A gyárépülettel szemben, a Păstrăvului utca sarkán álló városi bérház épületén a félkörös erkélyek rácsainak ritmusa (01) a múlt századfordulón térségünkben gyakran alkalmazott szecessziós stílus vonalvezetését, formavilágát juttatja eszünkbe. Ez azonban az egyszerűbb, spórolósabb, puritánabb változat, hiszen ugyanebből a korból sokkal gazdagabb, változatosabb, a tervezés és kivitelezés szempontjából is igényesebb, kifinomultabb, jellemzőbb példákat ismerünk.
Önmagában a szecesszió korának szatmárnémeti vasművessége, erkély-, lépcsőkorlátai, csatornadíszei, ablak- és ajtórácsai, dísz tornyocskáinak cirádái stb. külön tanulmányt érdemelnének. Aki szán egy kevés időt száraznak, porosnak, szegényesnek tűnő városunk építészeti értékei felkutatására, megismerésére, rövid idő elteltével meglepődve fogja tapasztalni annak végtelen változatosságát, formagazdagságát.
Ugyanezen az oldalon, kicsit odébb egy napjainkban felújított, kibővített díszes lakóház homlokzata hívja fel a figyelmet. Ez egyike azoknak a jó százéves polgári épületeknek, amelyen a tulajdonos monogramja is olvasható: dr. H. GY. A kezdőbetűk tojásléces, levél- és füzérdíszes környezetben láthatóak, ezt egészíti ki alul egy olyan női arcot ábrázoló maszk, amelynek levéldíszes kerete is szecessziós példákat idéz (02). Az utóbbi is visszatérő motívum, tucatnyi hasonlóval találkoztam különböző szatmári családi házakon, középületeken.
Ugyanitt fedezhetünk fel egy nagyon szép, vegyes formanyelvű, eklektikus falpillér fejezetet (03), amelynek domináns, központi motívumát, a volutát szimmetrikus növényi ornamentika, pántlikával alul összefogott levelek, bogyók, virágszirmok egészítenek ki.
Felette már a reneszánsz idején alkalmazott, a barokk korban elterjedt és a múlt századfordulón újra divatossá vált, gazdag, változatos formavilágú, levelekkel, virágokkal, gyümölcsökkel, tobozzal, pántlikával ékesített füzérdísz látható. Ezek is gyakran ismétlődő és igen változatos elemei a szatmárnémeti épületek ornamentikájának. Szó sincs itt állandó ismétlődésről, egyhangúságról. Ha egymás mellé helyeznénk néhány ismert példát, akkor döbbennénk rá, hogy milyen sok kompozíciós megoldás, harmónia, egyensúly alakítható ki a jelentéktelennek tűnő, térkitöltő szerepkörű felületeken.
A helyszín régi, eredeti neve Nemes utca volt, amely egykor a város peremvidékéhez: a vágóhídhoz, kaszárnyához, jégveremhez, Kotró-kerthez valamint a városi cigányzenészek által lakott negyedhez, az ún. Gyehennához vezetett.
Ezen a környéken ma a felújított kaszárnyaépület mellett az újközponthoz simuló modern társasházak, irodaépületek, középületek színesítik az utcaképet, amelyek között még egy régi bérházból kialakított rendőrségi épület, lakossági nyilvántartó is békésen megfér. Érdemes az utóbbinak figyelmesebben megvizsgálni a homlokzatát (04), amelynek felső sávját egyszerű profilú, rovátkolt falpillérek ritmusa tesz különlegessé és gazdagon modulált, középen timpanonszerű kiugróval gazdagított záró párkány díszít.
A Brâncoveanu utcával való kereszteződés közelében emléktáblára (05) bukkanunk, amely a 2001-ben, 54 éves korába elhunyt Emil Matei apai származású költőre, a szatmári irodalmi élet képviselőjének állít emléket. Sokan emlékezhetnek arra is, hogy a ház alagsorában a költő a kilencvenes években régiség kereskedést működtetett.
Ezen az utcán, a kaszárnyaépület oldalán jórészt az utóbbi két évtized üzleti vállalkozásaira utaló, átalakított épületek, a CEC Bank új palotája és egy modern irodaház is látható, amelyben többek között jelenleg a Szatmári Friss Újság valamint a Szatmar.ro internetes lap is működik (06). Közöttük szerényen húzódik meg egy valamikor jobb napokat látott magánház, amelyet a külső stílusjegyek alapján a múlt század elején építettek.
Az utca végén, immár 120 éve látható a kaszárnyaépület, az egykori József Főherceg laktanya egyemeletes, némi klasszicizáló elemeket is sejtető egyszerű, szigorú, már-már dísztelen épülettömbje, amely egy jó ideje felújítva, közművesítve több intézménynek is otthont nyújt. Többek között ebben az épületben, a Petőfi utcai részben működik 2000 óta a Babes-Bolyai Tudományegyetem kihelyezett szatmári közigazgatási és tanítóképző tagozata is.
Az épületegyüttes az átalakítások ellenére máig megőrizte kaszárnya jellegét, mint kuriózum említeném meg, hogy még az a felújítások után is, a Bujorului utcai kereszteződésénél négyféle kerítést figyelhetünk meg itt egy viszonylag rövid szakaszon (07). Mindez az előre gyártott betonelemek alapján az utóbbi néhány évtized, főleg a kommunista időszak hagyatéka lehet. Lehet, hogy ez eddig csak nekem tűnt fel?
