Sokan bosszankodnak azon, hogy kedvenc tévé műsoraikat gyakran szakítják meg kereskedelmi reklámok. Ezek nem csak a tévét, rádiót, világhálós oldalakat lepték el, de jelen vannak a nyomtatott és elektronikus sajtóban, újságokban, folyóiratokban. Léteztek már 150-200 éve is, a múlt századfordulós években és a két világháború közötti időszakban megsokasodtak, csak a szocializmus szűkös keretei között feledkeztünk meg egy időre róluk. A választék hiánya, az állami monopólium domináns jellege is oka volt ennek, meg a közgazdászok által hiánykereskedelemnek nevezett állapot, amelyben nemcsak a kínálat volt gyatra, hanem a legszükségesebb termékek is tartósan hiányoztak.
Miközben vadkapitalizmusunk vállalkozói elárasztanak bennünket a legkülönfélébb reklámokkal, kínálatokkal, kíváncsian szemlélem, olvasgatom a régi újságok hírdetéseit is, hiszen ezek gyakran sokkal többet elárulnak elődeink érdeklődési köréről, igényeiről, életmódjáról, mint a vezércikkek vagy jegyzetek. Ez azért lehetséges, mert a fizetett hírdetéseknek egyik alapvető jellemzője, hogy rövidek, nem véletlen, hogy a Szatmári Kultúra oldalam egyik állandó rovata is a fenti címet viseli.
Annak idején tanáraim, tankönyveim arról próbáltak meggyőzni, hogy emberiség történetére a háborúk, gazdasági válságok, felfedezések, kulturális megvalósítások, kisebb-nagyobb politikai változások a jellemzőek, de ezeknél engem sokkal jobban érdekelt az emberek mindennapi élete, gondjai, problémái, érzései. Gyakran ilyen kérdésekre kerestem a választ művészettörténeti, műkritikai tanulmányaim során is. Úgy éreztem, hogy ezek árnyalják, gazdagítják a sokszor általánosító, közhelyszerűvé vált megközelítéseket ugyanúgy, ahogyan a száz évvel ezelőtti Szatmárnémetiről alkotott képet a jellegzetes épületek, hires emberek, történelmi események, kiemelkedő megvalósítások ismeretén túl teljesebbé, érdekesebbé, hitelesebbé tehetik a kor hírdetései.
Egészségügyi reklámok
Nagyszerű, biztonságos érzés lehetett egy olyan világban élni, ahol minden betegségre azonnal ható orvosságok álltak a rendelkezésre, gyógyhatású fürdők voltak, ráadásul olyan kenőcsöket, szappanokat árultak úton-útfélen, amelyek elfogadható áron ellenhálhatatlan, tartós szépséget biztosítottak minden korban, minden érdeklődő számára. Ugyanis a kínálatok szövegei szerint a fentieket próbálták a vásárlókkal elhitetni, a valóság természetesen már akkor is egészen másról szólt.
Szatmáron, Bossin József gyógyszertárában például olyan fagybalzsam volt kapható amely 80 fillérért pár nap alatt meggyógyította az összes fagyott részt. Ugyancsak nála jutányos áron lehetett Korona arckenőcsöt, rízsport, szappant vásárolni, a húszfilléres fehér és barna színű Korona bajuszpedrőről nem is beszélve. Volt itt még tyukszemírtó, íztelenített csukamáj olaj, édes-mustár, amely nemcsak étvágyat növelt, de minden gyomorbajt hatékonyan gyógyított.
A Thamásy-féle cukorka a szamárhurut, köhögés, rekedtség, elnyálkásodás ellenszere volt és Unger Ullmann Sándor gyógyszertárában, valamint Mertz József, Lövinger József, Szücs József, Roóz Mihály, Molnár Mihály és Kálmán Mór fűszerüzletében lehetett potom 20 krajcárért beszerezni.
Albisi Bakcsy Domokos fogorvos a Hám János utca 1. szám alatt, a színház mellett fogorvosi műtermet működtetett. Porcelán, arany, platina és cement töméseket, arany fogkoronákat készített, valamint a legújabban feltalált szerekkel fájdalommentesen húzta a fogakat. Ugyancsak nála kitűnő fogport és szájvizet is lehetett kapni.
Szatmáron az Irgalmasrend gyógyszertárában lehetett vásárolni az „Alabastrom Creme” bőrápolót valamint a „Vas-conserve” szert, amely a vérszegénységben szenvedő emberek számára egyrészt „áldást jelentett”, másrészt az árúsítók szerint ez volt „a világ összes vasas készítményének a koronája”.
Akinek súlyosabb egészségügyi problémái – gyomor és légcsőhurut, húgyszervi betegségek, szívbaj, vérköpés – voltak, a közeli beregmegyei Margit gyógyforrásnál kapott segítséget. A sápkórosoknak a Somatose erősítőszert ajánlották, de hatékonyan gyógyított ideg-, mell- és gyomor betegeket, valamint angolkórban szenvedő gyerekeket is.
