is. Megtekinthetjük itt a Scrovegni kápolnában Giotto festményeit, valamint az egykori római színház helyén létesített hatalmas szoborparkot, amelyben eddig 82 olyan személyiségnek állítottak emléket, akik naggyá tették Padovát. Köztük látható Báthory István szobra, aki a városban tanult. Neki szatmári gyökerei is vannak, hiszen családja birtokolta a Partiumban a somlyói, szatmári és szinéri uradalmat.
Látogatható itt Európa egyik legrégebbi botanikus kertje, művészeti múzeumában Tintoretto és Tiepolo képeit csodálhatják meg az érdeklődők. Legszebb főtéri épülete az Igazságügyi Palota, amelyet emeletes loggiasor övez.
A főteret (Urak Tere) időnként ellepik a vásárosok bódéi, magam is kifogtam már hasonlót. Az esemény gazdag árúkínálatával, nyüzsgésével érdekes színfoltja a patinás településnek. A lakosokat sem zavarja különösebben mindez, és mint a legtöbb nyugat-európai város főterén, a piac után általában rekordidő alatt visszaállítják a példás rendet, tisztaságot.
A több mint 200 ezer lakost számláló Padova azonban a fenti látnivalókon, érdekességeken túl elsősorban Páduai Szent Antal városa, akinek sírját, ereklyéit a városközpont közelében látható Szent Antal-bazilika őrzi. A katedrális, székesegyház püspöki, érseki templom, a bazilika jelentőségben, rangban ennél többet jelent. Ez egy nagy befogadóképességű, több stílusirányzat jellemző jegyeit egyesítő, reprezentatív székesegyház, amely már a külsejével is alaposan elüt Olaszország legtöbb templomának kinézetétől. Mi tűnhet szokatlannak, furcsának ezen az épületen? Többek között a kupolák dobbal megemelt keleties formavilága, a minaretre emlékeztető harangtornyok, a bizánci hatásokra, megoldásokra utaló homlokzati részletek. Mindez magától értetődő természetességgel, már-már észrevétlenül ötvöződik elsősorban a romanika és a gótika stíluselemeivel. A templomot a 13. század első felében kezdték el építeni és néhány évtized alatt elkészült, de a későbbiekben, elsősorban a 14. és 15. században még sok külső és belső változtatást, átalakítást ért meg. Szent Antal sírja, kápolnája kicsit későbbi, reneszánszkori alkotás. A 16. században készült el, az itt látható szobrokon azonban már a barokk stílusjegyeit fedezhetjük fel.
Honnan a keleties jelleg? Pádua a 15. század elején a Bizánci Birodalommal szoros kapcsolatokat ápoló Velence fennhatósága alá került, valószínűleg ennek nyomait fedezzük fel itt ugyanúgy, mint a velencei Szent Márk Bazilikánál. Mivel túl közel van a határhoz, volt ez a város már francia és osztrák kézen is, 1866 óta része Olaszországnak.
A székesegyház 115 méter hosszú és 55 méter széles, ami lényegében azt jelenti, hogy a szatmári püspöki főtemplomnak jó kétszerese, ennek ellenére csupán fele akkora, mint a római Szent Péter Bazilika. Talán ennyi elegendő is a méretekről.
Szent Antal Lisszabonban, Portugáliában született nemesi családban és 36 éves korában, Padova mellett halt meg 1231-ben. Ágoston-rendi, később ferences rendi szerzetes volt, misszionáriusi feladatokat is végzett. Nagyhírű szónok, Marokkóban, Itáliában és Dél-Franciaországban prédikált, egészen fiatalon tartományfőnök lett, valamint a Bolognai Egyetem ferences lektora. Találkozott Szent Ferenccel, több csoda fűződik a nevéhez, olyan tekintélye volt a kortársai körében, hogy alig néhány hónappal a halála után a nép határozott követelésére IX. Gergely szentté avatta. Hétszáz évvel később, 1946-ban egyháztanítóvá nyilvánították.
A templomot sokan látogatatják a gyönyörű épület, az itt látható kiváló minőségű, magas művészi színvonalat képviselő szobrok, domborművek, freskók, kegytárgyak miatt is, de a legnagyobb vonzerőt a katolikus látogatók számára Szent Antal ereklyéi jelentik. A hívek a márványkoporsó érintésének évszázadok óta csodatevő erőt tulajdonítanak. Itt őrzik a szent csontjait, egykori csuháját és csodával határos módon épen maradt nyelvét is.
Tisztelete hamar elterjedt térségünkben, Baján, Békéscsabán, Egerben, Csíksomlyón, Óbecsén, Aradon, Budapesten és egyházmegyénkben, Szatmárnémetiben, Kaplonyban is épült ilyen templom. Szinte nincs olyan templombelső felénk, amelyben ne lenne szobra, oltára. A hívek a nincstelenek oltalmazójának, a legkülönfélébb kívánságok teljesítőjének tartják számon szerte a világon. A Szent Antalnak szánt ajándékokat perselyben gyűjtik a szegény sorsú hívek számára.
Sokféle történet terjedt el róla, gyakran ábrázolják a karján a kis Jézussal. Ugyanolyan legenda ez, mint a Szent Ferencé, aki egy látomása szerint a keresztről való levételnél segédkezett. Ez valójában képtelenség, hiszen Krisztus után 1200 évvel éltek.
A városnak számos magyar, sőt erdélyi vonatkozása is van. I. Lajos magyar király a nápolyi hadjárat kapcsán 1347-ben járt erre kíséretével, Padovában írták alá az Osztrák-Magyar Monarchia képviselői az első világháború utáni fegyverszünetet. Itt halt meg 1576-ban Bakfark Bálint, kora kiváló erdélyi szász zeneszerzője, lantművésze, egyetemén tanult a 16. században az erdélyi magyar történetíró, Szamosközi István és még sorolhatnám.
A város legismertebb, leghíresebb köztéri szobra a székesegyház (bazilika) mellett, magas talapzaton látható, ez Gattamelata zsoldosvezért ábrázolja. Donatello, a neves firenzei szobrászművész készítette 1453-ban. Ez nem csupán egy párját ritkitó, kiváló alkotás, hanem az első reneszánsz lovas szobor, amelyen a művész munkatársaival hét éven át dolgozott, és amelynek előképe — mint annyi más köztéri alkotásnak — Marcus Aurelius császár ókori római lovas szobra volt.
