Szent Mihály- és Szent Gudula székesegyház, Brüsszel

Több alkalommal jártam Brüsszelben, de nem állíthatom, hogy valójában sikerült kiismerem ezt a várost. Természetesen voltam a turisták által leggyakrabban látogatott helyeken, sokszor körbejártam a főteret és környékét, tetszenek a közelben működő éttermek, az „étkező utca”, amelyet Brüsszel gyomrának is neveznek. Jártam a királyi palotánál, láttam az Atomiumot, megnéztem a Diadalívet, a nemzetközi szervezetek hipermodern épületeit, hiszen ebben a városban zajlanak az Európai Parlament bizottsági, képviselőcsoporti ülései, itt épült fel a közelmúltban a NATO új központi épülete és még sorolhatnám.

Fővárosi rangja, jelentősége, ismertsége miatt joggal azt hihetnénk, hogy egyike a kontinens világvárosainak. A valóságban azonban Brüsszel kisváros, nem romániai, hanem európai mértékkel számítva az. Négy éve még 150 ezer lakosa sem volt, ennek hozzávetőlegesen egyharmada pedig nem belga állampolgár.

Azt is gondolhatnánk, hogy a település minden része csupa fény, ragyogás és az élet valamennyi területén a minőség igénye a meghatározó jellemző, de sajnos ez sem igaz. A belga fővárosnak még a központ közelében lévő utcáin is vannak olyan sikátorai, kapualjai is, amelyektől a mi edzett kelet európai orrunk, szemünk is visszahőköl. Itt is akadnak hajléktalanok, kéregetők (nem csak románok), falfirkával, graffitival sűrűn borított kapuk, redves, penészes házfalak. Kukákban turkálókat talán azért nem láttam, mert itt a szemetet az emberek jól lekötött fekete műanyag zsákokba a járdára dobják, innen gyűjtik össze este a köztisztasági alkalmazottak. Közvécé alig van, amiből viszont fölös mennyiségben jut lépten-nyomon minden turistának, az a csipke mellett a csokoládé és a „pisilő kisfiú”.

Az utóbbi kereskedelmi kihasználtsága jellemző példa arra, hogyan lehet egy kisméretű, átlagos barokk szobrocskából hosszú távon hatalmas, folyamatosan jövedelmező üzletet kreálni. Rengeteg változata látható, kapható ennek a legkülönfélébb méretekben, anyagokból és árakon. Van kínai, néger, mexikói kisfiú, lehet kapni meztelen valamint felöltöztetett, illetve tetszés szerint öltöztethető változatot, és akad olyan, amely amellett, hogy pisil, egyben sörösüveg nyitóként, szökőkútként, hőmérőként is hasznosítható. Valószínűleg a feministák jogos, elszánt, kitartó küzdelmének köszönhetően a közelmúltban megjelent a pisilő kislány szobra is, de ez valahogy nem aratott osztatlan sikert sem a brüsszeli polgárok, sem a turisták körében. Az igényesebbek egyenesen közönségesnek, ízléstelennek találták. Mi ebből a tanulság? Attól, hogy valaki az utcán végzi a kisdolgát, még nem válik feltétlenül híressé vagy sikeressé.

Brüsszel katedrálisa Belgium legismertebb temploma, egyben a múlt század második felétől a belga római katolikus egyház, érsekség központja is. Kis dombon, emelkedésen áll közel ezer éve. Azt sokan tudják, hogy ki Szent Mihály, de Szent Gudulát felénk alig ismerheti valaki. Ahogy később sikerült megtudnom, női szent volt, aki a 7. — 8. században élt, Belgium és az egyedülálló nők patrónusaként tartják számon, attribútuma a lámpás, amelynek fényét a monda szerint a démonnak sem sikerült végleg kioltania.

Az eredetileg román stílusú templomot a 13. században gótikussá alakították, de módosítások, bővítések még a 15. században is voltak rajta. Átfogó, teljes felújítása a 20. század végén fejeződött be, csupán az eltelt 100 évben számos királyi esküvő, temetés színhelyéül szolgált. Nem túl nagy méretei ellenére, a szerencsésen választott helyének, arányainak köszönhetően a valóságosnál jóval magasabbnak tűnik. Lapos tornyai tetején két kilátót, kis teraszokat alakítottak ki. Vitathatatlan, hogy jó néhány európai nagyvárosnak van hatalmasabb, díszesebb, ismertebb temploma, ennek ellenére a belga főváros katedrálisa impozáns lépcsősorával, égbe nyúló kettős tornyával, a díszes tornyocskákban végződő, vízköpőkkel kiegészített támpillérekkel, hatalmas, mérműves ablakaival lenyűgöz minden ide érkezőt.

A templombelső figyelemre méltó értékei a szebbnél szebb üvegfestmények, közülük kettőnek magyar vonatkozásai is vannak. Látható itt olyan, amely II. Lajos magyar királyt ábrázolja, aki a mohácsi csatában hunyt el. Hogy került ide? A király özvegye, Habsburg Mária adományozott pénzt annak idején az elkészítésére. A másik üvegablakon I. Ferdinánd német-római császárt és magyar királyt fedezhetjük fel.

Nagyon szépek, kifejezőek a főhajó vaskos oszlopsorához illesztett apostolszobrok. Az orgona is különleges, több szempontból is szokatlan helyet foglal el — valószínűleg a jó hangzás miatt — a főhajó bal oldalán, középen látható.

Ha már a magyar vonatkozásoknál tartunk, megemlíteném, hogy nem messze a székesegyháztól van Brüsszelben egy Bartók Béla szobor is, amely Varga Imre alkotása. Felfedezése számomra a meglepetés erejével hatott, és azt is be kell vallanom, hogy elsőként nem a világhírű zenészt, hanem Varga jellegzetes stílusát ismertem fel. Kicsit később utána néztem ennek a köztéri szobornak, és megtudtam, hogy hosszas viták, engedélyeztetési eljárások után, 1995-ben avatták fel.  Sok nemzet próbált még szobrot állítani itt jeles képviselőinek, de ez eddig csak a magyaroknak sikerült.

Muhi Sándor

Nyugdíjas tanár, grafikusművész, művészeti közíró.

Úgy gondolom, hogy az ezredfordulótól alapvetően megváltozott a kommunikáció módja és ennek köszönhetően minden esélyünk megvan arra, hogy a kultúra, művészet a szó szoros értelmében köztulajdonná váljék.

Nem hiszek abban, hogy van külön az elitnek és külön a tömegeknek szánt kultúra, művészet.

1945-ben Szatmárnémetiben születtem, apám ügyvéd, anyám tisztviselő volt. Nálunk az olvasás, a kultúra, a művészetek szeretete olyan természetes igény, mint másoknál a folyamatosan felmutatható anyagi gyarapodás. Hárman vagyunk testvérek, szülővárosomban érettségiztem, közvetlenül utána Kolozsváron rajztanári oklevelet szereztem, kicsit később művészeti muzeológiát végeztem a bukaresti N. Grigorescu Képzőművészeti Intézetben.