Szemák Zsuzsa világa

Érdemes a következő napokban, hetekben ellátogatni a szatmárnémeti újközponti Galériába, ahol június 5-én nyílt meg Szemák Zsuzsa, helyi képzőművész tárlata.

Mi az ide érkező első benyomása a kiállított húsz, megítélésem szerint vitatható műfajú munka kapcsán? Az egység, a korszerűség mellett mindenképpen az tűnik fel, hogy az alkotó fiatal kora ellenére olyan kialakult képi világgal, közlésmóddal rendelkezik, amelyben anyagoknak, technikáknak, képelemeknek, texturának, de még az aláírásnak is jól körvonalazott, meghatározó szerep jut. A művésznő kartonra, illetve vakrámákra kifeszített vászonra dolgozik, amelyekre kollázs technikával textildarabokat, papírt, olykor műanyag hálót is applikál — de ha a mondandója úgy kívánja, gipszes rétegekkel emel ki felületeket, foltokat — aztán az így preparált alapokon a puha grafitceruzától a legkülönfélébb színező anyagokkal és eszközökkel rajzolja, festi, domborítja, alakítja, fogalmazza meg mondanivalóját.

A fenti felsorolásból valamint a nehezen meghatározható műfaji hovatartozásból is kitűnik, hogy őt elsősorban nem a megjelenítés formája, módja érdekli, hanem az, hogy üzenete minél közvetlenebb, kézzelfoghatóbb módon juthasson el a nézőhöz. Képei egyértelműen bizonyítják, hogy sohasem az eszköztárához idomítja a tartalmi részt, hanem láthatóan, tetten érhetően és folyamatosan az érzéseihez, gondolataihoz keresi meg, kísérletezi ki a legmegfelelőbb kifejezési lehetőségeket. Környezetünk tárgyaiban, kortársainkban mindig az állandót, a tapintható dolgokon túlmutató, maradandó értékeket, érzelmeket jeleníti meg. Néha címet is ad képeinek és ezt öklömnyi betűkkel adja tudtunkra (Szív, Ember!!!!, Türelem, Adok! Kapok?), de van, amikor előre megfontolt szándékkel mellőz minden magyarázatot. Közvetve természetesen üzenet ez is.

Nemrég valaki alkotásai kapcsán azt sugallta, hogy a művész — aki szép, törékeny, tehát valószínűleg sérülékeny fiatalasszony — a látszat ellenére erőteljes, férfias témákat fogalmaz meg. Ilyesmiről szerencsére szó sincs. Megítélésem szerint ő valójában kizárólag női megérzéssel felvillantható, különös érzékenységű mikrokozmoszt tár elénk. Ez csak a felszín, az első pillanatban felismerhető, értékelhető megjelenítéseken túl képekben megfogalmazott értékrend, filozófiává nemesített gondolatok várnak mindazokra, akik kicsit elmélyülnek ebben a rendkívül összetett, árnyalt világban.

Miről szólnak valójában alkotásai? Az első terem központi részén látható kettős képe férfi és nő kapcsolatát, viszonyát elemzi. Az egymásra találás szépsége, viharossága, a pillanatnyi boldogság esetlegességességének és mulandóságának egyidejű jelenléte itt a felfedezés döbbenetével hat. A telített szép formákat a nemes szürkék közvetítésével csontok, inak, bogarak váltják, és ezt az ambivalens, zavarba ejtő, mulandóságot sugalló állapotot egyetlen, a férfi szíve táján vöröses folttal jelzett, a hús örömén messze túlmutató, tartós  érzelmeket kereső könnyed mozdulat írja felül.

Három hónapi lendületes, folyamatos munkával készültek az alkotások. Hogyan képes mindezt létrehozni egy hozzánk hasonlóan napi gondokkal küzdő, munkahelyi, családi, anyai, háziasszonyi feladatokat is folyamatosan ellátó fiatal kolléganő? Sokan keverik, összemossák az érzékenység fogalmát a gyengeséggel. Szemák Zsuzsa nem azért erős, mert képzett művész, tanár, mert ismer szakmai fogásokat, technikákat. Az ő ereje abban rejlik, hogy a fentiek mellett van hite, meggyőződése, egyénisége, mondanivalója és kellő érzékenysége, tehetsége, érettsége, nyitottsága, kitartása és bátorsága ahhoz, hogy saját világát meggyőzően, hitelesen közvetítse.

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.