Szatmári arcképek 4.

117. Sárközi Lajos

(1884-1954)

 

Református lelkész, egyházmegyei tanácsbíró. 1920-tól Szatmáron tevékenykedett. Jelentős közéleti szerepet vállalt, társadalmi és kulturális szervezetek vezetője volt. Összegyűjtött egyházi beszédeit 1930-ban adta ki.

 

118. boldog Scheffler János dr.

(1887-1952)

 

1942-től szatmári püspök volt. Több új plébániát építtetett, visszaállította a római katolikus tanítóképzőt. 1950-ben Körösbányára internálták, onnan a jilavai börtönbe vitték, ahol 1952-ben meghalt. 2011 nyarán avatták boldoggá.

 

119. Simon Magda

(1908-1969)

 

Író, újságíró. Az auschwitzi tábor életéről írt munkái: A nagy futószalagon, Riport a halálról

 

120. Sipos Ferenc

(1916-1995)

 

1965-től, 25 éven át vezette a Szatmári Egyházmegyét mint apostoli kormányzó. Megírta az egyházmegye történetét (kéziratban a püspökségen).

 

121. Solomayer Ioseph dr.

(1922-2010)

 

Orvos, Szatmár megyében született, az Egyesült Államokban halt meg. Jelentős segélyekkel támogatta egykori szülőfaluját, Kálmándot, vagyonának 15 %-át Kálmándra hagyta.

 

122. Schönherr Gyula dr.

(1864-1908)

 

Jogász, de elsősorban muzeológusi és könyvtárszervezői tevékenysége jelentős, számos ehhez a témakörhöz kapcsolódó cikk és tanulmány szerzője, a MTA tagja. Közreműködött a szatmári Kölcsey Kör és könyvtár beindításában is.

 

123. Szabó István

(1867-1947)

 

1928-1930 között káptalani helynökként kormányozta a római katolikus egyházmegyét, később, mint apostoli kormányzó a Szatmári és Nagyváradi Egyházmegyét. Jótékonyságával és a kultúra messzemenő támogatásával tűnt ki.

 

124. Szécsen Zoltán

 

Fotóművész, 1894-ben született Szatmáron, középiskolai tanulmányait ugyanitt végezte. Fotóival számos hazai és külföldi díjat nyert.

 

125, Szejke Vilmos

(1942-1992)

 

Festőművész, tanár. 1974-től haláláig tanított Szatmárnémetiben. Rendszeresen szerepelt a helyi képzőművészek megyei, alkalmi tárlatain, több egyéni kiállítást rendezett.

 

126. Szendrey Júlia

(1828-1868)

 

Petőfi Sándorné. Író, Szendrey Ignác gazdatiszt leánya. Petőfivel 1846-ban találkozott, 1847-ben esküdtek Erdődön. Férje halála után Horváth Árpád történész felesége lett. Költeményein erősen érződik Petőfi hatása. Lefordította magyarra Andersen meséit.

 

127. Szép Ernő

(1884-1953)

 

Költő, író, újságíró. Szatmári lapok munkatársa is volt.

 

128. Szilágyi Domokos

1938-1976)

 

Költő, középiskolai tanulmányait Szatmáron végezte. Szobra a megyei kórház előtti parkban áll.

 

177. Szócska János

(1864-1934)

 

Görög katolikus tb. esperes. 1914-től haláláig Nagykárolyban szolgált. Verseskötetek, monográfiák, elbeszélések, cikkek szerzője.

 

130. Szölgyémi Endre

(1888-1918)

 

Festőművész, tanár. Budapesten Szinyei Merse Pál tanítványa. 1912-től haláláig Szatmárnémetiben az Állami Polgári Fiúiskolában tanított. Rövid élete során kevés, de ígéretes művet hozott létre.

 

131. Szvoboda Ferenc

(1881-1968)

 

Szatmárnémetiben székesegyházi kanonok. Dr. Czumbel Lajos letartóztatása után (1951) ő lett az egyházmegye titkos ordináriusa.

 

132. Tabajdi Lajos

 

Református lelkész volt Szatmáron 1876-1899 között, országos hírű szónok, a református gimnázium hit- és erkölcstantanára. Nevéhez fűződik az intézmény második emeletének felépítése, a VII. és VIII. osztályok beindítása.

