Szatmári akantuszlevelek

A Wikipédiában olvashatjuk: „Buján csipkézett szélű, dúsan erezett levelei már az ókorban megragadták a művészek fantáziáját; így vált az „akantuszlevél” a korinthoszi oszlopok, továbbá különféle egyéb épülettagozatok, vázák meghatározó díszítményévé. Különféle változatait a reneszánsz és a barokk építészet is szívesen alkalmazta. Az akantusznövény levelét szép karéjai, finom tagozása, kecses hajlása minden más növény előtt kiválóan alkalmassá teszi arra, hogy az architektonikus díszítménynek felhasználják. Az ó-görög stílus legelőször a Korinthoszi oszlopfőn alkalmazta, majd csúcsvégződések, gyámkövek díszítésére használta. A görögök stilizált akantusza mindig élesen, erősen tagolt, kissé merev. A római művészet, a bizánci akantusznak szélesen kiterjedt alkalmazást adott nemcsak az említett építészeti részleteken, de képszékekben, párkányokban, arabeszkekben stb. A római akantusz stilizálása kövérebb, hajlítottabb a görögnél. A keresztény művészetben a halhatatlanság, ritkábban a hatalom jelképe. A középkor füvészei a medve körméhez hasonlították a növény leveleit. A szúrós, bökős medveköröm, medvetalpfű társneve még a medvetövis. Első magyar neve medvetalp volt, mely a XIV. század végéről származó Korvin-kódex glosszái között olvasható.”

Divatos jelző a magyar nyelvben, van medvetalp recept, kaktusz, kapszula, krumpli, de ebben az esetben bennünket a kifejezés helyi építészeti vonatkozásai érdekelnek. A szatmárnémeti épületeken sok helyen találkozhatunk akantuszlevelekkel a legkülönbözőbb homlokzati részeken: ablakkereteken, ablakszemöldökökön, báboskorlátokon, díszvázákon, oszlopfőkön, gyámköveken (konzolokon), kartusablakokon, kávákon, falpilléreken (pilasztereken).

Akantuszlevél díszíti a szatmárnémeti törvényszék félköríves ablakkereteinek zárókövét (01). Ez a szépen formázott, előre ugró elem, a homlokzat figyelemreméltó, elegáns, markáns dísze. A „kő” ezúttal jelképes kifejezés, nyilvánvalóan annak utánzatáról van szó.

Figyelemre méltó levél együttest, többszintes, mesterin komponált akantuszlevél-csokrot láthatunk a szatmárnémeti székesegyház portáléja hat monumentális oszlopának fejezetein (02), ez a díszítés egyaránt megtalálható a korinthoszi, illetve kompozit oszlopfőkön is. Íme még egy reprezentatív példa arra, hogyan hódítottak tért az építészeti szempontból szegényes, alföldi városunkban a klasszikus hagyományok. Ezek a levelek a hasonló díszítésektől eltérően elsősorban nem a körvonalak kifinomult játékosságával, hanem a húsos formák stilizált, erőteljes, tömör együttesével hatnak, vagyis az építész, Hild József inkább a római, mint a görög változatot használja

Úgy gondolom, hogy nincs olyan szatmári, akit ne állt volna meg néhány percre a püspöki palota mellett álló görögkatolikus templom díszes főbejárata előtt, amelyen a különböző díszítőelemek halmozottan, technikai sokszínűséggel jelentkeznek (03). A törpe féloszlopoktól az ívsorfrízig (ívsorképszékig), a mozaiktól a díszes üvegablakokig, a fonatdísztől a kazettás díszítésű masszív ajtókig sok minden található itt, többek között felirat márványtáblán, amely a templom építésének idejére, körülményeire utal. A díszes ajtókereten, káván felfedezhetünk egy elegáns, egységes, akantuszlevelekből összeállított díszített keretet is.

A Károlyi-köz újklasszicista stílusú, földszintes épülete gyámköves féloszlopainak tartó elemeit is szépen mintázott akantuszlevelek teszik figyelemre méltóvá, kölcsönöznek formai gazdagságot ennek az egyszerű díszítőelemnek. (04)

A népszerű levél díszítőművészeti alkalmazásának talán egyik legszebb példái Szatmárnémetiben azok, amelyek az Árpád/V. Lucaciu utcai park díszvázáit, virágtartóit, mint egy levelekből, szirmokból alkotott kehely ölelik körül.  Nagyon szép együttese ez a klasszikus és hagyományos díszítőelemeknek, amelyet a váza felső peremén egyszerű ismétléssel létrehozott díszítő sor zár. (05)

Akik időt, energiát szántak Szatmárnémeti építészeti értékeinek a tanulmányozására, a legtöbbször azt említik, hiányolják, hogy Szatmárnémeti építészetében csak hellyel-közzel ismerhetők fel az Európa-szerte jelen lévő stílusok, építészeti elemek, díszítmények. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen itt is, mint az alföldi településeken általában kevésbé időtálló anyagokból, fából, agyagból építkeztek. Kitartó figyelemmel, jó szemmel a fentieket is megtaláljuk, hiszen a historizmus, eklektika gyakran felhasználja, gyümölcsözteti ezeket a stílusjegyeket 19. vagy 20. századi reprezentatív épületeken is.

A Szatmár Megyei Könyvtár 19. század végi épülete eredetileg bank volt, erre utalnak azok a díszes koszorúba zárt méhecskék a félkörös ablakkeretek szabad felületein, amelyeket kígyózó, bojtos végű pántlika övez. A félkörös ablak boltívkövei ezúttal még látszat architektúra formájában sincsenek jelen, a terv készítője egyedül a záróköveket, mint díszítőelemeket tartotta fontosnak, amelyek felületeit akantuszlevelek borítják (06)

Láthatunk akantuszleveleket a zsidókorzó egyik épületének „gyámkövein” is (07) fűzérdíszek, bábos korlátok, képkeretek és szárnyas angyalkák társaságában, de találkozhatunk ezekkel a Csizmadia/Retezatului, Árpád/V. Lucaciu, Kazinczy/Stefan cel Mare utcában, a Petőfi utcában, a Hám János/Horea, a Rákóczi/ M. Viteazul utcákban és még hosszan sorolhatnám.

Ezek után még mondja valaki, hogy Szatmárnémetiben nincsenek akantuszlevelek, az sem valószínű, hogy akad olyan kisebb vagy nagyobbacska város a térségben, ahol valamilyen formában ne találkoznánk vele.

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.