Tény, hogy ornamentika szempontjából a Sugárút érdekesebb, változatosabb, gazdagabb szakasza az, amelyik a Sétatértől (B-dul Vasile Lucaciu) a Kossuth-kertig, lényegében a vasúti sínekig tart. Az utcának ez a része kapta többek között a B-dul Traian elnevezést. Forgalmi szempontból is fontos, jelentős ütőere ez a városnak, üzletek, vendéglők, cukrászdák, a Megyei Múzeum (egykor prefektúra, párt székház), óvoda, templom, gyár és a város legszebb parkja, a nemrég felújított közfürdő épületével található ezen az útszakaszon. Itt van az ún. Dobosi-ház, a Princz testvérek sokat, sokszor reprodukált két szép, szecessziós stílusú magánháza és a vasút számára épített palota, amelyben jelenleg sofőriskola és a Gyerekek Háza elnevezésű intézmény szakkörei működnek.
Ezen a szakaszon épült fel az Irsik Ferenc kanonok által létesített árvaház a 19. század végén és itt látható a Kossuth-kerttel szemben a Szent József templom (01) is. Az utóbbit a híres magyarországi építész, Foerk Ernő tervezte (1913), akinek jelentős szerepe volt többek között a püspöki kápolna díszítésében, a krasznabélteki, szaniszlói templomok átalakításában, kibővítésében is, de ő tervezte a Szegedi Dómot, fogadalmi templomot is. Kevesen tudják, hogy a szatmári Szent József templomban tiroli, müncheni műhelyekből származó alkotások is találhatóak, gyönyörű oltára többek között Stuflesser Ferdinánd ausztriai műhelyében készült, de tiroli a Szent Annát ábrázoló szobor is, a Jézus-szíve festett faragvány pedig München-i. Ez a rövid, kis kitérő is üzenet mindazoknak, akik Szatmárnémetiből 1990-től folyamatosan Európába igyekeznek.
Mivel nem szeretnék ismétlésekbe bocsátkozni, ezúttal nem térek ki részletesebben sem a Megyei Múzeum épületének leírására, sem a Pricz testvérek magánházainak bemutatására. Ami a felújított gőzfürdő épületét illeti, azzal csak a későbbiekben, és külön szeretnék foglalkozni.
Nagyon sok figyelemre méltó ablakkeretet, erkélyrácsot, homlokzati díszt figyelhetünk meg az utcán, a régebbi épületek nagy része itt is eklektikus, de gyakran tűnnek fel ezeken szecessziós elemek is. Változatos formavilágúak, díszítésűek a bérházakon, magánházakon, közintézményeken felfedezhető tornyocskák, illetve az annak tűnő kiugró épületelemek is, sok közülük a szatmári tetőbádogosok szakmai felkészültségét, tudását, kreativitását dicséri. Kis kivétellel ezek közül szinte valamennyi alapos, értő felújítást igényelne.
Ennek az útszakasznak is vannak új, vagy a közelmúltban készült földszinti üzletsorokkal kiegészített tömbházai, ezek kivétel nélkül egyszerű, az ornamentika szempontjából érdektelen, jellegtelen építmények. A lakónegyedekben látható és az itteni tömbházak között észlelt különbségek minimálisak. A Sugárút épületein itt-ott feltűnik egy kevés csempe, némi enyhe játékosságra utaló bátortalan igény, kísérlet, de ezeket nem szabad, és nem is lehet túl komolyan venni.
Ebben a rövid írásban közelebbről az egyik érdekes, ívvel zárt, többször is átalakított, monumentális hatású kaput szeretném ismertetni (03). Ha sikerül elvonatkoztatnunk az utólag rá erőszakolt termopán ablaktól — vagy a meglehetősen igénytelen, sőt egyenesen csúnya megoldástól, amelynek köszönhetően az egyetlen bejáratból kettő lett — talán értékelni tudjuk az egész egységét, harmóniáját és felfigyelünk az ablak feletti neogótikus, kecses árkádsor játékosságára is.
A fentihez hasonló igényesség közvetlenségét, szépségét szeretném kiemelni annak a stilizált növényi formákat idéző díszítőmotívumnak (04) a bemutatásával is, amely látszólagos egyszerűsége ellenére a változó napszakokban a különböző fényviszonyoknak köszönhetően rendkívül jól érvényesül.
Az itt reprodukált vaskapu (05) — amelynek egy kinagyított részlete látható a 06-os képen — a maga nemében gyönyörű munka és teljes egységet alkot a szecessziós díszítésű Princz-házzal, amelynek lényegében a bejárati részét zárja. Talán kifogásolható ennél a bátran díszítőművészeti alkotásnak nevezhető példánál a tökéletes szimmetria, de ezen belül bőven kárpótolja a nézelődőt az a jórészt növényi eredetű motívumvilág, amely még a jelentéktelennek tűnő részleteknél is tartogat meglepetéseket. Olyan rafinált ritmusok rendszerével találkozhatunk ezen a felületen, amely a vonalak és formák keleties burjánzása ellenére sem nélkülözi a rendszert és a rendszernek köszönhető egységes összhatást. A tervezőnek még arra is volt gondja, hogy a zár mértani merevségét a sarkakon ívelt vonalú motívumokkal oldja. Gondosan vigyázott arra is, hogy a szerkezet tartóelemei se meredjenek csupaszon a magasba, ezek szögletes, rideg formáit változatos, hullámos vonalú kiegészítőkkel toldotta meg. Eddig még nem sikerült megtudom ki készítette ezt a kaput, de a munka alapján minden tiszteletet megérdemel az a mester, aki nemcsak a szakmáját (az anyagokat, technikákat) ismerte ilyen magas szinten, hanem a fentiek mellett gondja volt arra is, hogy munkája ne okozzon stílustörést. Ez az alkotás egyike azoknak, amelyek alapos, értő és tartós felújítást érdemelnek.
Természetesen a Sugárutat sem kímélte meg a giccs. Nem messze a fentiekben bemutatott gyönyörű vaskaputól, az utca túloldalán, a jellegtelen, szürke tömbházak árnyékában rácsos falú, vidékies, muskátlis, étterem-utánzat, söröző (07) várja a vendégeket, a bejárat két oldalán olyan festett gipszöntvény-pincérekkel, amelyekhez hasonlókkal az utóbbi években megteltek az európai városok. Ezek túlnyomó része olyan negédes, giccses és ronda, hogy már-már szépnek hat. Minden utam alkalmával, évek óta gyűjtöm ezek fotóit Görögországtól Spanyolországig. Csak azért nem teszem „közkinccsé” az anyagot, mert nem szeretnék újabb divatokat teremteni, terjeszteni szülővárosomban.