 

133. Tabajdi György

(1875-1945)

 

A Szatmár vármegyei Gyógyszerész Egyesület elnöke volt a két világháború között, az egyesület 1920-ban alakult. Az ő tulajdona volt az ún. Tabajdi-, vagy más néven Sas-patika.

 

134. Teleki Sándor gr.

(1821-1892)

 

Nagybányán halt meg, honvédezredes, emlékíró volt. Bem oldalán több csatában vett részt, majd Garibaldi mellett is harcolt. Ő engedte át a Petőfi házaspárnak koltói kastélyát három hétre.

 

135. Teitelbaum Joel

(1887-1979)

 

Ortodox izraelita főrabbi volt Szatmárnémetiben a két világháború között. A holokauszt elől az Egyesült Államokba menekült, ahol a New-York-i zsidó hitközség főrabbija lett.

 

136. Teleki Blanka grófnő

(1806-1862)

 

Író, festő, szobrász, a magyar nőnevelés egyik úttörője. A szabadságharc idején pénzzel és élelemmel segítette a honvédeket, ezért több mint két évig a Szatmár megyei Pálfalván bujdosott, itt fogták el az osztrákok 1851-ben. 10 évi börtönre ítélték.

 

137. Tereh Géza

(1889-1969)

 

Tanár, tankönyvíró, költő. Számos román nyelvű matematika tankönyv szerzője. A két világháború között kitűnő tárlatkrónikákat, cikkeket közölt a helyi lapokban. A szatmári vívósport területén is sokat tett. Kötete: Közelebb hozzád (1931)

 

138. Török István

(1924-1995)

 

Színművész. A szatmárnémeti társulat alapító, élete végéig hűséges tagja. Számos ragyogó színpadi alakítás, filmszerep fűződik a nevéhez.

 

139. Uray Jenő

(1873-1937)

 

Gépészmérnök. Állami ipari felügyelő, műszaki tanácsos, valamint a református egyház főgondnoka volt Szatmárnémetiben.

 

140. Uray Jenőné (Bakó Erzsébet)

(1884-1966)

 

A két világháború között a szatmárnémeti Lórántffy Zsuzsanna Egyesület elnöke volt. Az egyesület 1901-ben alakult, a protestáns leányiskolák erkölcsi és anyagi támogatását, a szegény sorsú leányok taníttatását és más kulturális tevékenységek segítését tűzte ki célul.

 

141. Unger Béla

(1879-1944)

 

Járásbíró. A szatmári evangélikus egyházközösség tanácsosa, a Szatmár című újság főmunkatársa volt.

 

 

142. Vajay Károly

(1825-1906)

 

Szatmárnémeti utolsó főbírája, a református gimnázium tanügyi bizottságának elnöke. Értékes könyvtárát és gyűjteményeit az iskolának ajándékozta.

 

 

143. Vajnay Árpád

(1892-1972)

 

Szatmár főpénztárosa évtizedeken keresztül, gazdasági tanácsos, a Láncos-templom főgondnoka.

 

144. Vécsey Miklós br.

(1789-1854)

 

Szatmár város főispánja volt. Ő tetőztette be az irgalmas rendiek (mizerikordiánusok) kórházát. A főtéri, Vécsey-palotaként ismert neogótikus épületet (ma művészeti múzeum) ő építtette 1842-ben.

 

145. Vonház István

(1881-1945)

 

Nyelvész, történész, egyetemi tanár. Az ő műve a Szatmár megyei német telepítés, amelyet Budapesten adtak ki 1914-ben.

 

146. Zay Ferenc

 

A szatmári vár fegyvereseinek a parancsnoka volt, aki 1562 áprilisában 20 ezer török ellen védte a várat. A védők között volt Dobó Domokos is, az egri hős öccse.

 

147. Zelk Zoltán

(1906-1981)

 

A magyar lírai költészet kiemelkedő személyisége. Ifjúkorának meghatározó éveit Szatmárnémetiben töltötte.

 

148. Zolnay Géza

(1886-1965)

 

Festőművész, tanár. Ferenczy Károly tanítványa, a szatmári Faipari Iskola tanára volt nyugdíjazásáig. Kiváló portréfestő, szatmári köz-, és magángyűjteményekben számos akvarell-, olaj-, és pasztellképe található.

 

 

149. Petőfi Sándor

(1823-1849)

 

A Szatmár megyei Erdődön nősült, több alkalommal megfordult Szatmáron, számos verset, elbeszélő költeményt írt itt. Emlékét emléktábla, szobor utcanév őrzi.

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.