A világhálón rövid keresgélés után hatalmas mennyiségű anyagot találhat bárki az oroszlános ábrázolásokról, azok jelképes jelentéstartalmáról az emberiség kultúrtörténetében. Megtudhatjuk, hogy a legtöbb afrikai, ázsiai országban a hatalmat, nagyságot, erőt, szabadságot jeleníti meg, a Nap, a tűz jelképe. Az oroszlán eszes, nemes, nagylelkű, igazságos, bátor, a nőstény oroszlán szenvedélyes szerető és kiváló anya.
Ennyi erény megtestesítője természetesen a heraldika legtöbbet, leggyakrabban használt jelképévé is vált. Kínában nincsenek oroszlánok, de az ottani kultúrában is elterjedt a kultuszuk: középületek, templomok bejáratánál láthatók. Asszíriában csak királyok vadászhatták, Egyiptomban az alvilág őre, paloták, királysírok őrzői, a keresztényeknél Jézus Krisztus, Szent Márk szimbóluma, Indiában szerencsét, boldogságot hozó állat.
A fentiek mellett mitoszok, fabulák, mesék főszereplője, Afrikában sokan hiszik, hogy a törzsi varázsló képes oroszlánná változni, illetve azt, hogy az oroszlán olykor emberi alakot ölt.
Szárnyas oroszlánokról is van tudomásunk, a velencei Szent Márk tértől Horvátországig nagyon sok helyen találkozhatunk az ábrázolásaikkal, a görög mitológiában Szphinx a neve, Egyiptomban szfinx. Mindezek békésen megférnek a pegazusok (szárnyas ló), szárnyas bikák, kentaurok (félig ember, félig ló) világában. A mezopotámiai civilizációk művészetében is vannak szárnyas oroszlánok, sőt tetramoph ábrázolások, amelyek ember-sas-bika-oroszlán lények.
Ha ez a jelkép így elterjedt szerte a nagyvilágban az évszázadok során, Szatmárnémetit sem kerülhette teljesen el. Nálunk azonban nem szobrok formájában, hanem épületek, bejárati ajtók, homlokzatok díszitőelemeként jelentkezik a legkülönfélébb formában, méretben. Jellegzetes motívuma a neoreneszánsz, újklasszicista, eklektikus épületeknek, hiszen antik példákat, mintákat idéz.
Fogalmam sincs, hány ilyen ábrázolás található a városban, de a magam szerény eszközeivel folyamatosan gyűjtöm, fotózom ezeket. Eddig találkoztam velük a Kazinczy/Ștefan cel Mare, Rákóczi/M. Viteazul, Ady Endre, Eötvös/Cuza Vodă, Árpád/V. Lucaciu, Hunyadi/Corvinilor utcákon és még sorolhatnám.
Nőstény oroszlánra emlékeztető fejezete van a főtéri Korona szálló bejárata melletti kerékfogóknak, de hasonlóval találkozhatunk a Hunyadi/Corvinilor utcában is. Ezek a praktikus kiegészítők a szekérrel való közlekedés időszakát idézik, és a bejárat sarkait védték a kerekektől, kerékagytól. Szatmárnémetiben – Tankóczy Gyula 1936-ban kiadott városismertetője szerint – még a múlt század harmincas éveiben is több kerékgyártó volt, mint gépkocsi javító műhely.
Oroszlánfejek láthatók az egykori Osztrák-Magyar Bank (később Mezőgazdasági Bank, jelenleg a rendőrség használja) főbejáratánál, a több, mint százéves (1910) épületet a közelmúltban újították fel oroszlánostól, mindenestől.
Diszkrét, kiegészítő díszítőelemként jelentkezik az oroszlánfej a Pfaff Ferenc építész által tervezett állomás épületén és rövid nézelődés után felfedezhető a Vasúti Internátus (Liceul CFR) homlokzatán is.
Szinte fejmagasságban vannak azok a vad, az áldozatukat szétmarcangolni kész oroszlánfejek, amelyek a szatmári törvényszék, illetve a börtön főbejárata mellett vannak. Elhelyezésük, láthatóságuk nem véletlen, üzenetük direkt, egyértelmű.
A fentinél sokkal barátságosabb, jámborabb az a nyitott szájában leplet tartó oroszlán, amelyet az egyik Kazinczy/Ștefan cel Mare utcai ház homlokzatán láttam, itt a hatalom, nagyság, erő, szabadság jelképe díszítő motívummá szelidül. Hasonló szerepkört tölt be az Eötvös/Cuza Vodă utcai lakóházon, ahol egy fűzérdísz kiegészítő motívumaként van jelen. Az Ady Endre utcai kerítésen az oroszlán „szolgál”, olyan karikát, gyűrűt tart a szájában, amely megkönnyíti a vaskapú kinyitását.
Nézem az Astoria szálló félelmet egyáltalán nem keltő, bozontos oroszlánfejeit és az jut eszembe róluk, hogy nem az éhség miatt, inkább a csodálkozástól maradtak tátott szájjal. Valószínűleg nehezen tudják feldolgozni a városközpont egyre növekvő, nyüzsgő forgalmát.
Egy Hunyadi/Corvinilor utcai emeletesházon az oroszlán falpillérfejezet, amely a szájában tartja a pillér egyszerű, az egész felületen végig vonuló, mutatós díszeit.
A régi jelképek eredeti jelentéstartalma gyakran változik, olykor kiürül az idők során. Elég, ha megnézzük mivé vált napjainkban az egykori törzsi tetoválás, amely gyakran hova tartozást, rangot is jelentett, vagy mivé degradálódtak az idők során a pecsétgyűrűk, medálok.
A sor folytatható az Attila/Calea Traian úti magánház ablaka felett látható „megszeppent” oroszláfejjel, vagy az egyik Eötvös/Cuza Vodă utcai eklektikus bérház fűzérdíszes erkélyének alját díszítő oroszlánokkal, de úgy gondolom ennyi is bőven elég ahhoz, hogy felhívjuk a figyelmet a szatmári épületdíszek végtelen változatosságára.
