Ha Marosvásárhelyt, Kézdivásárhelyt, Jászvásárhelyt mondok, a nevek azt is jelentik, hogy valaha ezek a települések vásáros helyek voltak, amelyekből a későbbiekben kis helységek, mezővárosok, majd városok alakultak.
Szatmáron és Németiben is voltak vásárok, egy 1262-es feljegyzés szerint hétfőn, majd pénteken tartották a hetivásárokat. Már akkor nagyon fontos volt az időpont megjelölése, hiszen ezekre nemcsak a környékről, hanem a környező országokból is érkeztek árusok.
Néhány feltételezés szerint Szatmár neve is piaccal kapcsolatos, a Salzmarktból (sópiac) alakult ki. Tény, hogy 1310-ben már volt Szatmáron sóraktár, ahol a Désen lakó remete barátok kereskedtek. Zápolya engedélyezte a városnak a szabad sóárusítást 1530-tól.
A továbbiakban ismeretterjesztés szintjén szeretnék megosztani néhány összegyűjtött, hitelesnek vélt adatot. Többek között egykori kollégám, barátom, Bura László Öt évszázad utcanevei című kötetéből (Szatmárnémeti, 2007) vettem át néhány régebbi tér- és utcanevet, amely szatmári piacokra utal. Ilyen például az Állatvásártér, amely a római katolikus, „hídon túli” temető, valamint a Zsadányi (Cloșca) út között volt, és 1902-ig viselte ezt a nevet.
A Búzapiac utca a városközpont közelében található, 1883-tól új nevén a Széchenyi, később 1 Decembrie 1918 utcáról, vagyis a püspöki palota utcájáról van szó. Állatvásártér vagy Búzapiac utca természetesen nem csupán Szatmárnémetiben, hanem számos településen volt még, Magyarország néhány helységében ezek a szép, régi elnevezések máig használatban vannak.
A központi park 1920-ig a Nagy Piac, később a Deák tér nevet viselte, itt volt a település legnagyobb piaca. A parkosítása után szinte követhetetlenül záporoztak az elnevezések a pillanatnyi hovatartozás, politikai helyzet függvényében: Victoriei tér, I. C. Brătianu tér, Regele Carol II. tér, Horthy Miklós tér, Sztálin tér, Libertății tér.
Volt Szatmárnémetiben Fapiac, Szénapiac utca, a mai Árpád, Vasile Lucaciu utca egy része kapta ezt a nevet 1847-ig. A Régi Sóház utcának az Eötvös, Cuza Voda utca egy részét nevezték, természetesen nem véletlenül. Akkoriban ezeknek a neveknek értelmük, jelentésük volt. Ha Tiszaújlaki utat említettek, arról mindenki tudta, hogy nem Nagykárolyba vagy Batizra vezet.
Volt Németi Piac is, a régi Jakab, később Wesselényi, Wolfenbüttel utca közepe táján, a kiság — akkoriban még létezett — felőli oldalon, kicsit közelebb a városközponthoz, mint a mostani „kispiac”.
A Deák téren, a későbbi Titulescu téren is volt piac, ócskasor, fapiac. Ez a második Deák tér Szatmáron a főtér után. Egy időben ez a hely a város peremvidékének számított, gyermekkoromban még létezett a Szamos kiságának maradványa a Szigetlanka utca környékén. A Szigetlanka elnevezés különben egy olyan fás, füves területet jelent, amelyet körbevett a Szamos kisága. A tér végébe jártunk nádért a sárkánykészítéshez, itt épített házat (Bagolyvár) magának Sarkadi Sándor tanár, iskolaigazgató, szobrász, újságíró, a székesegyház Krisztus-szobrának alkotója, erre lakott haláláig Tarczy István képzőművész, erre jártak a Németi részen lakók a Jelenik-strandra. Ezen a környéken létesítette Pelikán József kanonok a 19. század második felében az első szatmári füvészkertet. Utcát neveztek el róla a későbbiekben, a név úgy vészelte át a kommunizmust, hogy az akkori vezetők összetévesztették a deltai madárral, és ezért békén hagyták. Annyi változott csak, hogy a név Pelikán Józsefből Pelican lett, József nélkül. Kis házak, hatalmas kertek voltak a környéken, amelyekben zöldség, gyümölcs termett, ezeket sokan a szatmári piacokon értékesítették.
A Nagy Piac parkosítása után az árusok kiszorultak a térről a környező utcákba, járdaszegélyekre, az Eötvös utcára, a Zsidókorzó járdájára, és még sorolhatnám. Ezek az árusítóhelyek meglehetősen spontán módon rendeződtek piaccá, bár a rendszeresen oda járó kofáknak voltak stabil helyei, ezeket az alkalmi árusok tiszteletben tartották. Akadt több állandó helyük Szatmárnémetiben a baromfiárusoknak meg a napszámosoknak is, akik az ötvenes években a Szent István téren (Barátok tere, P-ța Eroii Revoluției) vártak szerszámaikkal alkalmi munkalehetőségekre.
Az első korszerű piacok a második világháború utáni időszakban jöttek létre Szatmárnémetiben, a város lakosságának növekedésével ezek száma gyarapodott. A nagypiac, 1-es Számú Piac volt köztük a legjelentősebb, és máig az, bár méretében, kiterjedésében, sokszínűségében lassan megközelíti a megyei kórház közelében lévő Szamos-piac. Mindkettő alapvető átalakításon, korszerűsítésen ment át az utóbbi években, a nagypiac és környékének felújítása nemrég zajlott, és jó úton halad, hogy igazi modern bevásárlóközponttá váljék. A versengés nagy, hiszen mezőgazdasági termékeket, zöldséget, gyümölcsöt évek óta nemcsak a piacokon, az erre szakosodott üzletekben, hanem a nagy bevásárlóközpontokban is forgalmaznak.
A fentieken kívül létezik Szatmárnémetiben kispiac, ez a Németi részen, a Hildegárda- (Szent János-) templom közelében található. Van Rex Piac, amelynek hatalmas csarnokában gazdasági, ipari kiállításokat, különböző bemutatókat is rendeznek, és van ócskasor is, ugyanott található az úgynevezett ukrán piac, amelynek a kilencvenes években még a nagypiac adott helyet.
A fejlődési irány, a jövő itt sem kétséges, hiszen szép számmal vannak előképek a környező nagyvárosokban, de egyfajta jövőkép lehet az is, ami a nagypiacon vagy a Szamos-piacon és környékén az utóbbi években alakult, létesült.
