A szatmári Rákóczi utca a város egykori főutcája, tehát egyáltalán nem lehet azon csodálkozni, hogy reprezentatív, igényesen díszített épületek sora található itt is. Meddig volt főutca ez a nem túl széles és igazából hosszúnak sem mondható, a múlt századforduló településéhez, annak igényeihez, közlekedéséhez, forgalmához méretezett útszakasz? A Sugárútnak (B-dul I.C. Bratianu) nevezett, több szakaszban épült, széles utca átadásáig, használatba vételéig.
A Rákóczi utca elején van a Kálvin-tér a Láncos-templommal, a református gimnázium, a lelkészi hivatal stb. épülete. A tér mögött látható a posta, az egykori rendőrség, tűzoltóság épülete, a Katolikus Kaszinó (ma Mioriţa vendéglő), a törvényszék monumentális, kettős épülettömbje, egy általános iskola (G. Moisil) valamint az egykori Osztrák-Magyar Bank épülete, amelyet jelenleg a rendőrség használ, és itt van többek között a magánházból kialakított RMDSZ székház is. Díszes, gazdag ornamentikájú magánházak, bérházak sora egészíti ki a fenti felsorolást, hogy az új és a legújabb épületekről ne is beszéljünk.
A Láncos templom a térség legnagyobb református temploma, a város legmagasabb részén épült, amely egyáltalán nem elhanyagolható szempont egy olyan alföldi, folyóparti településen, ahol az áradások szinte rendszeresek voltak. Természetesen ez csak akkor a legmagasabb pont, ha a mesterségesen kialakított emelkedéseket, dombocskákat (pld. a Várdomb) nem vesszük figyelembe. Külső és belső díszítése, ornamentikája között a figyelmes szemlélő első látásra felfedezheti a különbségeket. Az épület stílusa neobarokk, a barokk késői, leegyszerűsített, a reformátusok által is elfogadott, és térségünkben széles körben alkalmazott típusáról van szó, amelyet Preinlich Zsigmond kőműves tervezett, és ő volt a kivitelezés vezetője is. A templombelső díszesebb, ha úgy tetszik a késő barokk hagyományos, gazdag, olykor burjánzó formavilágát jobban gyümölcsöztető díszítéseket fedezhetünk fel itt, míg a templom külsejének díszei egyszerűbbek, ha úgy tetszik puritánabbak. Feltétlenül szeretném felhívni itt a figyelmet a templombelső bútorzatára, az ajtó- és ablakkeretek formavilágára (02) — ezek bombázás utáni módosítására, átalakítására nem térnék ki bővebben, de ennek ellenére úgy gondolom kötelességem megemlíteni Tóth Kálmán és Szűcs Kálmán szatmári építészek neveit, akik az ötvenes években a templombelső berendezését, illetve külsejének díszeit is tervezték. Kiváló, jól képzett szakemberek voltak mindketten, neveik, tevékenységük bemutatása, értékelése városunk történetében úgy tűnik még várat magára. A templom kerítésének „töviskoronára emlékeztető” vaskos láncszemei (03) jelkép értékűvé váltak, bár a korabeli felvételek tanulsága szerint volt időszak (a két világháború között, a múlt századfordulón), amikor nem láncok, hanem téglaalapú, ívelt formájú, a mainál jóval magasabb, hagyományos formavilágú kovácsoltvas kerítés vette körül a templomkert gazdagon burjánzó fáit, bokrait. Nagyon szépek a mostani kerítésen látható szimmetrikus, aranyozott kelyhekkel díszített, alacsony ajtók, érdemes néhány percet áldozni ezek megtekintésére is ugyanúgy, mint a toronysüveg gazdag, harmonikus formavilágának a tanulmányozására.
A templom mögötti kis összekötő, az utcát átszelő átjáró két végén stilárisan rokonítható, szatmári vonatkozásban kicsit rendhagyó homlokzatú épületek láthatóak. A művészeti líceum egykori emeletes épületéről és a lelkészi hivatalról van szó. Ezek a bástyaszerű, lovagvárakat idéző homlokzatok gótikus, román stílusú épületdíszeket, formákat idéznek. Csúcsban végződő íveket, lóhereívet, tornyocskákra, mellvédre emlékeztető kiugrókat, záróköves álíveket is szerepeltet a tervező. Mindez természetesen csak látszat, reminiszcencia, a romanika, gótika, reneszánsz stílusok díszítő elemit felhasználó historizmus késői szülötteivel találkozhatunk itt is, mint a város több más, kevésbé forgalmas pontjain.
A posta közelében áll a Popp Aurel Művészeti Líceum egyik épülettömbje (ez is a református egyház tulajdona), ezen elsősorban az ívelt vonalvezetésű homlokzati rész füzérdísze (06) hívja fel magára a figyelmet. A kartus fölött két angyalkafejet is felfedezhet itt az érdeklődő. Olyan eklektikus dísz ez, amely leginkább a szecesszióval rokonítható, ennek ellenére hiba lenne ezt a homlokzatot egyértelműen szecessziósnak nevezni.
Ha figyelmesen megnézzük, elemezzük a Kálvin téren, illetve annak közvetlen közelében látható épületeket, beleértve a református gimnázium, az egykori esperesi hivatal, illetve a művészeti líceum másik, a református gimnázium tőszomszédságában található tömbjét, azt tapasztaljuk, hogy ezek az ornamentika szempontjából meglehetősen heterogén összképet mutatnak. Ezt a hatást még tovább fokozza a környéken található régebbi vagy újabb magánház, tömbház stb. Ez így természetes, hiszen a megyeközpont egyik történelmi részéről van szó, ahol az összkép nem előzetes, jól átgondolt tervek alapján, hanem az események, az állandóan változó politikai, gazdasági körülmények, tulajdonosi viszonyok sodrában alakult és folyamatosan alakul tovább napjainkban is.