Csalhatatlan szerként hírdették a hajhullást, kopaszodást, korpásodást gátló Anticalvust, amely terjesztője, „főszétküldője” Kanitz Ödön volt Balassagyarmatról és minden gyógyszertárban, Szatmárnémetiben is hozzá lehetett jutni.
Az Akáczia krém és szappan mellett hírdették a csúz és a köszvény sikeres ellenszerét, a Reparatort, valamint a hársfaméz-cukorkát köhögés, rekedtség ellen, amely „136 eset közül 128 esetben teljes gyógyulást idézett elő”.
Nagykárolyban, a Hahn János gyógyszertárban a világ legjobb arcszépítőszerét ajánlották pár krajcárért, amely „zsírtalan, ártalmatlan” volt és „rögtön szépített”.
Egyenesen dr. Fischer Róbert „vegytan tudor és kozmetikőr” bécsi laboratóriumából importálták a hajirtószert, amely hosszabb használatnál teljesen elpusztította a hajgyökereket és meggátolta az utánnövést. Ugyaninnen lehettett beszerezni a bőrpasztát, szeplőkrémet, szőkevízet, zománcport, Vénusz-vízet, orvosi kőport a miteszerek kiirtására, valamint az orrvörösség elleni szert.
A bécsi Pserhofer J. is hírdetett szatmári lapokban, ő amerikai köszvénykenőcsöt, angol csodabalzsamot, élet-eszenciát, golyva-balzsamot, utifű nedvet ajánlott. Vértisztító labdacsai a hírdetés szerint epe zavarokat, májbajokat, kólikát, vértolulálst, aranyeret, bélelégtelenséget, vérszegénységet, sápkórt, fejfájást gyógyított külön-külön, de igény szerint akár egyszerre is.
„A szépség gazdagság”, „A szépség hatalom” jelszavakkal hírdette a helyi lapokban Schaffer Róza (Mme Rosa Schaffer) az általa árusított krémeket, pudereket, amelyek a bőrt vakító, márványos fehérré varázsolják, kisimítják a ráncokat és használójának üde, rózsás arcszínt kölcsönöznek. Hírdetésében a legmagasabb körökből való elismerő, köszönő levelekre hivatkozott, de a diszkréció miatt legnagyobb sajnálatára ezek küldőinek a neveit nem árulhatta el.
Ugyancsak jó százéves újsághírdetésekből tudom, hogy a mindenhol kapható Paula-víz gyomrot, alhasi bántalmakat, májat, vesét, hólyagot, aranyeret gógyított. Ezen is túltesz hatékonyságban a Tokaji Chína-vasbor, amely nemcsak a vérszegénység, sápkór, étvágytalanság ellenszere, hanem a gyenge gyerekek erősítésére is igen hatásos, a fentieket hitelesítendő belügyminiszteri engedéllyel árusították.
Hírdetésekkel hozta tudomásomra Lázár Sámuel, hogy Lázár Sámuel lát- és kötszerész „a sérvbajban szenvedő emberiség jótevője”, aki a fentiek mellett még valódi párizsi csomagolású gumióvszert is forgalmaz.
Bartók László a szatmári főtéren (Deák tér 19. sz.) gyógyszerárú-üzletet, drogériát nyitott, ahol gyógyszereket és gyógyszerészeti különlegességeket, állati gyógyászati cikkeket, szépítőszereket, gyógyborokat, teát, rumot, csokoládét, hőmérőket, ipari és gazdasági célokra vegyészeti készítményeket kínált a „legolcsóbb áron”.
Kozmetikai üzlet is nyílt ekkoriban Szatmáron, Rothschild Bella kozmetikai, hölgyfodrász és manikűr intézete, amely szépségápolásra valamint „hajszál eltávolításra”, szőrtelenítésre szakosodott.
Komoly szerepet szántak az egészség megőrzésében a fürdőknek. Ezidőtájt nyílt a Kossuth-kerti gőz- és kádfürdő, amely a villanyvilágítás és légfútés mellett azzal is büszkélkedett, hogy a délelőtti órákban a városban közlekedő kisvasúton lehet megközelíteni.
Kedvenceim közé tartozik az 1902-ben nyílt szatmári polgári és császári és királyi katonai Uszoda hírdetése. Az uszodának nem vezetője, igazgatója, adminisztrátora, hanem uszoda-parancsnoka volt Schulla főhadnagy személyében, aki egy lepedőt egyszeri használatra 6 fillérért, egy úszógatyát 4 fillérért adott a látogatóknak.
Hogy a fentiekben agyondicsért készítmények mennyire voltak hatékonyak, ennyi év távlatából nagyon nehéz megmondani. Tájékozódásként megemlítem, hogy jó száz éve nagyapám testvére, dr. Muhy Zsigmond Szatmárnémetiben volt orvos, ismerte ezeket a „csodaszereket”, de a családtagoknak sohasem ajánlott, írt fel semmi ilyesmit. Apám szerint az általa legtöbbször használt gyógymód a hashajtó (karlsbadi só), valamint a lázcsillapító priznic, vízes borogatás volt.
