Szatmárnémeti alföldi város, amelyben a legrégebbi épületek, épülettöredékek a 18. század végéről valók. Jelenleg is látható a városban két barokkos hangulatú református templom, megemlíthető még az újklasszicista homlokzatú székesegyház valamint a magyaros szecesszió egyik szép példája, a Pannónia szálló. A szecesszió hamar elterjedt a magánépítkezésben is, ennek nagyon sok szép példája található itt. A legtöbb régebbi szatmári középület, bérpalota, magánház eklektikus, vagyis vegyes formanyelvű alkotás. A Római Katolikus Püspökség 1804-es alapításával számos élvonalbeli bécsi, itáliai, müncheni, budapesti alkotó munkája kerül térségünkbe, a legkiválóbb magyarországi festőművészek közül Orlai Petrich Soma, Than Mór, Barabás Miklós, Pesky József stb. művei jutnak el az egyházmegyébe. Ezeket egyrészt a plébániákon, másrészt a püspöki palotában, illetve az egyházművészeti gyűjtemény anyagában őrzik. A laikus művészet elterjedése a 19. század végére tehető. Ekkor készíti el a szatmári származású Bartók Lajos a református gimnázium tanári szobájának a falfestményeit valamint néhány nagyméretű arcképet. Ez időtájt tevékenykedik térségünkben Góth Móric, a kiváló portréfestő is. Nagy hatással van a századfordulón, valamint a 20. század elején a város művészeti életére a nagybányai szabadiskola, amelynek tevékenységében a szatmáriak is részt vettek. A múlt század első felében olyan kiváló alkotók telepednek meg, illetve térnek vissza Szatmárra, mint Litteczky Endre, Popp Aurél, Mohy Sándor, Zolnay Géza, Tóth Gyula, Sarkadi Sándor, Olajos Béla. Az első ismert köztéri szobor Szatmáron Kölcsey Ferencet ábrázolta, ez 1864-ben készült Gerenday Antal budapesti műhelyében. Azóta, különösen az 1989-es változások után számos jó minőségű emlékművel, mellszoborral gyarapodott a város. A művészeti oktatás viszonylag szerény múltra tekint vissza. Az ötvenes évektől Népművészeti Iskola, a hetvenes évek elejétől művészeti líceum működik a városban, ekkortájt alakul meg a Román Képzőművészek Szövetségének Szatmár megyei Fiókja is. Az egykori és a mostani tagok közül megemlíthető: Erdős I. Pál, Aurel Cordea, Paulovics László, Szatmári Ágnes, Fodor Kálmán, Szilágyi Béla, Ion Sasu, Szejke Vilmos, Muhi Sándor, Eugen Munteanu, Cristina Gloria Oprişa és még sokan mások. Megalakul a megyei múzeum képzőművészeti részlege, számos kiadvány, album jelenik meg az itteni művészek tevékenységéről. Az 1989-es változások nagyon sok jót hoztak, de ugyanakkor a gondok is megsokszorozódtak ezen a területen. Többek között felerősödött az amatőr nyüzsgölődés és ezzel együtt a különböző szintek, minőségek összemosási kísérletei egyre nagyobb teret hódítanak. Jelenleg 22-25 olyan képzőművész tevékenykedik a megyében, akiket a szakma is elismer, a szövetség két galériájában rendszeresen nyílnak tárlatok, a fiók központi irodával, műtermekkel rendelkezik. Következtetésként megállapítható, hogy soha nem volt ilyen változatos, gazdag és egyben ilyen áttekinthetetlen a város, a megye képzőművészeti élete, mint napjainkban.
