Sétatér b

A Sétatéren (B-dul Vasile Lucaciu), mint a bevezetőben már említettem több középület is található, közülük ezúttal néhány szóban a Megyei Múzeum, az ortodox plébániatemplom valamint a Megyei Nyugdíjigazgatóság épületeinek az ornamentikájáról írok.

Nagyon szép, igényes díszítésű az alig nyolcvanéves templom, amelyen az ortodox, ezen belül a román építészeti iskola hagyományait, motívumvilágát fedezhetjük fel Tévesen többek — beleértve a magyar sajtót is — katedrálisnak neveik. Divatos szó lett a katedrális, hiszen annak nevezik sokan a nagykárolyi új ortodox templomot, de még nagyobb falusi plébániatemplomoknál is találkoztam ezzel a kifejezéssel. Magam is szép, reprezentatív épületnek tartom a szatmárit, de katedrálisnak, székesegyháznak csak akkor mondhatnánk, ha püspöki, esetleg érseki templom lenne. A katedrális a görög káthedra (ülőhely, bírói vagy tanári szék) szóból ered. A VI. századtól a püspöki templomokat hívják így, mert abban áll a liturgiát vezető püspök széke. A katedrálist nevezik még székesegyháznak vagy dómnak, a többi templom neve plébániatemplom, a kisebb templomokat kápolnának hívják.

Az előkép, a példa ebben az esetben nyilvánvaló, elég, ha összehasonlítjuk a Curtea de Argeş-i, XVI. századi  püspöki templomot a szatmárival, azt fogjuk tapasztalni, hogy a két épület nemcsak külső megjelenésében, hanem a kötélfonatot utánzó díszektől a toronysüvegekig, az alacsony kerítéstől az épület felületén látható ívsor frízekig, a kockafejezetű, gazdag növényi ornamentikájú oszlopoktól, rozettáktól az övpárkányokig a különbségek mellett még számos párhuzam van. A frízek, rozetták kifinomult, magas szakmai tudással kivitelezett díszítései mellett külön felhívnám az érdeklődők figyelmét az oszlopfők motívumvilágára. Érdemes ezeket több nézőpontból, különböző megvilágításban is tanulmányozni, hiszen a maguk nemében páratlan plasztikai élményt nyújtanak. Engem egy tavalyi, 2010-es görögországi út — amely során számos ortodox templomot, kolostort is meglátogattam — győzött meg a romániai ortodox építészet arányainak és motívumvilágának figyelemre méltó szépségeiről. Ez a tapasztalat is bizonyítja, hogy értékeink megítélésében milyen fontos szerepe van az összehasonlításnak.

Kis sarkítással megállapítható, hogy az ortodox, görög keleti építészet, festészet, díszítőművészet kortalan. Kortalan olyan értelemben, hogy a hagyománytisztelő, a szigorú előírásokat (kánonokat) következetesen betartó művészek alkotásain alig okoztak feltűnő, alapvető változásokat a századok. Ilyen értelemben az összehasonlítás a görög, bolgár, orosz stb. régebbi vagy újabb példákkal viszonylag egyszerű. Bátran állíthatjuk, hogy ebben az összehasonlításban a romániai ortodox egyházművészetnek — és ide sorolható a szatmári plébániatemplom is — nincs szégyenkezni valója.

A régi prefektúra épületét, amely ma Megyei Múzeum, G.P. Liteanu, a román  műépítészeti iskola képviselője tervezte. Igazodik ez a két világháború között emelt monumentális hatású középület a kordivathoz is, de ugyanakkor külsőségekben, az épület szerkezetében egyaránt egy közigazgatási intézménnyel szemben támasztott követelményekhez is hű kíván maradni. Tekintélyt ébresztő egyszerűség, áttekinthetőség, pragmatikus megoldások jellemzik. Homlokzatát a két felső szintet összekötő, óriás (több szintet összekötő) fél oszlopok tagolják, amelyek ívsort „tartanak”, itt látható a széles erkély, amely a homlokzati rész meghatározó eleme. Mindehhez szervesen illeszkedik a széles, díszes bejárat, a sarokrészen kis, toronyszerű kiugrót fedezhetünk fel.  Mi az alapvető különbség a régi és a mostani szatmárnémeti közigazgatási palota között? Az első a monumentális jellege mellett, nyugalmat, biztonságot sugall, arányaival alkalmazkodik az alföldi város jellegéhez, az ide érkező könnyen tájékozódhat, kiigazodhat a belsejében. A mostani olyan grandomán, égbe nyúló, a város építészeti hagyományait semmibe vevő, túlbonyolított szerkezet, amelyben a belső térkiképzést utólag a külső formák adott kereteihez idomították, és ez akadályozza az áttekinthetőséget, valamint nagyon sok kihasználatlan és kihasználhatatlan felületet eredményez. Akik úgy gondolják, hogy a modern építészeti megoldások egészen más igénnyel formálódnak, alakulnak, azoknak szíves figyelmébe ajánlom a nagybányai közigazgatási palota épületét.

Régi, tekintélyt, anyagi biztonságot sugárzó polgári házból alakították ki a közelmúltban a Megyei Nyugdíjigazgatóság épületét. A közelében több kisebb középület, pártszékház, adóhivatal stb. is látható. A nyugdíjigazgatóság épületének kazettás díszítésű kapuja, falpilléreinek mívesen kivitelezett korinthoszi fejezetei, térkitöltő díszei a város egyik legszebben, leggazdagabban díszített, figyelemre méltó földszintes középületévé avatják. Azt egy pillanatig sem állíthatjuk erről a homlokzatról, hogy egyszerű, visszafogott az ornamentikája, ennek ellenére az összkép egységes, kiegyensúlyozott, kellemes hatású, úgyis fogalmazhatnék, hogy emberléptékű, barátságos, hívogató. Ha rendeltetésére gondolunk, ez egyáltalán nem elhanyagolandó szempont, erény.

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.